Stoffán György: Mai veszedelmek – Mindszentyre emlékezve

Fájdalmas azt a világot látni, amelybe lesüllyedtünk, és amely másodpercek alatt eltűnhet néhány kapzsi, embertelen és ostoba, hitetlen politikus miatt… az emberiség alja miatt. Mert akik ma vezetik a világot, azok az emberiség legalja, a lélektelenség, a hitnélküliség, a kapzsi gyűlölködés mintapéldányai.

Sok évszázados, aljas és embertelen tervezgetés eredménye mindaz, amit ma látunk, élünk, tapasztalunk. Sátáni módszerek, az emberi rossztulajdonságokra épített politizálás, a háborús öldöklés, az istentelenség erőltetése, az Isten-hit törvényi tiltása, és az e gonoszságokból befolyó hatalmas pénzek irányítják a világot. A szakadék felé! Hazugságokban élünk, hazugságokat kötelező elfogadnunk és hazugságokra, emberi aljasságra épülő joggyakorlat, társadalmi „rend” uralja az országokat, az előre megírt, sátáni forgatókönyv szerint. Az első és a második világháború, valamint az azt követő korszak, végleg megpecsételte az emberiség sorsát. Luther és Prohászka Ottokár már sokkal korábban felhívták a figyelmet a veszedelmekre, amelyeket a világ, de annak, a veszedelmek okozói által lefizetett vezetői, cseppet sem vettek komolyan. A világháborúk előtt és alatt is megszólaltak az emberiséget, a nemzeteket féltő, aggódó és irányt mutató hangok, de ezeket sem hallotta meg a nép, és nem akarta meghallani egyetlen felelős politikai vezető sem.

Mindszenty nem rejtette véka alá a véleményét, beszédeiben és intézkedéseiben igyekezett a keresztény magyar nemzet hagyományait feleleveníteni, az egyházi-, és hitéletet vonzóvá tenni és folyamatosan figyelmeztette a népet a várható tragédiára. Plébániákat alapított, megerősítette a keresztény nevelés intézményeit, ám, a szocialista diktatúra embertelen, cinikus és erőszakos eszközökkel megakadályozta. Végül az Andrássy út hatvanban, Décsi Gyula nyilasokból és táborokból hazatértekből lett bosszú-, és vérszomjas ÁVH-s verőlegényeinek ütlegelése próbálta megsemmisíteni a magyar prímást. Igyekezetük azonban nem járt „sikerrel”. Mindszenty ezernyi megpróbáltatást szenvedett el, de életben maradt.

A sok évszázados diktatúra Magyarországon felszámolta az egyházi iskolákat, szétzavarta a szerzetesrendeket, megfosztva őket a működési engedélyüktől, a kórházakból kitették a betegápoló női és férfi szerzeteseket, megszüntettek mindent, ami a magyar keresztény múltra emlékeztetett… és elkezdődött az értékrombolás, az egyházakat is érintő gyalázkodás, a papok és a szerzetesek elleni atrocitások, gyilkosságok, a koncepciós perek, amelyekért még egyetlen jogfolytonos magyar bíróság sem kért bocsánatot. ’56 után, Mindszenty 15 évig az amerikai nagykövetség kényszerű vendége volt, majd 1971 szeptemberében az USA, a Vatikán és a Kádár féle moszkovita diktatúra megegyezése alapján másik „kalitkát” találtak ki a számára, Rómában, a kétes kapcsolatokkal rendelkező, a kommunistákkal kiegyező, és a kommunisták által bebörtönzött papokat magára hagyó Casaroli érsek-külügyminiszter ötlete alapján. Mindszenty felismerte a veszélyt és ország-világ tudtára adva, az esztergomi érsekek bécsi rezidenciájára, a Pázmáneumba költözött. Innen pasztorálta a hazájából elüldözött, elmenekült emigráns magyarságot… s ezzel két, három generáción keresztül tovább éltette, a mára sajnos, ennek ellenére eltűnő félben lévő nyugati magyarság létét.

Mindszenty példája ma is nagyszerű és alkalmazható példa, mind az egyház, mind a magyar társadalom számára. Hiszen a züllés és az értékrombolás, a magyar identitás leépítése, a magyar nyelv szisztematikus pusztítása, a magyar történelem meghamisítása folytatódik, nyíltan és leplezetlenül. A belső árulások, az uniós tagság, a parancsuralom, amelyet Brüsszel erőltet a tagállamokra, már nem szövetségre emlékezetnek, hanem egy világméretű diktatúrát testesítenek meg, amelyben a magyar kormányfő, szűk lehetőségeihez mérten mindent megtesz, legalább a látszat-függetlenség fenntartása érdekében. Kimaradni azonban semmiből nem fogunk, mert a forgatókönyvbe nem lehet beleírni. Legfeljebb a kalodába zárva kiabáljuk, hogy jó szabadnak lenni… és ez igaz. Tényleg jó volna – Brüsszeltől és az amerikai rablókapitalizmustól – függetlenül szabadnak lenni!

