Szükségszerű az összeomlás

Európában mindig voltak háborúk, csaták, területi viták, rövid gazdasági háborúskodások, vallási nézetek miatt folytatott öldöklések. Ám, nem mindegy, kik vezették ezekben az időkben Európát. Az első világháború végével bekövetkezett egy olyan változás, amely visszafordíthatatlan, drámai rombolást indított el. Trianon mutatta meg ennek a rombolásnak az irányát, hiszen az embertelenség, az igazságtalanság, a hazugságok és az anyagi érdek volt a meghatározó.

És itt nem csak a Magyar Királyság, az Osztrák-Magyar Monarchia megszüntetése és felosztása az, ami miatt ezt az időszakot tartjuk az európai pusztulás kezdetének, hanem az ezzel együtt járó erkölcsi romlás, hitbéli hanyatlás ártó hatását is lényeges megemlíteni, mint kiemelkedő, végzetes jelenséget. A világháborút követően megjelent a kommunizmus, a liberalizmus, a keresztény szellemiséggel ellentétes szemlélet, amely bevásárolta önmagát az államigazgatásba, a jogba, a kereskedelembe, a tanügybe, a sajtóba.

1919., őszirózsás gyilkosságsorozata súlyos figyelmeztetés volt arra nézve, hogy hová juthat a nemzet, ha enged ennek a nemzetidegen szellemiségnek. 1920 júniusa pedig, megmutatta, hogy az a szemlélet mégis győzött. Győzhetett, hiszen a magyar nem tanult korábbi megpróbáltatásaiból, nem tartott össze, már akkor is meg akart felelni mindenkinek, s a nemzeti érdek csupán máz volt az egyéni haszonszerzés elfedésére. A kormányzó félrevezetése mellett.

Már akkor látszott a téves politikai felfogás eredménye, amikor megszüntették a Székely Hadosztályt és kormányszinten ellenezték a nyugat-magyarországi felkelést. Később Csáky vallási ellenségeskedéssel megvádolta P. Zadravecz István tábori püspököt, a magyar irredenta mozgalom lángszavú vezérét, aki emiatt lemondott a tábori püspökségről. Csáky igazi oka az volt, hogy Zadravecz nem fogadta el a Trianonban aláírt szerződést és annak teljes eltörléséért küzdött Csernoch János bíboros mellett, majd Csernoch halála után, egyházi részről egyedül maradt ezzel a törekvésével.

A második világégés utáni időszakot ismerjük. A magyar nemességet kirabolták, megölték, elűzték, javaikat máig lefoglalva tartják, állami tisztviselők a maguk javára üzletelnek azokkal.

A kommunizmus alapvető évszázados rendszert törölt el mind gazdasági, mind egyházi, mind pedig politikai és egészségügyi téren, az erkölcsi nevelést megszüntette és az ezer éves iskolarendszert felváltotta a moszkovita, kommunista oktatási szokásokkal. Nem maradt más, mint egy szűk réteg polgári társadalmi osztály és a proli, amelyből a jelenlegi választott ország-vezetés áll, de amely genetikáját tekintve soha nem lesz, mert nem lehet utódja annak a társadalmi osztálynak, amely az ország vezetésére volt hivatva ezer éven keresztül.

A mai vezetés a pénzben látja a jövőt, saját és az ország boldogulását. Mindent pénzben mér, és egyre mélyebbre süllyed a proli pénzimádat miatt. Nincs erkölcsi mérce, nincsenek normák, nincs alázat és hitbéli keret, de már nyíltan és cinikusan lepereg róluk a társadalom súlyos véleménye.

Azé a társadalomé, amelynek nem teszik a magánrepülőzgetés, a jachtos nyaralás, a semmiből lett billiárdos vagyon, és az alapítványból kivett milliárdos osztalék.

Milliárdokat keresnek arcátlanul, és a társadalom felháborodása mellett, ami azt vonja maga után, hogy az általuk képviselt pozitívumokat is hiteltelenné teszik.

Ha nincsenek erkölcsi normák, akkor bizony egy egész társadalom válik megtévesztetté, átvertté. És ez már láthatóan kezd visszaütni,

mert a józan figyelmeztetések süket milliárdos fülekre találtak…

Az európai vezetés ugyanez. Ilyen-olyan, súlytalan német miniszter volt az unió vezetője, és különböző ilyen-olyan, megválasztásukig súlytalan senkik képzelik magukat alkalmasnak az európai politika irányítására. Amíg Európát nem is olyan régen művelt tanácsadók és uralkodásra nevelt, felkészített királyok, cárok és császárok irányították, addig ma a proli, megvehető, pénzéhes gazemberek játsszák el az Öreg Földrészt, százmilliók életével együtt, hatalmas pénzekért. És, mert nincs józan, művelt, keresztény értékeket valló és azok szerint élő politikai erő, politikus, a lassú halálba menetelés hamarosan célt ér. Hiszen, a politikusok nem érzik a veszélyt, csak annak a kis táskának a súlyát, amelyben a gázsijuk lapul… a pusztítás ára. Mert a proli azt hiszi, hogy őt majd megtartják a megbízóik, és zsenivé teszi őket a kapott zsold. Pedig nem így lesz! Nekik is lesz egy hely az árokparton, mihelyst elvégezték a piszkos munkát, kiirtották a lakosságot, és elpusztították azt az Európát, amelynek egyetlen bűne a múltja, a tudása, a kultúrája volt.

Az összeomlás tehát, sajnos szükségszerű, ki-, és elkerülhetetlen… tehát, bekövetkezik… a kérdés csak az, hogy ma, holnap vagy holnapután?

 

(pueller)

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt kép: illusztráció / Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter egy páncélosban