Miben tévedünk Ukrajna kapcsán?

Eleve hibás a megközelítés.  És amíg az oroszok BÉKEKIKÉNYSZERÍTŐ MŰVELETÉT agressziónak fogjuk tekinteni, mindig is tévedni fogunk. Mind a háború állását, mind pedig a béke kilátásait illetően.

Be kellene látni végre  – legalább nekünk. Ha már egyszer Brüsszel erre sehogy sem hajlandó. És addig nemhogy béke, de még fegyver-, sőt tűzszünet sem lesz, amíg meg nem szűnnek AZ OROSZ BÉKEKIKÉNYSZERÍTŐ MŰVELET ELINDÍTÁSÁNAK AZ OKAI.

***

Az, hogy Ukrajna – noha a szovjet vezetés kegyéből az ENSZ-nek alapító tagja, amely részt vett az Alapokmány kidolgozásában, és ott helyben (San Francisco, 1945. június 26.) aláírta azt. Amit – főként a 2014 februári alkotmányellenes hatalomátvétel óta – FOLYAMATOSAN LÁBBAL TIPOR. Ahogy lábbal tiporja mind saját alkotmányát, mind pedig az Ukrajna által vállalt nemzetközi kötelezettségeket. AMI ÁLTAL ALÁÁSSA, VESZÉLYEZTETI – a szomszédos Oroszországéval egyetemben – A NEMZETKÖZI  BÉKÉT ÉS BIZTONSÁGOT.

Néhány példa erre:

• Ukrajna eredetileg alkotmányában rögzítette az ország semleges, el nem kötelezett és atomfegyver-mentes státuszát.

Ez volt a feltétele annak, hogy Oroszország elismerje Ukrajna szuverenitását, illetve megszülessen az annyit hivatkozott és következetesen félremagyarázott Budapesti Memorandum (SZÁNDÉKNYILATKOZAT, EMLÉKEZTETŐ, ÍGÉRVÉNY –  de semmiképpen sem jogi érvényű dokumentum!)

Utóbb az ukrán parlament elsöprő többséggel módosította az alkotmányt: az ország alapvető célkitűzéseként nevezve meg Ukrajna euroatlanti integrációját.

A módosítást egy parlamenti ülésen fogadták el. Ugyanakkor nyolc év (2014-2022) sem volt elég arra, hogy – a minszki megállapodásoknak megfelelően – alkotmánymódosítással tegyék lehetővé a Donbassz Ukrajnán belüli különleges státuszát. Ami által békésen meg lehetett volna oldani a kelet-ukrajnai konfliktust..

Ukrajna nyilvánosan is nem egyszer kijelentette: nem tudja, nem is akarja azokat betartani. Nyugati mentorainak segítségével rendszeresen kicselezte a békés rendezésről szóló tárgyalásokat.

Mindenek előtt: a tűzszünetek sorozatos megsértésével. 2015 február közepe és 2017 július vége között Ukrajna 28 alkalommal sértette meg a tűzszünetet. Ezek egyike sem tartott két napnál tovább – de a negatív rekord 9 perc (!) volt.

Ha most aláírnak egy tűzszüneti megállapodást, mi a biztosíték arra, hogy Ukrajna ezúttal majd betartja azt? Főleg hogy mostani elnöke illegitim. Aki pedig helyette jön, az majd nem tekinti kötelezettségének, hogy betartsa azt, amit ugyancsak illegitim elődje aláírt.

A tűzszünetek megsértésével Ukrajnának nem csak a katonai erőviszonyoknak az önmaga számára való javítása volt a célja. Hanem hogy olyan ellenlépésekre provokálják Oroszországot, amely őt hódító, terrorista, gyilkos hatalomként, a népek közellenségeként állítja be a világközvélemény szemében. Ki akarván ugratni “az orosz nyulat a bokorból”, a Nyugat minden igyekezete arra irányult, hogy az oroszok békekikényszerítő műveletéből (különleges katonai művelet) háború legyen. AZ UKRÁN (NATO)-OROSZ HÁBORÚBÓL OROSZ-UKRÁN HÁBORÚ LEGYEN. 

A tűzszünetek sorozatos felrúgásával azt mindenképpen sikerült elérni, hogy újra és újra elakadjanak a konfliktus békés rendezéséről folyó tárgyalások – illetve Ukrajnának ne kelljen számot adnia a minszki békefolyamat elleni aknamunkájáról.

Azok a hírek, hogy Oroszország egyre-másra dolgozza ki, állítja hadrendbe újfajta fegyvereit, fegyverrendszereit, arra sarkallta a Nyugatot, hogy minél hamarabb kenyértörésre vigye a dolgot Oroszországgal. Minél hamarabb kirobbantsák az UKRÁN-OROSZ HÁBORÚT, mielőtt még késő lesz, és Oroszország behozhatatlan haditechnikai fölénybe kerül.

Amíg a világ a mostaninál még normálisabb volt, nem egyszer került sor BÉKEKIKÉNYSZERÍTŐ MŰVELETEKRE. Ezeket akkor senki sem tekintette agressziónak.

Végezetül tekintsük át gyorsan, még egyszer: miért volt kénytelen Oroszország békekikényszerítő műveletet indítani Ukrajna ellen?

• Az ENSZ alapító tagjaként, az Alapokmány elfogadásával Ukrajna vállalta a népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartását. Ukrajnában is érvényben vannak a Szovjetunió által aláírt nemzetközi emberi jogi egyezmények.

• A Szovjetunióból kiválva Ukrajna vállalta az országban00 élő nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartását.

• Szuverenitása elfogadtatásának fejében alkotmányába foglalta, hogy Ukrajna semleges, el nem kötelezett atomfegyver-mentes ország lesz. Utóbb, eleinte, piszkos bomba előállításával fenyegetőzött, mostanság azonban immár atomfegyverre is igényt tart.

• Az USA által irányított és szponzorált 2014 februári fordulat után Ukrajna megszűnt önálló államnak, a nemzetközi politika alanyának  lenni. Minden lényeges kérdésében Amerika dönt. Jóváhagyása nélkül – pláne annak ellenére – Ukrajna nem tehet semmit.

• Nyugati mentoraival együttműködve folyamatosan szabotálta és végeredményben zátonyra is futtatta a kelet-ukrajnai konfliktus békés rendezését célzó minszki fegyverszüneti megállapodásokat.

• A NATO-tagságra törekedve Ukrajna rendszeresen otthont adott és ad a NATO hadgyakorlatainak. Ezek egy részében kifejezetten az Oroszország elleni – többek között nukleáris fegyverekkel történő – támadásokat gyakoroltak, szimuláltak.

• Ukrajna utóbb törvényben tette lehetővé, hogy külföldi csapatok, előzetes értesítés nélkül az ország területére léphessenek, illetve tartósan ott tartózkodhassanak

• 2021 márciusában Zelenszkij aláírta az Oroszország megtámadását előkészítő rendeletét.

2021 folyamán drasztikusan felerősödtek a Donbassz békés települései elleni ukrán tüzérségi támadások. Ezek hevessége hovatovább elérte a háború kezdeti időszakában, 2014-15 során tapasztaltakat.

2021 októberében megtörtént Josep Borrel, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője Oroszországnak címzett “hadüzenete”.

A Donbassz elhárításának és az orosz elhárításnak is tudomására jutott, hogy a kijevi rezsim 2022 március első napjaiban döntő támadásra készül a Donbassz legyűrésére. Az offenzívát Oroszország elleni fegyveres provokációk, biológiai fegyverek bevetése kísérte volna.

Kijevben egy pillanatra sem csináltak titkot abból, hogy milyen sorsot szánnak a térdre kényszerítendő Donbassz lakosságának. Terrort, megtorlásokat, fizikai leszámolásokat. Százezrek bebörtönzését, koncentrációs táborokba küldését. Etnikai tisztogatásokat, erőszakos ukránosítást, az etnikai orosz lakosság teljes jogfosztását.

Melyik ország tűrte volna tétlenül, hogy szomszédjánál már közel nyolc éve (2014 április/május – 2022 február) irtóhadjárat folyik az ott élő nemzettársai ellen?

A Donbassz két fenyegetett népköztársaságának – Donyecki és Luganszki Népköztársaság – vezetője Moszkvába sietett, hogy kérje: Oroszország ismerje el őket.

Ez akkor – 2022. február 23-án – meg is történt. Oroszország megtette azt, amitől nyolc hosszú éven át ódzkodott – tudván, hogy ebben az esetben nyíltan is föl kell vállalnia a két népköztársaság katonai védelmét.

Pedig ebben semmi jogtalan, törvénytelen nem volt – bármennyire is sivalkodjanak a hoholnáci rezsim fogadatlan prókátorai. Minden összhangban volt az ENSZ Alapokmányával.

A Krím és a Donbassz népe gyakorolta önrendelkezési jogát: a lábával szavazott arra az országra, ahol a puszta létében fenyegették.

Egy nép útválasztása nem függ(het) attól, hogy egy másik ország mit gondol erről.

Az ENSZ Alapokmányának értelmében egy megtámadott országnak joga van segítséget kérni az agresszor ellen.

Az ENSZ Alapokmányának értelmében annak az államnak, amelyet erre felkértek, joga van ezt a kérést teljesíteni.

Ennyit tehát az “orosz agressziónak” tekintett – és világszerte beállított – békekikényszerítő műveletről.

 

Írta: Levédia krónikása

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Kiemelt képen: a Minszki megállapodásban közreműködő országok képviselői: Vlagyimir Putyin, Francois Hollande, Petro Porosenko, Angela Merkel