Orbán Éva: Döntések a Kremlben és Amerikában
Október 3-án a szovjet csapatok kivonásáról szóló tárgyalásokat délelőtt és este Tökölön folytatták volna, de Maléter Pál küldöttségét letartóztatták.
A tárgyalás folytatására 22 órára Tökölre, a Szovjet Haderők Főparancsnokságára ment Maléter Pál honvédelmi miniszter vezetésével a katonai tárgyaló küldöttség, hogy a délelőtt megkezdett tárgyalásokat folytassák a Malinyin vezette szovjet katonai küldöttséggel
Éjfél körül Szerov KGB-főnök bement a tárgyalóterembe Piros László* (lj.volt belügyminiszter, aki 29-én a Szovjetunióba távozott, onnan jött rövid időre vissza), Rajnai Sándor alezredes és ÁVH-sok kíséretében, és letartóztatták a magyar tárgyalóküldöttséget. Szűcs Miklós ezredest együttműködésre kérték. Feladata, hogy Budapest katonai térképén rajzolja be a felkelők bázisait, amit meg is tett. Ezek alapján szinte pontos címekre indultak a hajnali támadáskor.
Ezek ismeretében tekintsük most át, hogy október 28-tól milyen döntések születnek a szovjet pártvezetés részéről a nemzetközi helyzetet is figyelembe véve Magyarország megszállására.
Döntések a Kremlben – szovjet beavatkozás október 28-tól
Október 28-tól november 3-ig 3 gépesített (8.32.11.), 1 lövész (70.), 1 légvédelmi tüzér (60.) 2 légideszant (7.31.) gárdahadosztály, 1 vasúti gárdadandár (1.) 1 harckocsi hadosztály (31.) érkezett a magyar felkelés vérbe-fojtására. A légi deszantosok megkezdték repülőtereink elfoglalását.
A Pravdában közzé tett 30-i megtévesztő szándéknyilatkozattal – miszerint a szovjet fél kész csapatainak kivonásáról tárgyalni – ellentétben 31-én az SZKP vezetősége már vita nélkül a magyar felkelés leverése mellett döntött. Ennek a döntésnek a kiváltó oka a szuezi válság mellett (a Szovjetunió innen visszavonul, magára hagyja Egyiptomot) az USA elnökének döntése állt, ami megpecsételte a magyar forradalom sorsát.
Charles Bohlen moszkvai nagykövet október 30-án (az izraeli támadás másnapján) hivatalos jegyzéket adott át a szovjet vezetőknek. Ebben az USA külügyminisztere (Foster Dulles) leszögezte, hogy az USA nem avatkozik be a magyarországi eseményekbe, vagyis a szovjet vezetés szabad kezet kap.
Ez az „üzenet” mely Dulles október 27-i beszédének csatlós államokra vonatkozó passzusa volt, 28-án az ENSZ BT ülésen is elhangzott, majd 29-én Bohlent utasították, hogy erre hívja fel Zsukov és a szovjet vezetők figyelmét. Október 31-én Eisenhower elnök televíziós beszédében megismételte a mondatot.
Konyev marsall, a Varsói Szerződés főparancsnoka, október 31-én kapta meg az “ellenforradalom” leverésére, a rend helyreállítására a parancsot. A beavatkozást utólag hagyták jóvá a szocialista országok vezetői (november 1. Breszt, és november 2. Bukarest). A román vezetés felajánlotta, hogy részt vesz az intervencióban.
A szovjet vezetés Moszvában szinte naponta ülésezett, és tárgyalta a magyar helyzetet. A november 1-i ülésén Szuszlov kifejtette: ” Nincs biztosíték arra, hogy ez a kormány tartani tudja magát. Csakis a megszállással biztosíthatunk magunknak olyan kormányt, amely támogat bennünket”- „Meg kell szállni az országot…„ -követeli Szerov. És 1-én éjjel Kádár Jánost és Münnich Ferencet már Moszkvába röpítették.
Kádár, aki a kormánytagok között az egyetlen, aki a főváros megvédése ellen volt, Moszkvában a november 2-i ülésen részletesen beszámolt az itthoni helyzetről. Többek közt ezeket mondta:”…rajtam kívül…az egész kabinet kijelentette, hogy a szovjet kormány becsapja a magyar kormányt”.
Ezek a tények azt igazolják, hogy Amerika cserben hagyta a magyar szabadságért küzdőket, nem kockáztatta a békességet Magyarországért, de ugyanakkor maximálisan kihasználta propaganda célokra a „magyar ügyet”. A szovjet propagandának viszont nagyon jól jött, hogy a világ közvéleménye megoszlott a két konfliktus között.
Konyev marsallt kinevezték a magyarországi hadművelet vezetőjének, aki Szolnokra jött, hogy egyértelműen felkészüljenek a második katonai beavatkozásra.
Lascsenkó november 2-án Szolnokon Konyev marsallt arról tájékoztatta, hogy a jelenleg Magyarországon lévő szovjet haderő nem lesz elegendő a magyar felkelés gyors leverésére, és még egy hadosztály erősítést kért.
November 4-én hajnalban Románián keresztül megérkezett a következő gépesített gárdahadosztály is, de ez már az Odesszai Katonai Körzetből. Előbbiek a Szovjetunió Kárpáti Katonai Körzetébe tartoztak. A szovjet védelmi miniszter veszteséglistájának bevallott adatai szerint a ” Forgószél” hadműveletben 58.821 szovjet katona vett részt.
Az RTF bécsi különtudósítója szerint 200.000 szovjet gyalogos és 4600 tank tartózkodott hazánkban. Ehhez kell még számítani a többezer harci járművet is.
A támadás legalizálásához megszerezték a Varsói Szerződés tagállamai legfelsőbb politikai vezetőinek egyetértését. Így Magyarország katonai “megsegítéséről” határoztak.
Speciális osztagokat hoztak létre KGB-s vezetők (Szerov, Grebenyik, Zirjanov, Korotkov) irányításával. A Tökölre tárgyalni menő magyar katonai küldöttséget még éjfél körül letartóztatták.
A második beavatkozás a “Forgószél” (Vihr) hadműveleti nevet kapta, és a “Mennydörgés” (Grom) jelszóval indult november 4-én hajnali 4 órakor.
A feladat: a magyar szabadságharc eltiprása, a kormány elfogása volt, az esetlegesen ellenálló magyar honvédség lefegyverzése, valamint letartóztatások, deportálások.
A cél:Magyarországot megtartani a szovjet hatalmi övezetben, és a Moszkva által kinevezett törvénytelen Kádár-kormányon keresztül irányítani.
Háború lett, hadüzenet nélkül
1956. november 4-e súlyos tragédiával köszöntött ránk. 04.00 órakor megkezdődött a második szovjet intervenció.
A fővárosban a hatalmas méretű (5 hadosztállyal támadtak) szárazföldi, páncélos támadás mellett a légierőt is bevetették. Megszállták a repülőtereinket, bevonultak a vidéki városainkba, körülfogták a fővárosunkat, ahová több irányból törtek be. Háború kezdődött, hadüzenet nélkül. A szovjet csapatok rommá lőtték a fővárost, iszonyatos háborús pusztítást végeztek, mindenütt, amerre jártak. Az elfogottakat vagy agyonlőtték vagy deportálták.
A Szabad Kossuth és Petőfi Rádió derűs napkezdését 05.20 h.-kor tragikus szózat szakította félbe.
„FIGYELEM! FIGYELEM! FIGYELEM! FIGYELEM! FIGYELEM!
Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyílvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt.
Csapataink harcban állnak! – A kormány a helyén van! –
Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!”
Régen köztudott, hogy a beszéd hangszalagról került adásba, mert Nagy Imréék már a Jugoszláv Nagykövetségen voltak.
A Himnusz és a Szózat felcsendülő hangjai ritkán voltak ilyen aktuálisak. A jelentést több nyelven és többször is megismételték.
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Kiemelt képen: szovjet páncélosok támadnak Budapest utcáin 1956. november 4-én / archív /
Mementó 2006 emlékmű
