KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Óh, azok a gonosz orosz agresszorok! – Felvetés és válasz

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

A FELVETÉS:

Hitler öngyilkos lett, egy “igazságos” háború megindítása, végkifejlete után! Mert akkor, a nyugati demokráciák a “béke reményében” engedtek a diktátornak!
Ma, nem engednek!

De, ennek ellenére, egyesek a történelmi tényeket,tapasztalatokat,diplomáciai elemzéseket, katonai-hadászati-politikai szakértői elemzéseket, önös hatalmi és pártérdekből, figyelmen kívül hagyva, az agresszió, az agresszor, a népirtás mellé állnak!
Pontosan ugyanúgy mint, voltak akkoriban Angliában, Hollandiában, Franciaországban, Magyarországon,Romániában,… sőt Amerikában is fasiszta szervezetek!

Ezek Hitler igazságos agressziójáról beszéltek, hogy ki kell egyezni Hitlerrel! Nem kell ellenállni, engedni kell. Tudjuk, hogy a késedelemnek, Chamberlain békemissziónak mi lett a következménye. Egy diktátor étvágya nem csillapodik, hanem nő!

Putyin elsősorban hatalomra kerülésekor megfogalmazta: …erős, egységes Oroszországot akar! Majd kifejtette, hogy ez mit jelent. Nagy-Oroszország, mint I.Péter és Nagy Katalin cári birodalma volt. Ezt követően, a sztálini rehabilitációval eljutott mára a Szovjetunió területeinek visszaszerzéséhez! Nemzetközi téren pedig már követeli a volt szocialista országok feletti “ellenőrzést” is.

A világ újrafelosztását, egy új “jaltai” diktátumot, ahol eldöntik az új érdekszférák
határait! Ukrajna most erről szól!

A VÁLASZ:

Csak Hitler tartotta a saját háborúját igazságosnak.

Senki sem készül engedni Putyinnak. Már csak azért sem, mert Putyinnak nem célja terjeszkedni más országok rovására. Ukrajnával sem lett volna, lenne semmi baja, ha az nem állt volna össze Oroszország ádáz ellenségeivel, nem vált volna Oroszország ellenségeinek felvonulási területévé, nem kezdett volna népirtó háborúba Putyin nemzettársai ellen, akikkel előzőleg szóba állni sem volt hajlandó.

Mit szólna hozzá, ha az amerikaiak egy puccsal megdöntenék a román kormányt, és egy őket feltétlenül kiszolgáló bábkormányt juttatnának hatalomra, mely bábkormány hadsereget és szélsőséges nacionalisták fegyveres alakulatait küldené Székelyföldre, hogy végbefojtsák annak autonómia mozgalmát? A hadsereg bombázná, rakétákkal, tüzérséggel, aknavetőkkel lőné Székelyföld településeit, terrorizálná a lakosságot, ezreket vetnének börtönökbe, ahol addig kínoznák, injekcióznák őket, míg ki nem húznák belőlük, hogy ők magyar kémek, ügynökök. Módszeresen üldöznék el a lakosságot, hogy a helyükre románokat telepítsenek, az ország túlsó végéből. A magyar iskolákat mind bezárnák, a románosított iskolákban a dákoromán szellemben összeállított tanmenet szerint oktatnának. Magyarul legföljebb az otthon magányában beszélhetnének.

Maga szerint a magyar kormánynak egy ilyen, feltételezett helyzetben mit kéne tennie?

Történelmi tény, hogy a nyugati demokráciák igazából nem “a béke reményében” engedtek “a diktátornak”. Münchenben remélték kelet (a Szovjetunió) felé átterelni a hitleri hadigépezetet. Feláldozták ezért térségünk egyetlen polgári demokráciáját, Csehszlovákiát, majd rá egy évre Lengyelországot is. A következő évben azonban pofára estek. Védencük, ahelyett, hogy kelet, a Szovjetunió felé folytatta volna hadjáratát, váratlanul ellenük fordult. A Dánia lerohanásától a francia kapitulációig eltelt szűk három hónap alatt, uralma alá hajtotta csaknem egész Nyugat-Európát.

“Eljutott a Szovjetunió területének visszaszerzéséhez…” Igen. 1990-ben, az NDK annektálásakor Gorbacsov, hülye fejjel, ELFOGADOTT EGY SZÓBELI ÍGÉRETET. Nevezetesen, hogy az új keleti tartományok annektálásához való hozzájárulásáért cserébe a NATO MEGÍGÉRTE, hogy megáll Németország új keleti határainál, és NEM TERJESZKEDIK TOVÁBB. Ekkor még megvoltak a Szovjetunió nyugati határai. 1991-ben azonban a Szovjetunió szétesett. (Egyszer talán majd azt is megtudjuk, hogy a Nyugatnak ebben mi volt a szerepe.) Jó egynéhány egykori tagköztársaságában (Baltikum, Belorusszia, Ukrajna, Moldova, a kaukázusi köztársaságok, de főleg Grúzia) nacionalista, nyugatbarát, oroszellenes rezsimek jutottak hatalomra. A Nyugat, a NATO felrúgta korábbi szóbeli ígéretét, magáévá tette nemcsak a Varsói Szerződés tagállamait, de hozzálátott több volt szovjetköztársaság bekebelezéséhez is.