Azonban Mindszenty és Márton Áron példájával – ha erre van még fogékonyság a magyarban –, ellent lehet állni, meg lehet hosszabbítani a magyar nemzet létét, mert aki időt nyer, életet nyer.

Hogyan? – kérdezhetné a Kedves Olvasó. A megoldási képlet végtelenül egyszerű. Nem a magamutogató és hazudozó politikában kell keresni a megoldást, hanem a magyar néplélek erejében. A magyart, minden bajban a hite, a kitartása, a Krisztus-követése segítette, és az az isteni őserő, amelyet kevés nemzet tudhat magáénak. Igaz, ezt is igyekezett az utóbbi száz év kiirtani a lelkekből, de amit Isten a Teremtésben adott, azt ember nem szüntetheti meg, nem törölheti el. Bűneink és tévedéseink ellenére ma is megvan ez az erő, ha van hitünk, ha van kitartó bátorságunk levetni magunkról a politikai elkötelezettség bilincseit és szemellenzőjét, ha a keresztény hitben egyesül a nemzet és a néplélek. Ha nem utálkozva néznek az emberek a vallásra, a hitre, hanem egy fohásszal kérik a Mindenség Urát arra, hogy álljon mellénk és segítse azt a harcot, amelyet értékeinkért, megmaradásunkért, hitünkért és gyermekeinkért vívunk a körülöttünk gyűlöletben, vérszomjban tobzódó világ ellen. A krisztusi béke és csend ereje meg kell, hogy semmisítse a teremtés logikájával ellenkező, évszázadok óta az emberiség ellen tevékenykedő embertelen és aljas világot, amely az utóbbi évtizedekben kicsúcsosodva, őröltek és sátánisták mérgeként terjed mindenütt. Ha egy mustármagnyi hitünk van, akkor hegyeket mozdíthatunk el – ígérte Jézus. (Máté 17:20) És kell, hogy legyen! A példamutatás, a hit és az Istenhez fordulás mindent megold, ha nincs a lelkünk mélyén gyűlölet, ha nem foglalkozunk a ránk erőltetett hazug, rabló politikával.

Igen! Választani el kell menni, és arra kell szavazni, aki de facto a nemzet érdekeit szolgálja… bár manapság önzetlen szolgálatról már nem beszélhetünk, mert a politika önző és hazudik. Azonban hittel kérhetjük a Mindenség Urát, hogy világosítsa meg azoknak az elméjét, akik felelősek a világért, akik nem írják, hanem – parancsra – végrehajtják a forgatókönyv drámai tartalmát.

Keresztény hitünk és magyarságunk melletti kitartás, a nagyszerű, önzetlen magyarok példája, tanításaik megismerése átsegít minket a jelen megpróbáltatásain. Ha van egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől – mondta Mindszenty. És van egymillió imádkozó magyar! Tegyünk azért, hogy még több, akár csak magában fohászkodó magyar legyen, akik az Isten felénk irányuló szeretetért, gyermekeikért, unokáikért és békéért fordulnak Istenhez, legyen bármilyen politikai nézetük, tartozzanak bármelyik Krisztust követő egyházhoz, felekezethez.

Csak imádkozzanak!

Luther, Liszt, Prohászka, XII. Pius pápa, Mindszenty, Márton Áron, Csiha Kálmán és sok más nagyszerű gondolkodó egy irányba mutató figyelmeztetése ma is érvényes. Csak meg kell ismerni, megérteni ezeket a figyelmeztetéseket és kellő bátorsággal, hittel és kitartással védekezni a ránk leselkedő veszélyek ellen. Ha nem tesszük, ha nem fordulunk a Teremtő Istenhez, akkor senki mást nem okolhatunk bajaink miatt, mint önmagunkat. Mert a leghatékonyabb és egyben az egyetlen lehetőség a békére és a megmaradásra ma is nyitva áll a magyar nemzet előtt: az őszinte, szeretetteljes keresztény hit, úgy, ahogyan azt Jézus Krisztus hagyta ránk, és ahogyan Mindszenty gyakorolta, élte, szenvedte kitartóan, negyvenkilenc éve bekövetkezett haláláig!

Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)