Megszólalt a gazda: "Jobb, ha tudja,… Jézus Krisztus is baloldali volt”


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

Egy, kettő, bal, jobb…az un. Magyar Köztársaságban

jesus-christValaha, kisiskolás koromban, ilyen vezénylésre kellett menetelnünk az utcán, ha az osztályunk, vagy az iskolánk valahová vonult. Nem csak május elsején, hanem hétköznap is, ha pl. a másik iskolába mentünk át, mert nálunk nem volt tornaterem. Igaz, csak olykor-olykor találkoztunk gépkocsikkal, a szekereknek pedig megfelelt a mi sebességünk is. Az egy-kettőből már csak annyi maradt, hogy ma sem tudunk egyről a kettőre vergődni, de a bal-jobbtól most visszhangzik igazán az ország.

Néhány éve a Mátra alján járva betértem egy faluba házi borért. A szíves útbaigazítás után egy pincében kötöttem ki, ahol a hordók tartalmának az ízlelgetése közben természetesen beszélgetésbe elegyedtünk a gazdával. Választások után lévén az is természetes, hogy a politika is előkerült.  Egyszer csak kihívó tekintettel megszólalt a gazda: „Jobb, ha tudja, hogy én baloldali vagyok.” Mivel mindig érdekeltek az emberek indítékai, már ha vannak, megkérdeztem, hogy miért. A válasz lehengerlő volt: „Mert Jézus Krisztus is baloldali volt”. Ezt nem vártam, de helyeselnem kellett. Így van! Aki azt mondta, hogy „könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni a mennyországba”, az – akár tetszik, akár nem – baloldali! Aki azt mondta a gazdag ifjúnak, hogy „ha követni akarsz, oszd szét vagyonodat a szegények közt, és utána követhetsz”, az – akár tetszik akár nem – radikálisan baloldali, mondhatnám, „szélsőbaloldali”. – De nem marxista-leninista!!! Ez áthidalhatatlan különbség. Ennek a falusi szőlősgazdának a 60 éve tartó, szakadatlan médiahülyítés ellenére világosabb fogalmai voltak a politikáról, mint az un. magyar(?) politikai elitnek, és az egész magyar(?) médiának.

Amikor a mi mai, marxista-leninistából átvedlett un. „baloldalijaink” egyik díszpéldánya a tőlük megszokott agyafúrtan hazug módon az ő un. „baloldaliságuk” és a kommunizmus rémtetteinek a védelmében az un. EU parlamentben – annak az EU-nak az un. parlamentjében, amely a kereszténységet megemlíteni sem hagyta az un. alkotmányában – igazi gyurcsányi pofátlansággal Jézus Krisztusra merészelt hivatkozni, csak a marxista-leninisták szokásos gyakorlatát folytatta: a professzionális megtévesztését. Mert a marxizmus-leninizmus sosem volt baloldali. A marxizmus-leneinizmus a kizsákmányolás megszüntetésének a baloldali, de hazug ígéretével mozgósította az embereket a valódi szélsőjobboldali célja, a proletárdiktatúrának nevezett önkényuralmi rend megvalósítása érdekében. A marxista-leninista rendszerekben csak a hazugság volt baloldali, az igazság szélsőjobboldali volt. Ezért tudtak a marxista-leninisták olyan könnyen váltani. Ezért váltak pillanatok alatt a „munkásosztály élcsapatából” a kizsákmányoló osztály élcsapatává és a „dolgozók pártjából” a milliárdosok pártjává a „nép tulajdonának” a saját zsebükbe gyömöszölésével. A hazugságuk viszont most is baloldali. Nem véletlen, hogy Hitlerre emlékeztető választási jelszót talált ki magának a Maszop. Nem utánozni akarta Hitlert, mert ahhoz túl tanulatlan: nem is tudta, hogy mit tesz. A logikájuk, a világlátásuk azonos, aminek az eredménye a hasonló jelszó. Azt nem mondom, hogy „hasonló gazdasági programra” is lehet számítani, mert a programhoz szakértelem és tehetség is kéne, ami a láthatáron sincs, a rokon jelszóhoz csak rokon felfogás.

Sajnos, ebben a folyamatban az un. jobboldal ugyanolyan bűnös, mint az un. baloldal. A rablóprivatizáció nagyobb részét az un. jobboldali Antall Józsefnek és az un. baloldal un. jobboldali TV sztárjának, Boross Péternek az uralkodása alatt bonyolították le (un. Antalli örökség!), a Fidesz un. ellenzéki egyetértése mellett. Ők tették milliárdossá a mai un. baloldaliakat a „tavaszi nagytakarítás” helyett, és teremtették meg annak a lehetőségét, hogy egy kuka Kóka Magyarországot az ő saját vállalkozásának nevezhesse. XVI. Lajos, a „Napkirály” azt mondta, hogy „az állam én vagyok”. Kóka, a neoliberális „Napminiszter” azt mondta: „Magyarország az én vállalkozásom”. (Képzelem, milyen elégedett volt magával, amikor ezt az önleleplező baromságot kikotlotta: „Ilyen frappánsat találjon ki Orbán, a nagyokos, ha tud!” – és óriási szellemi teljesítményének erkölcsi jutalmaként elismerően megsimogatta a saját okos kis buksiját: „okooos, okooos”!)

A szervezett átmentés leplezését szolgálta a „jobboldali-baloldali” hamis látszatmegosztottságnak a megtévesztő fönntartása és állandó emlegetése a valódi demokratikus pluralitás helyett. Ezt a célt szolgálta a leghangosabban Orbán által képviselt „amerikai típusú politikai váltógazdaságnak”, azaz a teljesen kiüresített látszatdemokráciának a bebetonozására való törekvés a „kommunisták agyagba döngölése” helyett. Sosem gondoltak még arra, hogy amikor Orbán meghirdette a „politikai váltógazdaságot”, amikor megpróbálta „bedarálni” a kereszténydemokratákat és a kisgazdákat a Fideszbe („pártunió és uniópárt”), annak az lett volna a valódi eredménye, hogy az MSZP-t menti meg attól, hogy egyszer esetleg a másik két kis párt sorsára jusson? Nem az volt-e a célja, hogy örökre bebetonozza a posztleninfiúkat a Magyar Köztársaság hatalmi gépezetébe? Mert ha már csak két párt van, akkor az a kettő örökre megmarad. Az MSZP az együttműködés álcázásaként sokszor állította, hogy a „Fidesz összekacsintott a MIÉP-pel”. A valós helyzet azonban az volt, hogy a Fidesz a Maszoppal kacsintott össze az utóbbi átmentése érdekében, amit Pokorny hírhedt kijelentése is valószínűsít: „Nem baj, hogy nem győztünk. Fő az, hogy a MIÉP kiesett!”

És ma hol tartunk? Ott, hogy ma már az MDF kalapmanökenje nem szégyelli kimondani a Vállalkozók Országos Szövetsége fővárosi fórumán, hogy: „a tényleges reformok végrehajtásához a hatalomból részesedést nyújtó nagykoalíció a járható út”. Ez az igazi antalli örökség: először gazdaggá tenni a bukott un. „baloldalt”, majd amikor a hatalmuk már elég szilárd, amikor az un.  demokrácia látszatára sem kell már vigyázni, akkor fölkínálkozni és szövetségre lépni velük, azaz fölajánlani az együttműködést az egypártrendszer visszaállítására a „tényleges reformok végrehajtása” érdekében, vagyis a mi tökéletes kifosztásunkra és tönkretételünkre. Mert tudjuk, hogy mit követel az EU az „államháztartási  reform” megszépítő fedőneve alatt. Csodálatos volna: Dávid Ibolya, mint a Maszop-Szadesz miniszterelnöke. (Bár remélem, hogy hűen a marxista-leninista „taktika és stratégia” elveihez és gyakorlatához, ha a feladatát bevégzett csatlóst nem is viszik ma már, vagy még, a Gulágra, legalább érdemei elismerése mellett derekasan derék alatt rúgják, hogy örökre kiessen az Országgyűlés kipárnázott székeiből. Nagyon élvezném!)

Valamivel több, mint négy éve léptem ki az MDF-ből. A helyi elnöknek akkor azt írtam a Szadesznak a véresszájú antikommunista múltjával való szakítására utalva, hogy: „az MDF már az SZDSZ sorsára juttatta magát. Számomra ugyanolyan elfogadhatatlanná vált. Bár az SZDSZ talán rokonszenvesebb, mert nyíltabb. Leplezetlenül gyűlöl: nem hazudja magát nemzetinek.” Dávid Ibolya most nyíltan elismerte, hogy igazam volt. A Szadeszhez hasonlóan ő is kész összefeküdni a Maszoppal. Gondolom, mert ez már „jó, szocdem” Maszop.

És Medgyessynek is igaza volt, amikor a TV-ben Boross Péter egyetértésével azt mondta, hogy „a négy parlamenti párt között minden lényeges kérdésben teljes volt az egyetértés”. Csak a lényegtelen kérdéseken veszekszenek, azaz rendezik meg a látvány-„pengeváltások” reality showját a mi hülyítésünkre. A hivatkozott levélben írtam a Fidesz akkori programjáról: világos belőle, hogy a jövő, az igazi jövő a zsebszerződésekkel kezdődött el. Azóta ez is bebizonyosodott.

Amikor Dr. Fenyvessy, a MIÉP szónoka felszólalt az Afganisztán elleni agresszióban való részvételünk ellen, a háborúpárti kalapmanöken kétszer is közbekárogott: „A terrorizmusról beszéljen, képviselő úr!” … „Csak a terrorizmus hiányzik ebből a felszólalásból!” Igaza volt Dávidnak. A terrorizmus az ő szavaiban és vágyaiban volt, nem Fenyvessy beszédében. Fenyvessy ugyanis a békéről beszélt. Óvta az Országgyűlést, nehogy csatlakozzon az amerikai terrorizmushoz. Azóta négypártunk már egy újabb, teljesen jogtalan és alaptalan agresszióba is berángatott bennünket az ENSZ alapokmányának a pimasz megszegésével. Természetesen „demokratikusan”, a „fölhatalmazásunkkal”. Rákosi idejében úgy mondták volna, hogy „a dolgozók kérésére”.  (Most nehogy védelmükbe vegyék a Fideszt azért mert az abu ghraibi botrány után megpróbálta tisztára mosni a szennyest azzal az ócska szöveggel, hogy „akkor még nem lehetett előre látni”. Lehetett. Én is láttam, más is látta, ők is látták. Fenyvesi az Országgyűlésben meg is mondta nekik, de ők inkább hódoltak a magyar politikában már „haladó hagyománnyá” vált hazugságkultúrának.

Tessenek már észrevenni, hogy kétbalkezes ország vagyunk: nálunk a parlamenti jobb és a bal ugyanazon az oldalon van „minden lényeges kérdésben”. A globalizmus és a nemzetek feletti nagytőke oldalán, a szélsőjobb oldalon. Az un. Magyar Köztársaságban csak un. jobboldal és un. baloldal van, mert ott semmi sem az, aminek mutatja magát, mert ott semmi sem igaz, amit láttatnak. És ők, ez a parlamenti „szentnégyesség”, az egyetlen és egységes Magyarországi Globalista Liberális Pártnak (MGLP) ez a négyarcú megjelenési formája, szégyenkezés nélkül mer leszélsőségesezni olyan becsületes, keresztény, baloldali pártokat, amelyek – a hazug média miatt, amely a szélsőségesen jobboldali, marxista-leninista ideológiát baloldalinak hazudja – magukat jobboldalinak kénytelenek minősíteni. A hazugság diadalával és kultuszával való leszámolás azonban már közeledik. Ahogy Gilad Atzmon, a disszidens izraeli zsidó írja: „A történelem azt tanítja, hogy amikor a szadista öntetszelgés felfedi az arcát, akkor már közel van a vég. Izrael napjai meg vannak számlálva.” Ezt az USA-ról és rólunk is mondhatta volna. A globalizmus és kiszolgálói, köztük a mi négypártunk is, már fölfedték a valódi arcukat. Ezért a napjaik meg vannak számlálva!

Aki rájuk szavaz, az a „létező rendszerváltásra” szavaz.

Én nem szavazok ilyen szennyes ügyre!

Dohán Mihály

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Eberhard Hamer: A világ pénzügyi kirablása
MVSZ: Kossuth Lajos születésnapján
"Ha tehetném, ledugnám….." – egy évforduló margójára
Close