Téglásy Imre: Africa ante portas! – népvándorlás ostromolja Európa partjait
Frank Wright minapi cikke (2023. június 14., szerda) rejtett, nemzetközi összefüggésekre világít rá miközben éles kritikát fogalmaz meg hazánk nyugati zsarolásával kapcsolatban is. (Ez az egyszerű oka annak, amiért az EU nyomást gyakorol Magyarországra a határok megnyitására.)
Érdemes tehát nyomon követni a szerző eszmefuttatását, akinek személye egyben azt is igazolja: akadnak még Nyugaton is olyan gondolkodók, akik képesek feltárni és elítélni a humanitas értékei és hazánk ellen is uszító amerikai és európai politikusok zsaroló, olykor már nyíltan erőszakos beavatkozási kísérleteit.
A tömeges bevándorlás “járulékos veszteségének” egyértelmű kiváltója: a hatalomszerzés.
_____________________________________________
A cikk akkor jelent meg, amikor egyetlen hét alatt két szörnyű bűncselekményt is elkövettek az Európába özönlő migránsok: egyet Franciaországban, egyet pedig az Egyesült Királyságban. És éppen ez a számunkra nem éppen kegyelmi pillanat az, amikor az EU egy módfelett trükkös, súlyos büntetést is kilátásba helyező határozattal igyekszik újra nyomást gyakorolni – mások mellett – a magyar kormányra is azért, hogy azonnal nyissa meg kapuit és kerítéseit az afrikai, ázsiai és máshonnét érkező bevándorlók újabb milliói előtt.
Tudjuk, hogy a hazánk és Lengyelország által is ellenzett intézkedések kötelező migránskvótákat rónak az EU összes tagállamára. Azokat az államokat pedig minden egyes viszautasított migráns kapcsán 20 000 eurós (8 millió forintos) pénzbírsággal akarják büntetni, amelyek nem kívánják e betolakodókat népükre zúdítani. Nem kérdés, hogy az Amerikai Egyesült Államok által gyarmatosított és tengerentúli zsinórokon mozgatott “Európai Egyesült Államok” országait így – ha eddig még maradt is valami belőle – teljesen meg fogják fosztani nemzeti önrendelkezésüktől.
BREAKING:
The European Parliament just voted in support of the EU’s new Migration Pact.
It will take away national sovereignty from member states & allow the European Commission to allocate any size of “mandatory migrant relocation quotas” for all statespic.twitter.com/pknZdXlnds
— Visegrád 24 (@visegrad24) April 20, 2023
A rászedési technikákkal kialakult helyzet ugyanis lehetővé teszi az Európai Bizottságnak, hogy tetszése szerint állapítson meg az EU-s országok számára kötelező migráns-befogadási kvótát. Az ezzel ellenkező tagokat immár rutinszerűen azzal bélyegzik meg és teszik “szalonképtelen” szereplőkké, hogy egyszerűen lerasszistázzák őket.
Ezzel szemben az a helyzet, hogy a tömeges és túlnyomórészt törvénytelen bevándorlás káros következményeiről ritkán szól a sajtó, miközben guruló dolláros politikusai és bértollnokai mámoros ajakkal harsogják a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány civil szervezeteinek kottájából az általuk lebontott kapuk, kerítések és határok romjain a hamis emberszeretetről ömlengő indulókat. Pedig sokkal riasztóbb állapotban van Európa, mint az ókori Róma volt, amikor az Afrikából átkelő és Európára támadó Hannibál seregei immár a birodalmi főváros kapui előtt masíroztak… Az újmódi hódítók barbár seregeinek nagy része ugyanis már kapun belül (intra portas) tombol. E harcosok asszonyai pedig nem elefántokkal, hanem termékeny méhükkel foglalják el a valaha termékenységistennőként tisztelt, mára azonban meddővé lett/tett “Európé” kontinensét…
Közben a tényleges veszélyt nyereségként értelmező pszeudo-filantrópia olyan mimikriként működik, mely a veszélyek elhallgatására, egy kontinens demográfiai elsüllyedésének elfogadására, az állítólagos “előnyök” túlhangsúlyozására szolgál.
A tömeges bevándorlás egyhangú elfogadását mindenkire nézve kötelezően gyakorlandó erényként írják elő a mai “táborokba gyűlt bitangok”(József Attila). Azt pedig, “ki néma volt netán, s csak lelkesedni rest / már azt is gyűlölték, akár a petisest.” (Radnóti Miklós) Az Európa népeit idegen tömegekkel átgyúró Kalergi-Soros-Blinken-Nuland-Biden program egyik fő „előnye” állítólag az, hogy a vén Európa elaggott és meddőségkultuszba szédült/szédített lakosságát most majd termékeny migránsok millióival frissítik fel (és egyben cserélik le). Arról persze szót sem ejtenek, hogy már egyetlen földrészen sem a “túlnépesedés” hamis meséje írja le hitelesen a demográfiai kihívást, hiszen már mindenfelé a népesedési tél fagya dermeszti pusztulásba a gyermektelen és így jövőtlen nemzeteket. De vajon miért is fájna Európa meddőségből jelesre vizsgázó politikusainak, hogy távoli kontinensekből importálnak friss munkaerőt azon milliók helyett, akiknek még a megfoganását is lehetetlenné tették az országaikban alkalmazott születésszabályozással, nem is beszélve azokról a magzatgyermekekről, akik ha valamilyen véletlen folytán mégis megfogantak, első születésnapjukat már nem érhették meg az Európában mindenfelé “demokratikus vívmánynak” tekintett abortusz népírtó gyakorlata miatt?! Erről az újfajta rabszolgakereskedelemről persze senki nem beszél, pedig a “vándorok” befogadásának az az elsődleges oka, hogy az önmagát belső népességének lemészárlása miatt immár reprodukálni képtelen Nyugat bérrabszolgák olcsó tömegeinek importálásával próbálja pótolni a saját, bűnös politikájával megrabolt, mára tragikusan megfogyatkozott, emberi erőforrásait! A liberális fősodor Edward királyainak persze fülsiketítő vádként hangzana (ha lenne énekes, ki így pengetné lantját) egy olyasféle, sajnálatosan időszerű kesergés, mellyel ma már minden európai nemzetnek kiáltó hangon kellene vádolnia a maga uralkodóit: “Levágva népünk ezrei, / Halomba, mint kereszt, / hogy sírva tallóz, aki él: / Király, te tetted ezt!” (Arany János)
Mi persze tudjuk, hogy Magyarország komoly családbarát politikával igyekezett megoldást találni a népesedési űrbe betolakvó migráns-kérdésre. Sajnos nekünk már arról is vannak adataink, hogy a teljes termékenységi arány csökkenő irányú változása további programok kidolgozását – pl. a főállású anyaság bevezetését, a szülői szerep rangjának emelését, a civil közösségi terhesgondozás kiterjesztését, a családok átmeneti otthonainak bővítését, stb. – követeli a továbbra is mélyülő demográfiai válság hathatósabb orvoslására…
A sajtó tehát teljességgel elhallgatja azt a tényt, hogy milyen hátrányokat szenvednek el azok a nemzetek (beleértve ebbe az olcsó munkaerőt ma még tán készséggel kibocsájtó országokat is), amelyek polgárainak veszteségként kell megélniük ezt a példátlan népességcserét.
Rendszerváltás és tömeges migráció
De vajon mi ennek az oka? Miért folytatják ezt a kártékony globális szintű “kísérletet” azok a választóikat eláruló, globalomániás politikusok, akiket eddig mégis döntéshozói helyzetbe hoztak a választópolgárok?! Vajon miért törekszik az EU arra, hogy mindenki által megvetett páriává alacsonyítsa Magyarország népét és vele együtt az általa megválasztott politikusokat? Wright szerint a tömeges migráció nyilvánvaló oka: a hatalomszerzés. Ezt pedig az állandó háborúskodás azon politikájával igyekeznek megvalósítani, amit még az 1980-as években dolgozott ki a Nyugat az akkori Szovjetunió hatalmának megtörése érdekében. Aztán ezt a haditervet még később, a kommunizmus európai összeomlása után is megvalósítandónak tartotta…
Irak, Afganisztán, Líbia és Szíria csak néhány olyan ország, amelyet a Nyugat „a liberális beavatkozás” üllőjén kovácsolt a maga képére és hasonlatosságára. Akárhogy is viszonyulunk ezeknek az áldozattá tett országoknak az elpusztításához, az vitán felül áll, hogy ezek erőszakos átalakítása, (mondjuk ki: elpusztítása) okozza az Európára zúduló bevándorláscunamit.
Az Európába tartó szíriai migránsok ellenőrzése ugyanakkor stratégiai kártyát adott Recep Tayyip Erdoğan török miniszterelnök kezébe. A líbiai állam összeomlása után Hillary Clinton külügyminisztériuma az akkori francia elnökkel, Nicolas Sarkozyvel közösen végrehajtott akció eredményeként megnőtt az Afrikából Líbián át Európába tartó népvándorlás.
Nyilvánvaló, hogy a hatalomszerzés érdekében indított mostani háborút a növekvő költségek és globális kockázatok dacára is folytatni fogják. Ennek pedig az az oka, hogy a hatalomszerzés doktrínája a teljes, egész világra kiterjedő uralom megszerzését tűzte ki célul. E doktrína 1980-as évekbeli létrejötte óta a legfőbb célpont Oroszország volt és az is maradt.
Addig pedig semmi remény nincs a tömeges bevándorlás enyhülésére, amíg az állandó háborúskodás tantétele érvényben marad.
Ne adj esélyt a békének!
E háborús tantétel miatt támadja már megint a magyarokat az USA és az ennek lelkes csatlósává lett EU. Egyedül ez az ország áll ellen a tömeges migrációnak, egyedül a magyarok azok, akik nem hajlandók elfogadni az általuk őrültségnek tekintett, szankciós és háborús külpolitika káros következményeit. Magyarország az egyetlen olyan európai nemzet, amely újra meg újra békét kér a harcoló felektől az Ukrajnában egymásra uszított népek fiainak. E békevágyat a háborúpártiak egy olyan eretnek vágyának tekintik, akit ezért máglyára vetnének…
A neokonzervatívok a jelenlegi ukrajnai háborúval jutottak a legközelebb ahhoz a céljukhoz, hogy valóra váltsák a köreikben 40 éve dédelgetett Oroszország-tervet, vagyis hogy teljhatalomra tegyenek szert egy olyan államban, amely már három évtizede nem nevezhető kommunistának.
Ha szembeszállunk a tömeges migrációval és az ezt kiváltó háborúval, akkor a baj gyökeréhez érünk. Ezt a bajt pedig nem afféle “rasszisták”, mégcsak nem is orosz propagandisták koholták.
A magyaroknak az a legfőbb bűnük, hogy élni akarnak a saját kül- és belpolitikájuk alakításához való jogukkal. Ezt pedig a Nyugat nem tudja lenyelni, mivel a Birodalom csatlós államainak mégoly korlátozott szuverenitása sem kérdőjelezheti meg a globális hatalomszerzés mindent felülíró tantételeit.
Közben Szijjártó Péter, a magyar külgazdasági és külügyminiszter mégis önálló nemzetpolitikai mozgásteret követel. Június 8-án Párizsban ilyen nagyszerű egyszerűséggel vázolta a helyzetet: földrészünk „politikailag meggyengült, mert egy év, három hónap és két hét sem volt elég ahhoz, hogy Európában közelebb kerüljünk a békéhez, nem tudtuk megállítani ezt a háborút. Gazdaságilag meggyengültünk, mert a háborúra adott európai és amerikai válaszok eltérő jellege miatt az európai cégek óriási versenyhátrányba kerültek az amerikaiakkal szemben.”
Szerinte két intézkedés fokozta az európai gazdasági válságot, amelynek során az energiaárakkal együtt az infláció is megugrott, és mindez tönkreteszi a földrész iparát motorként működtető Németországot.
A Biden-adminisztráció hatalmas adósságdeficitjére utalva megjegyezte, hogy Oroszország elpusztításának megszállott erőltetése lerombolta Európát.
A külügyminiszter azt is megjegyezte, hogy míg az amerikai inflációcsökkentési törvény „szégyentelenül és nyíltan támogatja az amerikai vállalatokat az európaiakkal szemben”, addig Európában a szankciók sokkal nagyobb kárt okoznak az európai gazdaságnak, mint az orosznak.
Ilyen barátoktól ments meg Uram, engem!
Hát akkor ki itt az ellenség? Talán a magyarok? Talán őket kellene kiirtani úgy, ahogy a régi szlogen szítja: Kill all the Huns!? – Ölj meg minden hunt! (A „hun” főnevet az első világháború óta használták a németekre, főként a német hadseregre. Az eredeti hunokat a mai angolszász közbeszéd becsmérlő módon Attila olyan barbár hordáinak tartja, melyek Isten ostoraként pusztító hódítóként söpörtek végig Európán – T.I.) Csakhogy a “hun” Szijjártóhoz hasonlóan ma már más nemzetek diplomatái is egyre gyakrabban teszik fel a kérdést: vajon az Egyesült Államok még mindig Európa szövetségese? Mások a maguk naiv feltételezését dédelgetve azt gondolják, hogy az Egyesült Államok soha nem tenne ilyet a barátaival.
És ebben igazuk is van, hiszen „az Egyesült Államok” valóban nem tett és nem is fog tenni ilyen galádságot, ha az USA államán magát az amerikai népet értjük. Mivel egyetlen amerikai polgár sem szavazott az állandó háborúskodásra. Ők jobban szeretnék házuk elé tűzni az USA békelobogóját, amit utoljára a polgárháború előtt láthattak a köztereken, mert az állandó hadiállapot miatt a békezászlót a harcos hadilobogóra kellett cserélniük. A helyzet az, hogy az átlag amerikai véleményét épp oly kevésbé veszi figyelembe a politika és a sajtó, mint az európai polgárokét. De hát akkor hogyan s miként virulhatnak mégis efféle pusztító politikák?
Még 1983-ban egy fontos könyv jelent meg az Európába irányuló orosz gázszállítás kihívásáról. Ezzel azt üzenték az olvasóknak, hogy az olcsó orosz energiaellátás gyengítheti az Egyesült Államok és az európai partnerek közötti oroszellenes szövetséget.
A könyv a Szövetséges a Szövetséges ellen (Ally versus Ally) címet viseli. Szerzője pedig nem más, mint az akkor még fiatal Antony Blinken.
Blinken már 40 éve kifejtette, hogy le kell állítani az Európának szállított olcsó, orosz energiát, nehogy meggyengüljön az Oroszország legyőzésére létrejött nyugati szövetség. (kiem. – szerk.) Ezt az energiastopot pedig csak úgy lehet elérni, ha az egyik szövetséges aláássa a másikat, mégpedig azért, hogy kezében tarthassa a történéseket és továbbra is egyedül ő őrködhessen a stratégiai célkitűzés kivitelezésének terve felett. (Az Északi Áramlat vezetékeinek “ismeretlenek” által történt felrobbantása ennek az 1983 óta ismert hatalomgyakorlási tételnek a kivitelezését jelentette.)
E stratégiai terv ma sem más, mint a világ feletti teljhatalom minden árom való megtartása és/vagy megszerzése. Ha pedig ennek az az ára, hogy tönkre kell tenni még a saját szövetségest is, hát akkor legyen! Ez Antony Blinken 1983-as könyvének alaptézise. A hozzá hasonló neokonok pedig azóta is konokul csörtetnek át mindenen és mindenkin, hogy végre megkaparinthassák mindazt a hatalmat és gazdagságot, amire oly régóta és annyira fáj a foguk. Őket nem hatja meg semmilyen emberi szenvedés, ők semmibe vesznek minden nemzetet, mert nekik a folytonos pusztítás és a rombolás jelenti a túlélést, ahogy a tengerek gyilkosainak, a cápáknak is állandóan úszniuk kell ahhoz, hogy életben maradjanak. Ahogy az ókori kereskedők jelszava az volt, hogy navigare necesse est vagyis tengerre szállni muszáj, e rablóbanda szlogenje valahogy így hangoznék: Ölni, rabolni muszáj!
Ez az immár négy évtizede folytatott rablóháború magyarázhatja azt is, hogy miért nevezték át a maguk bűnös viselkedését erényes magatartásnak. Az oroszországi hatalomszerzés tehát főnyereményként jelenne meg számukra abban a globális projektben, amelyben ők felsőrendű übermenschekként uralkodhatnának. Erről álmodoznak az ő holdkóros ideológusaik, akik a világ leggazdagabb és legerősebb pénzügyi hatalmasságaival kötöttek életre-halálra szóló szövetséget.
Ők az okai annak, hogy minden érdemi, nemzeti önállóság irányába mutató kísérlettel szemben mindenfelé jól felszerelt ellenzéki csapatokat bérelnek és vonultatnak fel. Miközben ezek azt gondolják magukról, hogy készek és jogosultak az egész világ feletti uralom átvételére, árulásnak érzik, ha valaki elutasítja a kapuk és a kerítések, a határok és nemzeti önrendelkezés felszámolásának alattomos vagy nyíltan hangoztatott szándékát vagy ha bárki a békéről merészel szólni. A szivárványos zászlót olyan hadijelként lobogtatják, mellyel kétségbe vonható a nemi és nemzeti önazonosság. E szabadság-fétisként tisztelt ronggyal is meg akarják rontani a nemzetek nemi, mentális egészségét, hogy ezzel a módszerrel is démonizálják az olyan nemzeteket, mint Magyarország, melynek népe meg akarja védeni gyermekeit a nemi tévelygések intézményesített gonoszságától.
A szándékosan kiváltott népvándorlás és a szivárványzászlós hadtestek masíroztatása egyaránt a világuralom megszerzésének eszközei. De akkor végre mondjuk ki, hogy Magyarország nem ellenség! Az igazi ellenség az állandó rablásra berendezkedett hatalomgyakorlók és az őket pénzelő tőketulajdonosok osztálya, mely a nemzhetek közötti, állandó háborúskodást szításával a hazugság birodalmát építi és tesz sok milliárd embert ártatlan áldozattá.
Vegyük végre észre, hogy mindannyiunkat ellenségként kezel a saját országunk, mely túszul ejtett államával háborút visel minden létező szentségünk ellen! – fejezi be mélyen szántó gondolatait Wright.
Frank Wright eredeti címén The simple reason why the EU is pressuring Hungary to open its borders elemző írása nyomán írta a Nemzeti InternetFigyelő (NIF) számára: Dr. Téglásy Imre
Kiemelt képe: migránsok Nyugat-Afrikából a Földközi-tengeren Líbia partjainál | Fotó: picture-alliance/AP Photo/S. Diab
…az a baj, hogy az EU partjait nem kell ostromolni, mert a nyugati NGO-k tárt karokkal várják a migránsokat.
Értelmes, világos helyzetkép: csak azt nem értem, miért nincs olyan erő, amelyik a normális útra terelné a Világot!?Legyen erőnk ellentartani ezt a sok gonoszságot!!