Mayer Gábor: Bender Log – avagy a makogva vakaródzó had gyűlöl mindent, ami nemzeti
Történelmi távlataink még nincsenek ugyan, de rálátásunk már bőven van az ellenzékhez kapcsolt önkormányzatok viselt dolgairól.
Az eltelt ide s tova másfél év sok-sok tízmilliárdos tartalékok eltűntetéséről, önkormányzati feladatok, működések térdre eséséről, a Demszky – Hagyó éra zsebből fizetési gyakorlatához való visszatérésről szól. A Pikó nevű Romániát játszik, annak minden ismérvével emitt, ahogy a kutyaszaros, emberi ürülékes járdák géniusza megítélt és átadott kitüntetést von vissza.
Erzsébetváros polgármestere pedig magára véve a politika sárga – fekete maszkját amott, felöleli annak minden politikai ámokfutását is. Minap testvérbátyám felemlítette, hogy a Nemzeti Színház felépítése után egy tévé stúdióban rendezett vitaest során az egyik elvetemült így fakadt ki: legszívesebben felrobbantanám! Ekkor felállt Márta István gyökött liberális, és azzal ment ki: ez már sok nekem!
Ezen összkép alapján én nem akarom, hogy ezek hozzányúljanak a Lánchídhoz. Minden híd jelkép, két távoli oldal összekapcsolásának jelképe, amit az ország ellen hergelt, fizetett bagázs nem ért, nem érez, mert ők a kisajátítás népe. A Bender Log népe, hogy klasszikussal éljek. Másrészt ennek a hídnak láncain ringott a mai értelemben vett nemzettudatunk bölcsője. Később hozott a történelem amit, de a híd maradt nekünk az ország, a nemzet egyik emblémájaként. Ez a makogva vakaródzó had pedig utál, gyűlöl mindent, ami nemzeti, ami az országról szól. Látni a járványhoz való hozzáállásukon: inkább legyen tömeges pusztulás, mint nemzeti siker. Ilyen utálattal pedig nem lehet nemzeti kincs felújításához fogni. Utálattal csak elrontani, szétlopni, összebarmolni lehet. Talán épp azért nem mozdul most semmi, mert valahogy M4-es Metrót igyekeznek fabrikálni belőle. A lehetséges alvállalkozók pedig tudjanak róla, hogy Szegeden már csomagol a SZEVIÉP, készül a Lánchídra költözni.
Ez is érdekelheti:
KÓNYA-HAMAR SÁNDOR: Az erdélyi autonómia-ügy és -elmélet kérdéséről