KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

„Titkok a barguzini csontváz körül” – Könyvbemutató a Magyarok Házában

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Borzák_Petőfi

Kedden mutatták be Borzák Tibor nagyszerű, tényfeltáró könyvét a Magyarok Házában, Budapesten. A szerző maga is jelen volt Petőfi exhumálásakor Barguzinban 1989-ben és azóta is tevékenységének központját képezi az a szinte felfoghatatlan, szinte maffiaszerű ellenállás, ami a vele tartó kutatócsoport munkáját övezi. Az a nézet, hogy úgyse tudjuk mi történt és akkor már jobb, ha úgy véljük „ott esett el a harc mezején”, még szinte ártatlannak vélhető, az igazság azonban az, hogy nemzetünk szabadságának talán legnagyobb harcosa ma is – sőt ma csak igazán – sokaknak útjában áll.

Borzák Tibor 1989-ben a Petőfi népe című újságnál dolgozott a Kiskunságban, s így került a 24 tagú expedícióba, amit főként Morvai Ferenc vállalkozó finanszírozott, s amelynek legismertebb tagja a közelmúltban elhunyt Kiszely István antropológus volt. Borzák Tibor rendkívül nagy szorgalommal és éleslátással válogatott össze, mondhatnánk minden fontos anyagot, mert könyve teljes mértékben bizonyító erejű. Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke is azt hangsúlyozta bevezetőjében, hogy a kriminalisztikában meggyőző erejűnek tekintik, ha egy eltűnt személy csontváza előkerül, hogy ha annak öt ismérve megfelel az eltűntről tudottaknak. Petőfi esetében, mivel közismert személy volt, akiről több leírás is létezik, ezeknek az ismertető jegyeknek a száma 27, ami körülbelül 1 a háromezer milliárdhoz való bizonyosságot jelent. (Ennél többet a genetikai vizsgálat se jelenthet, ezért az MVSZ nem is szorgalmazza többet.) …

Barguzin_Petőfi

Ezen kívül még kortársak és nem sokkal később élt emberek tucatjainak a beszámolói említik Petőfi szibériai száműzetését. Az a vélemény, hogy az oroszok nem vittek magukkal hadifoglyokat – amiért az egész szibériai Petőfi-kutatást teljesen feleslegesnek tartják, s amit például az 1848/49-es szabadságharc történetével foglalkozó Hermann Róbert képvisel – teljesen hamis, mivel több korabeli dokumentum is az ellenkezőjét igazolja. A leghíresebb Paskievics herceg – a cári csapatok főparancsnoka – jelentése, ami szerint Magyarországról 1724 embert hurcoltak hadifogságba. Egy közülük 90 évesen haza is tért.

Ez is érdekelheti:  A rafinált román miniszterelnök magyarellenes hergelése - ügyes

Bár az eddig ismertek szerint nem maradtak fenn Petőfinek kéziratai Barguzinban, a nép ajkán sok verse fennmaradt, igaz –érthető módon – csak oroszul. Szakértők szerint a versek teljesen Petőfi stílusában íródtak.

Ismerve az MTA nézeteit – lásd magyar őstörténelem, finnugorizmus stb. – nem véletlen tehát, hogy már a kutatócsoport barguzini útja előtt „tudósai” ellenezték az egész tervet. Petőfi csontvázának Moszkvába érkezésének másnapján küldöttjeik kijelentették, hogy tárgytalan az egész csontváz-vizsgálat, mert az egy nőé. Természetesen Petőfi vézna alakja után ítélve, ezt könnyen el lehet hitetni, de hál istennek az exhumáláskor jelen voltak amerikai szakértők is, akik egyértelműen az ellenkezőjét állapították meg. Petőfinek különben a helyi hagyomány szerint lakásadója lányától fia is született, akinek a leszármazottai ma is élnek. Nehéz Mihály kutató kapcsolatba is lépett velük, de őt kétes körülmények között Magyarországon meggyilkolták.

Petőfi a Gulag első híres magyar áldozata? Valahogy így is feltehették maguknak a kérdést az MTA doktorai. Ezt nyilvánvalóan meg kellett akadályozni, hiszen a magyar nemzetnek ez akár egy katartikus élményt is jelenthetett volna, ami a kibontakozó globalizmus urainak se lett volna kedvére. Mivel a kutató csoportnak azt is értésére adták, hogy a csontvázat elveszik tőlük, Morvai Ferenc ezt gyorsan titkos helyre, Amerikába menekítette. A bemutatón jelen volt egy Pose Antónia nevű hölgy, aki elmondta, hogy a 70-es években Moszkvában dolgozott a magyar követségen, ahol feladata volt a Petőfi száműzetésével kapcsolatos információk megszerzése. Elmondása szerint ezzel kapcsolatban több csomagot küldött az MTA-nak. Borzák Tibort, aki ezekbe bepillantást szeretett volna kapni, azonban elutasították.

Patrubány Miklós szerint rendkívül fontos Petőfi méltóságos körülmények közötti eltemetése, mert ha egy nemzet önbecsülése már arra sem elég, hogy talán legnagyobb költőjének megadja a végtisztességet, akkor annak a nemzetnek nincs jövője!

Ez is érdekelheti:  Téglásy Imre: Két Ige(n) - Három Élet

Hogy ez ne így legyen, az MVSZ március 15-én 13h-kor az „igazság napját” fogja megrendezni az MTA előtt. Jöjjünk minél többen!

Vajta Dénes

Borzák Tibor pontosítása:

Köszönöm a tudósítást. Pár dolgot mindenképpen szeretnék helyesbíteni: Nehéz Mihályt nem gyilkolták meg kétes körülmények között, természetes halállal halt meg. Borsche Antónia (nem pedig Pose!) valóban dolgozott a moszkvai magyar nagykövetségen, de nem volt feladata Petőfi szibériai száműzetésének kutatása, azzal Matolcsi János archeozoológus foglalkozott egyéb megbízatásai mellett, az ő kutatásainak eredményeit küldte haza Antónia a külügyi szolgálaton keresztül az MTA-nak, ahol én is kerestem, de nem találták a nyilvántartásban.

Nemzeti InternetFigyelő

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

0 thoughts on “„Titkok a barguzini csontváz körül” – Könyvbemutató a Magyarok Házában

  1. Szegény jó Petőfi …életében csak vihart kavart, halála után már elismerték, minden aljas rezsim a zászlajára tűzte, pedig ma pl megbüntetik aki idézi egyik zseniális versét, Petőfiét, a Köztársaság leghűségesebb hívének, a közmegegyezés szerint a II. legnagyobb magyarét…:( Szégyen. A másik szégyen amit vélt, vagy valós csontjaival művelnek. De ez nálunk bevett szokása a gyáváknak, lám Kádár holttestét is meggyalázták, pedig ezt minden vallás tiltja…de mit számít ez a mi szemforgató társadalmunkban ahol a dicső múlt és a szebb jövő közt éppen csak a reménytelen jelenről nem esik szó..
    Káldi József

  2. 1848 március 15. Mit kíván a magyar nemzet?
    Első kívánsága:
    Kívánjuk a sajtó szabadságát!
    Ez máig nem valósult meg az egymást váltó kormányok kisajátítják a tájékoztatás monopóliumát.
    Október 6.
    A vesztőhelyre sáros út vitt
    és kikericsek kékjei.
    Száz év, s meghaltam volna úgyis-
    vígasztalódott Vécsey.
    Lahner György sírt s a földre nézett,
    Damjanich szekéren feküdt,
    Leiningen felmentő honvédek
    árnyát kereste mindenütt.
    S a táj olyan volt, mint a fácán:
    tarlók, fák vérző foltjai,
    és ők, tarkán, libegve, hátán:
    elhulló, bús-szép tollai.
    Aradon így. A pesti téren
    is ütötték a dobokat,
    de ő; nem félt, csak arca széle
    vetett rózsálló lobokat.
    Mosolygott. Mi bánta, hogy vége?
    Branyiszkónál nevét az égre
    karcolta kardja, a híres.
    Ez volt Dembinski hadsegéde,
    Abancourt Károly ezredes.
    S mi elfeledtük. A miniszter,
    bár hívták, maradtak egyedül.
    – Az Al-Dunán szólt mély a gázló
    s vénember már nem menekül.
    Leszek bitófán harci zászló,
    ha sorsom ezt így rótta ki-
    s habár magyar volt Csány László,
    úgy halt meg, mint egy római.
    A többit, mintha friss, mély sebből
    fröccsen szét érdes csepű vér,
    Kuftsteinbe, Grácba, Josefphstadtba,
    Olmützbe vitte a szekér.
    Húszan egy odvas pincelyukban,
    nehéz bilincsben, pipájukkal
    egyensúlyozták magukat:
    így éltek, sakkoztak, dohogtak
    és elmélkedtek, jó urak.
    Kegyelmet vártak s forradalmat,
    áldottak-átkozták a hont
    és írtak vert hadakra verset,
    tábornok Bemre disztichont.
    Volt, aki bírta; más kivénhedt;
    olyik megőrült, de az élet
    sodrából mind-mind kiesett.
    Kinn szöszke osztrák hadnagyoktól
    gömbölyödtek a hitvesek.
    S az ország rothadt. A rabságot
    mindjárt megszokta s elfeküdt
    a földön, mint télvízkor vágott,
    rózsás rügyekkel tele bükk.
    E rügyből egy se bontott zászlót:
    a nagy tavaszi láz heve
    kilobbant, múló szalmaláng volt
    vagy átköltözött másfele,
    Londonba, New Yorkba, Turinba
    és hûs lidércként messze táncolt.
    Száz év s a magyar börtönéjjel
    nem változott száz év alatt
    Száz év s az első fordulóra
    ébredtetek és lassan róva
    a lépést, méláztatok róla,
    mit hozott Világos, Arad:
    száz év hűséges ingaóra,
    én folytatom járástokat,
    mások járják lépéstetek,
    s míg árnyékunk a kőpadlóra
    hull hány nap, hét és hónap óta!
    s kihúnyunk, pisla mécsesek:
    sok szép magyar fej, hervadt rózsa,
    Lonovics! Barsi! Berde Mózsa!
    árnyatok felénk integet.
    Káldi József

    1. Ez is egy igen jó megoldás, bankok nélküli világ egészen jó lenne, egymástól kérnénk hitelt. z államkötvényeket a cipőboltokban árusítanák.
      Káldi József

  3. Köszönöm a tudósítást. Pár dolgot mindenképpen szeretnék helyesbíteni: Nehéz Mihályt nem gyilkolták meg kétes körülmények között, természetes halállal halt meg. Borsche Antónia (nem pedig Pose!) valóban dolgozott a moszkvai magyar nagykövetségen, de nem volt feladata Petőfi szibériai száműzetésének kutatása, azzal Matolcsi János archeozoológus foglalkozott egyéb megbízatásai mellett, az ő kutatásainak eredményeit küldte haza Antónia a külügyi szolgálaton keresztül az MTA-nak, ahol én is kerestem, de nem találták a nyilvántartásban.
    Borzák Tibor

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük