Hirdetés

Stoffán György: Vannak dolgok, amiket nem értek…

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Lehet, hogy szellemi fogyatékos vagyok, vagy már a demencia döngeti szellemem eddig megbízható erődítményeinek kapuit, de ha belegebedek sem értem, mi történik valójában ebben a kusza, és hamarosan lángba boruló, istentelen és ostoba világban, mi történik Európában és kicsiny hazánkban. 

Azt értem, hogy a rómaiak bukása és egy új európai társadalmi rend felépülését követően utálja a Nyugat Magyarországot és a náluk sokkal többre érdemes magyarokat – akik, bár néhány ezer esztendeje, őket jóval megelőzve is itt éltek a Kárpátok gyűrűjében, mégis – ázsiai nomádokként könyvelte el a művelt Nyugat.

Értem, hogy az Árpádok háromszáz esztendős törvénykezése nem sokban kedvezett a nomád létformából éppen, hogy csak kikecmergő európai hatalmasságoknak, és azt is értem, hogy a Vatikán Szent László óta nem tudja lenyelni, hogy volt egy király, aki kioktatta a „szentatyát” miheztartás végett arról, hogy a magyarok mit várnak el tőle, ha már… és még ezernyi dolgot értek és ugyanannyit nem, a történelem lapjait olvasgatva.

A mai világot viszont teljesen érthetetlennek tartom. Mintha a bolondok házában én lennék a takarító, aki – szakmai ismeretek híján – sem az orvost, sem a beteget nem tudja diagnosztizálni, noha már negyven éve takarít utánuk… mint én a belpolitikai újságírást művelve a politikusok után.

Mert mi is történik ma? Ugyanaz, ami a pozsonyi csata idején. Mindenki szent esküt tesz, hogy az amúgy is kezét és lábát vesztett Magyarországot megsemmisíti. Az is igaz, hogy ebbéli igyekezetükben számos esetben pofára esnek, de ez a pofára esés nekünk is kellemetlen és fájó olykor. A pozsonyi csata idején csak a mai európai unió tagállamainak ősei igyekeztek minket leradírozni a térképről, ma viszont csatlakozott a világ csendőrét játszó USA is, ehhez a szánalmas fogadalomhoz, megtoldva azzal, hogy a magyar állam vagyonát be kell fagyasztani a világon mindenütt. Az ok, amelyért ezt előszeretettel tennék, az, az USA és Oroszország ádáz háborúja, amihez persze semmi közünk nincs, de jó ok, hogy a magyar kormány számára, a magyar érdekek védelme a legfontosabb, és egy kijelölt elmebeteg követelésének nem teszünk eleget, kerülve, hogy London és Berlin későbbi sorsában osztozzunk.  Ugyanis Nyugat-Európa és az USA nagy árat fizet majd azért, amit ma, a háború elhúzódásának érdekében Oroszország ellen tesz. Ebből azonban ki kell maradnunk… ha sikerül. És miért ne sikerülne?

Szóval, a pozsonyi csata óta szeretnének elpucolni minket, de egyelőre ez nem jött össze. Igaz, volt egy Trianonunk, ami után megszállták hazánk kétharmadát, de ez egy ideiglenes állapot, ugyanis a Tisza is megtisztult a ciánszennyezés után. Csak idő kérdése ez Trianont és Párizst illetően is. Viszont… nem értem ez utóbbi ügyben a hivatalos magyar hozzáállást, pedig próbálom innen-onnan megfejteni a dolgot.

Ma a lengyelek ki merik mondani, hogy korábbi területeikhez joguk volna… az oroszok visszavették, ami az övék, a tótók rettegnek tőlünk, az oláhok telerakják országukat amerikaiakkal, nehogy eszünkbe jusson a mai határok közé szorított országunknál nagyobb Erdély, és Ukrajna is attól fél, hogy a Kárpátalját meg akarjuk szerezni. Egyedül nekünk nem jut eszünkbe – hivatalosan – az „igénybejelentés”, sőt egy 2022-es trianoni megemlékezésen akkora baromság is elhangzott, miszerint – idézem – : „Lett volna alkalmunk visszaszerezni a területeinket, amikor felbomlott a Szovjetunió,  Csehszlovákia, Jugoszlávia… de mi nem követelőztünk, mert tekintettel voltunk szomszédainkra.” És ekkor felment a vérnyomásom, mert ilyet mondani a nemzeti gyásznapon, nem más, mint az antalli hazaárulás felidézése. Nehéz szívvel mondom ki, hogy ez a mentalitás ma is él a magyar politikában, és ezt vagy nem értem, mert valami más lehet a háttérben, amiért ezt kell mondani, vagy ostoba volt, aki ezt, mint képviselő elmondta, vagy… – de erre nem is gondolok, mert csalódnék a magam választott országvezetésben. Ahogy kiálltunk az ortodox egyház mellett, úgy ki kellene állnunk végre magunk mellett is. És ha nem is követelünk most, de legalább fent kellene tartanunk a jogot…

Azonban van remény. Mert az a sokezer gyermek, akiknek senki nem mondta, hogy a rasszisták gyepen-„térgyeplése” a rasszizmus ellen gusztustalan és megvetendő, így ki is fütyülte az angol focistákat. LMBTQ ide vagy oda, a magyar gyermekeket nem lehet a világ ostobaságába belevinni. És ez nem nevelés, hanem a genetika kérdése.

Már csak egyetlen dolgot kellene a társadalomnak megértenie és alkalmaznia: azt,

 amit a nyugati országokban a társadalmak kezdenek felismerni: a hit erejét… és tévedés ne essék, nem az egyházi intézményrendszerről beszélek, hanem a hitről, az Istenbe vetett bizalomról. Hiszen, Németországban a keresztény egyházak a kuplerájok erkölcsi szintjét súrolják, de a templom a hívek számára szent. Pünkösd idején a tiroli és a bajor templomok zsúfolásig megteltek. Igaz, nálunk is egyre többen érzik, hogy nincs más kapaszkodó, és egyre többen mennek a templomokba, imaházakba… és ez jó. Ha pedig ez a tendencia megerősödik és megtelnek a templomok, de elhajtják a meztelenül, kígyóval táncolókat és az effélét engedélyező papot, akkor nincs mitől félni, és talán én is megértem a világot… Soha nem késő!

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás