Hirdetés

Mayer Gáber: Bige és Bojár – beszédes nevek

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Rögtön-szemét műanyag játékú jelenünk előtt a gyerekek bigéztek (is). Állítólag Bige László is szeret játszani – de ő nagyban. A bojárok pedig leginkább az ortodox keresztényvilág nagyurai voltak, majd társadalmi rendjük neve vált nálunk családnévvé.

Amúgy két, hazai viszonylatban kirívón gazdag emberről van szó, bár nem kellene különös erőlködéssel ágaskodnunk ahhoz, hogy tőlünk nem túl messze, náluk sokszorosan nagyobb halakat találjunk. Mit tehetünk – minket földaraboltak, mint pörkölthöz szokás a hagymát, s azok a javak, amik itt dúsíthatnának, most a szomszédságot gazdagítják. Mindenesetre Bige és Bojár egymás sarkát taposva igyekeznek más pénzemberek társaságában az erősen CIA illatozású zajongónak hűségesküt tenni. Ugyan mi lehet e mögött?

Tán annyira feszítő az ellentétük a csupa népjóléti intézkedésekkel bíbelődő kormánnyal, hogy ingjük – gatyájuk rátennék, csak buktathassák meg a jövő évi választáson? A felkapaszkodottak között ilyen, vagy – vagy embert az alkoholvezérelt Simicskán kívül nem találhatni, viszont sokszor felmerül az esélyek latolgatása közben, hogy bizony az USA bugyraiból (plusz a soron lévő Györgytől), az EU titokszobáiból, s talán még a norvég alapból is várható pénzügyi segítség a populista kormány megbuktatásához. Direktben azonban tiltott, hogy jönnek, csak jönnek Hódmezővásárhelyre, jönnek a világ minden tájáról vészjósló némaságú, fekete, széles karimájú kalapokban sötét arcú alakok, s mindahányan két – két, bankókkal tömött utazóbőröndöt tesznek le a tornácon.

Máshogy intéződnek ma már ezek a dolgok (istenem, mi lenne itt, ha tényleg beroppanna az áramellátás!), egy komoly milliárdosnak bőven lehet annyi üzleti haszna egy-egy nagyobb megrendelésből, hogy mellénye zsebéből adhasson zajongó kampányára. S lám, a műtrágyák magyarországi egyeduralkodója már be is jelentette, hogy jövőre nem tud a hazai mezőgazdaságnak eladni, mert neki nagyon komoly és fontos külföldi kötései vannak. Értsd: ha nem változik a véleményetek, akkor éhen halva döglötök földjeitekbe hülye nemzetiek. Pedig lesz pénz, sok pénz jön be – többek között az ő üzleti forgalmából is.

Persze, ezidáig mind feltételezés, a „ha” tartományába lógó okoskodás, de az már való igaz, hogy hiba és bűn is egy nemzeti stratégiai ágazatot nem állami, hanem magánmonopóliumban hagyni, ahogy az van Bige esetében. Ha ő nem ad műtrágyát, oda a magyar mezőgazdaság – talán még törvény is erősíti, hogy máshonnét nem, csak tőle vásárolhatunk.

Futtassunk végig egy gondolatkísérletet – még mindig a mezőgazdasággal összefüggőn. Mert Bige szívesen, és nem csillagászati áron ad el műtrágyát itthon is, kiváló évet zárunk. Hegyekben áll az exportálásra váró búza és kukorica, vagonok kellenek és hajók a nemrég vásárolt kikötőnkben, hogy vigyék szerte a világba. Igen ám, de a pénzemberek hathatós segítségével kormányra került globálisok a vásárhelyi zajongó neve alatt, és a roppant intellektusú Kuncze hatására fölállnak az állam a legrosszabb gazda rollerre, és szigorún piaci alapon szétosztják a MÁV maradékát. Az áram és energiaellátás francia állami cégé. A pályatesteket a svéd állam kapja. A működtetés lehet német állami cégé, vasúti kocsikat pedig csak a spanyol állami gyárból vehetünk azzal a kikötéssel, hogy örök beleszólásuk lehet termékeik használatába. Vontató járműveket a Cseh állam szállít – mint később kiderül, azokra nem akaszthatók a spanyol vagonok. A svéd cég kiköti, hogy az ő pályatestein csak elektromos meghajtású mozdonyok vontathatnak, ám a francia nem hajlandó fejleszteni a hálózatot, sőt, időlegesen ki-kihagy az energiaszolgáltatása. Így az izraeli állam tulajdonában lévő vasúti átkelők jelzőrendszere kihagy, s a rendszeresen előforduló balesetek miatt a két állami vállalat Strasbourgig szalad. A német cég összerántaná az ügyet, de a spanyol vagonokba csak úgy pakolhatnak búzát és kukoricát, ha az árut húszdekás staniclikbe csomagolják. Itthon a búza és kukoricahegyek kezdenek befülledni, mert a szárításukra és szellőztetésükre fordított költségek már meghaladják a termény eladási értékét, s a tőzsdére jó jegyzéssel felkerült magyar gabona egyenletesen csúszik lefelé.

Viszont végre minden szabadpiaci alapon (nem) működik, nemsokára megtudjuk, hogy már megint hedonizálunk, s igenis, nem a zsemle kicsi. Újra a koszos lesz a szégyen és nem a foltozott, előkerülnek a régi népi játékok – aki bigézni akar, az bigézzen, de mielőtt ide jutnánk, beszéltessünk minél többet zajongót és magasröptű társait. Had fessék elénk kínálatképp ezt a szép, új, bár erősen ismerős jövőt.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás