Orosz ENSZ-nagykövet: Párizs és Berlin tettestársak a Donbasszban Kijev által elkövetett bűntettek során

Orosz ENSZ-nagykövet: Párizs és Berlin tettestársak a Donbasszban Kijev által elkövetett bűntettek során

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa ülésen emlékezett meg a minszki megállapodások aláírásának 6. évfordulójáról. (1) Az ülésen felszólalt Vaszilij Nyebenzja, Oroszország állandó ENSZ-képviselője. Aki kijelentette: Német- és Franciaország Kijev tettestársai annak a Donbasszban elkövetett bűntetteiben – nem pedig közvetítők a kelet-ukrajnai konfliktus rendezésében.

Emlékeztetett: 2020 decemberében e két ország képviselői távolmaradtak az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság képviselőinek részvételével megtartott nem hivatalos üléséről. (2)

TASZSZ idézi Nyebenzja szavait a testület orosz kezdeményezésre összehívott mostani ülésén: „Azok, akik az Ukrajnán belüli konfliktusnak (3) mindig csak az egyik részes felét támogatják, és – a tényekkel ellentétben – bátorítgatják az «orosz agresszióval» kapcsolatos beteges fantáziálgatásait, nem nevezhetik önmagukat közvetítőknek. Önök, uraim, inkább nevezhetők a Kijev által a Donbassz lakossága ellen elkövetett bűnök társtetteseinek”.

Kijev 2014 áprilisában hadműveleteket indított az egyoldalúan kikiáltott Luganszki (LNR) és a Donyecki (DNR) Népköztársaság ellen, amelyek a 2014. februári ukrajnai államcsínyt követően kikiáltották a függetlenségüket. Az ENSZ legutóbbi adatai szerint mintegy 13 ezer ember esett a konfliktus áldozatául (4). A Donbasszban kialakult helyzet rendezésének kérdéseiről, egyebek mellett a minszki kontakt csoport ülésein is folynak a tárgyalások, ám a felek között még a tűzszüneti megállapodásokat követően is folytatódnak a harci cselekmények. .

Oroszország már többször is hangsúlyozta, hogy a minszki megállapodásoknak – akárcsak Francia- és Németország – ő a garantálója. És a konfliktusban nem résztvevő fél, mint Ukrajna, vagy a DNR és az LNR.

Vlagyimir Putyin orosz elnök kiemelte a Párizsban 2019-ben megrendezett „normandiai” (5) csúcstalálkozón elért megállapodások végrehajtásában elért haladást. Ennek kapcsán nem egyszer kijelentette, hogy Ukrajna semmit sem tett a konfliktus politikai rendezése érdekében.

Megjegyzések:

(1)  A Minszkben 2015. február 12-én aláírt megállapodásokat (fegyverszünet, illetve a háborút követő rendezés „útiterve”) az ENSZ Biztonsági Tanácsa szentesítette. Ezáltal ebből a megállapodás-csomagból mindenkire kötelező érvényű ENSZ-dokumentum – nemzetközi jogi okirat – lett. Ami csöppet sem zavarja Ukrajnát abban, hogy lépten-nyomon immár nemcsak ignorálja azokat, de nyíltan napirendre tűzte azok irattárba helyezését, és fölcserélését egy másik – Ukrajna érdekeit jobban szolgáló – megállapodás kidolgozásával és aláírásával. Ahogy az Ukrajnát több-kevesebb nyíltsággal támogató nyugati államokat, hogy e fölött ne csak szemet hunyjanak, de suttyomban még bujtogassák is.

A minszki megállapodás egyszerre volt fegyverszüneti megállapodás, illetve „útiterv” a háború utáni rendezésre [mintha 1945-ben egy rendezvényben akarták volna összesűríteni a jaltai és a potsdami konferenciát]. Mert hogyan akarják a háború utáni világot úgy rendezni, hogy az egyik tárgyaló fél még a lövöldözést sem hagyja abba? ENNEK A HAT ÉVE TARTÓ ÁLDATLAN, TERMÉKETLEN NYŰGLŐDÉSNEK EZ AZ ALAPVETŐ OKA.

(2)  Nyugati diplomaták megszervezték a bojkottot. Összesen 17 ország ment el – a 193-ból.

(3)  Az orosz diplomácia kínosan ügyel arra, nehogy még véletlenül is összefüggésbe hozhassák a konfliktussal. Pedig folyamatosan azt teszik. Főleg, hogy Lavrov egy jó ideig még azt is megígérte „nyugati partnereinek”, hogy, igen, Oroszország BE FOGJA TARTANI A MINSZKI MEGÁLLAPODÁSOKAT. A sokadik ilyen böszmeségére aztán végül szólhattak neki, hogy ne már!

Ha csakugyan „polgárháborúnak” tekintjük A DONBASSZ NÉPÉNEK HONVÉDŐ HÁBORÚJÁT, úgy Oroszország tényleg nem segítheti a POLGÁRHÁBORÚ egyik résztvevőjét sem. A nyugatiak e téren sem zavartatják magukat.

Orosz részről nemrég tárták fel: ők beszélték (kényszerítették) rá a Donbassz vezetőit az egyezmény aláírására. Ebből csak három hátránya származott a Donbassznak:

  • Az egyezményt csak egy bizonyos „Alekszandr Zaharcsenkó úr”, és „Igor Plotnyickij úr” írhatta alá. Két magánszemély, hivatalos titulusok nélkül. Két, afféle törvénytelen haramia, akikkel Kijev szóba sem hajlandó állni, noha a minszki egyezmény ezt előírja.
  • Az egyezmény „a Donbassz különleges igazgatási körzeteiről” („ORDLO”) beszél. Ezzel nem két népköztársaság az aláíró, amelyek területének 70 százalékát az ellenség megszállta, hanem eleve valami lázadó csonk terület. EGY MARADVÁNY, AMELYET ELŐBB-UTÓBB FÖL KELL SZÁMOLNI. Ha valaha lesz is egyáltalán valami a Donbassz „különleges státuszából”, annak áldásait az ellenség által már megszállt 70 százaléknyi terület lakossága nem élvezheti. (Ők már mindörökre náci Ukrajna uralma alatt maradnak, amely alól pedig 2014-ben még az egész Donbassz menekült. 2014. május 11-én még A DONBASSZ EGÉSZE MONDOTT IGENT AZ UKRAJNÁTÓL VALÓ ELSZAKADÁSRA – közöttük olyan nagy, vagy nagyobb települések, mint Mariupol, Szlavjanszk, Kramatorszk, Krasznoarmejszk, Szeverodonyeck, Artyomovszk, Luganszk elővárosa: Sztanyica Luganszkaja, vagy Avgyejevka, Donyeck elővárosa, stb.
  • A minszki megállapodások részei a fegyver- és tűzszünetek. Amelyek előírásait Moszkva irgalmatlanul, vasszigorral betartatja a két népköztársasággal. Egy orosz politológus nemrég arra a pofátlanságra vetemedett, hogy kijelentse: ahhoz, hogy Moszkva segítsen, előbb a néphadseregeknek kell megindulniuk. Azoknak a néphadseregeknek, amelyeknek Moszkva egyetlen négyzetmilliméter elfoglalását – még a fegyvermentes övezeteknek az azokat orvul elfoglaló ukrán csapatoktól való megtisztítását – sem engedi meg.

(4)  Valamiért erősen csökkentett adat. Ennyi áldozat legföljebb a polgári lakosság közül kerülhetett ki. De közülük is csak azok, akiket a tüzérségi támadások helyszíneire csak kelletlenül kivonuló, a Donbasszal szemben köztudottan ellenségesen elfogult EBESZ misszió hajlandó jelenteni (és ahányat az EBESZ bécsi központjaiban hajlandók a jelentésekben benne hagyni). A civil áldozatok között aligha tartják számon az ukrán fasiszta terror áldozatait. Akik tetemeit, (és a kivégzett, agyonkínzott, az embertelen bánásmódba, vagy börtönviszonyokba belepusztult hadifoglyok tetemeinek ismeretlen hányadát) tüntetik el nyomtalanul. Senki sem tudja például, hány áldozatot rejtenek az ukrán hadsereg által ellenőrzött területeken lévő tömegsírok. És nem tudni, ki számolta össze – ki tudta összeszámolni – a harcokban mindkét oldalról elesett katonákat. A néhai Zaharcsenkó donyecki elnök, három évvel ezelőtt legalább százezer halottról beszélt. De mások is említettek 50-60 ezres számokat.

Az áldozatok számának eltitkolása, kisebbítése nemcsak az ukrán hadseregnek az érdeke. De azoké is, akik igyekeznek titkolni, hogy bonyolult geopolitikai játszmáik, az azokhoz szükséges időhúzás milyen sok ember életét követelte már.

(5)  A normandiai partraszállás 70. évfordulója alkalmából rendezett franciaországi megemlékezések margóján, az akkori francia elnök kezdeményezésére négy ország (Német-, Francia- és Oroszország, és Ukrajna) államfői, illetve Merkel találkoztak egymással, és megállapodtak egy állandó tanácskozási fórum létrehozásában. Utoljára 2019. december 9-én, Párizsban találkoztak. Ahol Moszkva számára kiderült: a tárgyalásos rendezésre irányuló reményeiben ismét csúnyán átverték, Kijev semmit sem tudott mondani kötelezettségeinek teljesítéséről.

NewsFront

Facebook hozzászólások


Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Sárga – fekete maszkok mögött
Sárga – fekete maszkok mögött

Kényszer vagy illegalitás - Harminc évvel ezelőtt, 1991. február 12-én hunyt el Krassó György
Kényszer vagy illegalitás – Harminc évvel ezelőtt, 1991. február 12-én hunyt el Krassó György

AMERIKA és az ÖSSZEESKÜVÉS
AMERIKA és az ÖSSZEESKÜVÉS

Close