Stoffán György: Marionettország
Nem szokványos két hetünk volt. A nemzet ismét bizonyította, hogy mindenhez is ért, mindenben eligazodik, és a politikai sötét útvesztői sem vesznek erőt rajta. Ehhez a bizonyságtételhez remek talajt és hátteret biztosított a legismertebb, az OPNI kertjéhez hasonló közösségi felület, ahol boldog, boldogtalan, eszes és eszetlen a köz elé tárhatta véleményét, meglátását, egyedüli vallásfilozófiai, politikai, erkölcsi igazságait. Ki-ki, a számára megfelelő tudós, filozófus vagy hadvezér stb. bőrébe bújva fogalmazta meg mondandóját, s foggal-körömmel védte, ha bárki is ellenérvekkel kívánta volna cáfolni. Ebből persze szellemi tömegverekedés támadt, ami azóta sem hagyott alább, mert az előadásba egyre több szereplő csatlakozik, így az indulatok is szerteágazóbbakká válnak. Akik együtt harcoltak, azok egymásnak támadtak, és akik addig ellenségnek gondolták a másikat, azok vállvetve küzdenek.
Mindenesetre, aki kitalálta és levezényelte ezt a két hete tartó cirkuszt, az igen jól ismeri és remekül használja a magyarokat a saját érdekében. Hiszen, valós problémák mentén terelgeti és generálja a közhangulatot egészen a lincshangulatig, így terelve el a figyelmet azokról a dolgokról, amelyek valóban fontosak lennének. Nyakunkon a választási kampány, az uniós választás, a háborúk füstje már az orrunkat marja, a nemzet pedig, még mindig azon vitatkozik, hogy melyik politikus miben hibázott, hányszor hazudik másodpercenként és milyen vagyont halmozott fel… aki viszont az igazat pedzegeti ott, ahol lehetőséget kap rá, azt a nép, árulónak és akasztásra méltónak ítéli. Ilyen a világ, ilyenek a politikusok, és ilyenek vagyunk mi, azaz, a nép.
Mert a nép nem más, mint magát kikerülhetetlennek, fontosnak, meghatározó erőnek tartó esetlen marionettfigura, akit úgy mozgat a politika, ahogyan akar. Az erkölcsi tartás csupán a zsinór, amellyel tartalom nélkül mozgásba lehet hozni, a hite a másik zsinór, a véleménye egy harmadik… és így tovább.
És ez, nem csak most, két hete van így. Mindig így volt. Utoljára talán Thököly Imre Máriás zászlaja alatt harcolt a nép a maga érdekében… azóta csak a máséban vagyunk kénytelenek egymásnak esni, ha erre a politika megteremti a feltételeket, és némi gyűlöletkampánnyal felcsigázza a közhangulatot. A közösségi oldalak pedig, nem kis bevételt tudhatva magukénak teret ad mindennek.
És közben tovább folyik az embertelenség, a háború, a gyűlölködés, a keresztényellenesség, a pedofília elfogadtatásának a folyamata, a beteges magatartások természetessé válása, és a pénzért bármit feladók féktelen gazdagodása.
Újra vizsgázott tehát, a magyar társadalom és újra hagyta magát megosztani. Újra pártelkötelezettként és nem a józanészre hallgatva vonta le saját, botor következtetéseit a történtekről, újra besétált a politika csapdájába. Van aki jól jár ezzel, mert hatalmas pénzekért, megafonba ordítva hülyíti a népet, előírt szöveggel, és van aki elmondja az igazat, de annak a hangját elnyomja a bölcs nemzedék, aki mindent is jobban tud.
Talán ettől az elvi, szellemi „sokszínűségtől”, ettől a tőről metszett OPNI-s hangulattól vagyunk elpusztíthatatlanok, mi magyarok. Mert bármilyen szellemiségű világ jön, ebben az országban, mindig lesz követője a legelmebetegebb vagy legembertelenebb szellemiségnek is… és ezáltal, mindig marad néhány magyar a Kárpátok gyűrűjében… Csupán csak a minőség változik.
Kiemelt kép: illusztráció / Fotó: art.kartinkof.club
Én azt posztoltam, hogy mi magyarok nem összetartó, széthúzó nép vagyunk. L. I. István és Vata, aztán végig a történelem során.
✅