Moszkva a Baltikumba beletörődött. Semmilyen gyakorlati lépést nem tett amiatt, hogy AZ OTTANI OROSZOKKAL SZEMBEN EGYFAJTA APARTHEID LÉPETT ÉLETBE. Grúzia NATO-tagságát is bizonyára lenyelte volna. Miután azonban Szaakasvili rezsimje fegyveres erővel rontott rá a jogaikért küzdő dél-kaukázusi kisebbségeire és az ott állomásozó orosz békefenntartókra, odacsapott.

Putyin Ukrajnától eredetileg nem kért sokat. Még azt sem ellenezte, hogy Kijev társulási szerződést kössön az Unióval. A kelet-ukrajnai konfliktus békés rendezésével kapcsolatos orosz elképzeléseknek két sarokkövük volt: Ukrajna ne csatlakozzon a NATO-hoz, illetve biztosítson széleskörű autonómiát a Krímnek, és a Donbassznak. Ahogy az a mi kiegyezésünk esetében is történt, Ukrajna területi egységének megőrzéséért, nem lett volna olyan nagy áldozat az addig monoetnikai állam átalakítása szövetségi állammá.

A Nyugat az eltelt több mint nyolc évben Ukrajnát mindvégig a létrehozott megállapodások obstruálására ösztökélte. Mígnem tavaly októberben Josep Borrell, az Unió külügyi főképviselője hadüzenettel felérő nyilatkozatot tett: Oroszországot nem diplomáciai tárgyalásokon, hanem a csatamezőn kell legyőzni.

Hadd kérdezzem már meg: milyen olyan “nemzetközi színtérről tud”, ahol Putyin a volt szocialista országok fölötti ellenőrzés helyreállítását követelte volna? Mert én nem tudok semmi ilyesmiről. Arról nem is beszélve, hogy Borrell tavaly októberi hadüzenete nyomán Oroszországot mindenhonnan kiközösítették. Az ENSZ Közgyűlésére tartó Lavrov orosz külügyminiszter csak üggyel-bajjal kapta meg az amerikai beutazó vízumot – és ezt már másodszor csinálták meg vele. (Az előző alkalommal a New Yorkba tartó miniszter félúton, már az Atlanti-óceán fölött repülve tudta meg, hogy még mindig nem kapta meg az amerikai vízumot. Gépét ezért visszafordíttatta.) És Szijjárto volt az egyetlen uniós külügyminiszter, aki találkozott vele.

(Annak idején, 1947-ben, az Egyesült Nemzetek Szervezete szerződést kötött az amerikai kormánnyal az ENSZ New Yorkba tervezett székhelyéről. Az amerikai kormány ebben vállalta, hogy SEMMILYEN FORMÁBAN NEM KORLÁTOZZA A VILÁGSZERVEZET RENDEZVÉNYEIN RÉSZT VEVŐK BEUTAZÁSÁT. A 60-as, 70-es években láthattuk, hogy nem engedték be Kuba hivatalos küldötteit. Ez is egy adalék ahhoz, hogy az amerikai kormány hogy tartja magát a nemzetközi megállapodásokhoz.)

Borrell “hadüzenetére” válaszul Moszkva minden kapcsolatot megszakított az “európai” szervezetekkel, mindenek előtt az Európai Unióval – amelynek vezetőit kitiltotta Oroszország területéről. Hasonlóan nemkívánatos lett az amerikai elnök, a külügy- és védelmi miniszter.

Ezek után, Ön szerint, Putyin kivel tárgyalna “az érdekszférák újraosztásáról”? – főként, hogy Lavrov megbízhatatlanoknak nevezte “nyugati partnereinket”.

Javasolhatnak bármit a kapcsolatok normalizálása érdekében. Ezeket mi készek leszünk megvizsgálni. DE SOHA TÖBBÉ NEM FOGUNK HINNI NEKIK – mondta.

Így tessenek, ezek után, egyezkedni a hatalmi érdekszférák újrafelosztásáról!

Nem tudott mindezekről? Nem tud maga semmit! Halvány lila gőze nincs erről az egészről – csak a hülyeségeit nyomatja.

Csikós Sándor

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Várjuk véleményét itt!

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás