Ursula von der Leyennek távoznia kell a hivatalából!
Ursula von der Leyen, a mi „Orsolyánk” úgy látszik elveszítette a türelmét: az olasz jobboldal győzelmétől való félelmében félretette németes visszafogottságát és óvatosságát, s világossá tette, hogy ő valójában nem más, mint a globalista, balliberális elitkörök embere – durvábban végrehajtója.
Ursula ugyanis éppen az olasz választások előtti utolsó napokban az amerikai Princeton Egyetemen tartott beszédében kijelentette, hogy „ha Olaszország a parlamenti választások után nehéz helyzetbe kerül (!), megvannak az eszközeink, mint Lengyelország és Magyarország esetében.”
Beszéljünk egyértelműen: ez nem más, mint egy beismerő vallomás, ha tetszik, az Európai Bizottság elnöknőjének őszödi beszéde, ha mégoly rövid is, annál egyértelműbb.
TÁMOGASD ADÓD 1%-ÁVAL A NEMZETI JOGVÉDŐ SZOLGÁLATOT!
ADÓSZÁM:
19334684-1-05
„A jogvédelem nemzeti ügyünk!”
Ez határkő, itt meg kell állni és következtetéseket kell levonni.
Az elnök asszony ugyanis három dolgot ismert be ezzel: először is kiderült, hogy nem demokrata. Ugyanis, ha valakinek az a tény, hogy egy európai tagállamban a jobboldal kerül hatalomra, azt jelenti, hogy az az ország emiatt „nehéz helyzetbe kerül”, nos, az az ember nem demokrata, ugyanis nem fogadja el a népakarat szabad választásokon kifejezett döntését.
Egy olyan világkép – az elnök asszony világképe –, amelyben csak a balliberális oldal az elfogadható, kirekesztő és antidemokratikus. Egy ilyen ember nem állhat az Európai Bizottság élén, aki semmibe veszi az európai választók akaratát, a népszuverenitás elvét!
Másodszor: visszamenőleg is világossá tette, hogy Magyarország és Lengyelország „leckéztetése”, politikai, jogi és pénzügyi zsarolása nem más, mint a liberális politikai fősodor politikai támadása ezen országok ellen. Ebből kiindulva alapjaiban kell átértékelnünk mindazt, ami Magyarországgal szemben történt 2010, az Orbán-kormány hatalomra kerülése óta.
Most derült ki feketén-fehéren, hogy azok a nagyon komolynak, jogi szempontból megalapozottnak látszó eljárások, amelyek hazánkkal szemben megindultak, amelyekre, mint „az európai értékek védelmére” hivatkozva indítottak el és folytattak-folytatnak velünk szemben, nem mások, mint a fősodor számára ideológiai, világnézeti ellenségnek számító kormány elsöprésére irányuló fellépések. Jogállam, európai értékek, demokrácia – ezek a fontos szavak foszlanak semmivé és válnak puszta hazugságokká egy álságos liberális színjátékban.
Harmadszor: Ursula von der Leyenről lehullott a lepel, kiderült, hogy ő valóban nem más, mint a globális elit bábja, küldött embere. Jómagam a Ki áll Ursula von der Leyen mögött? című, a Magyar Nemzetben szeptember 3-án megjelent cikkemben már leírtam, hogy Ursula ezer szálon kötődik a mélyállamhoz, amelynek egyik leglátványosabb jele, hogy négyszer (!) vett részt a Bilderberg-csoport ülésein, először 2015-ben és 2016-ban, majd egy év kihagyás után 2018-ban és 2019-ben, az utóbbi után pedig néhány héttel később „megválasztódott” az Európai Bizottság élére.
A négyszeri, egyébként német viszonylatban csúcsnak számító részvételi aránya nyilvánvalóan bizonyítja, hogy elnyerte Klaus Schwabék, Rockefellerék, Rotschildék, s persze Soros György bizalmát, már csak azért is, mert szoros kapcsolatot ápol a Világgazdasági Fórumot vezető Klaus Schwabbal.
De arról is írtam, hogy az amerikai deep state (mélyállam) kapcsolatai is kiválók, hiszen tanácsadói között szerepel Peter Piot, aki többek között a Bill and Melinda Gates Alapítvány egyik vezetője volt, valamint David M. Rubenstein úr, dúsgazdag vállalkozó, aki egyszerre tagja több globalista szervezetnek, például a Külkapcsolatok Tanácsának és az Atlanti Tanácsnak, és láss csodát, utóbbi szervezet magas kitüntetést adományozott a mi Orsolyánknak…
Teljesen igaza van Zbigniew Ziobro lengyel külügyminiszternek, aki azt mondta, hogy Ursula von der Leyen igazi neve: zsaroló.
Orbán Viktor nemrég azt mondta, az a baj, hogy az uniónak nincsenek igazi vezetői.
Az unió vezetése valahol máshol van…
Ursula von der Leyennek a nyilatkozata után távoznia kell. Persze csak akkor, ha az unió nem egy következmények nélküli unió.
