Magyaródy Szabolcs: Háború lesz? – Si vis pacem para bellum

A német kancellár, Herrrrrrrr Olaf Scholz, jól megvigasztalta népét és persze egész Európát, ha nem az egész Világot. ’Aszontahogy’ meg kell szoknunk a gondolatot, hogy háború lesz. A hozzánk hasonló emberkék akár tréfának is vehetnék, de még néhányan élünk, akik végig élték (vegetálták) a Világháború második felvonását.

Jó Anyám háromszor volt kénytelen az óvóhelyen meghúzódni. 1919-ben Szolnokon, amikor a román banditák, francia tüzérséggel ostromolták a várost, Budapest ostroma idején, majd 56-ban Budán, a Körtér közelében. A első ostrom tanulságait figyelembe véve, 1944 kora őszén, alaposan „bespájzolt” Másfél literes csatos üvegekbe, zsírt, babot, borsót, lencsét, lisztet, tejport, cukrot kávét, sót sőt még pálinkát is elástak a szénpor alá a pincében.

Az ostrom alatt A konyhában fűtöttek nappal , este az egyik szobában. Nagyon beosztották az élelmet. Olyannyira, amikor nagy nehezen haza vergődtem 45 augusztusában, még volt kávé és pálinka is a szénpor alatt.

Ha lelkünk mélyén rendületlenül hiszünk a békében, gyanakodhatunk a háborúra is. Nem kerül egy ökör árába, ha egy kicsit felkészülünk a legrosszabbra is. Az Édesanyám által begyűjtött élelmiszerek mellett kötszer, fájdalomcsillapító, szokott gyógyszerek, antibiotikum is befér egy nagy befőttes üvegbe.

Ami a pénzt illeti, az is gond lehet.

1945-ben olyan elképzelhetetlen infláció kezdődött, hogy még ma is világrekordnak számít. Már ki sem tudtuk mondani azt a sok zérót ami a bankjegyen látható volt, A piacon az árat kérdezted, „ha ad egy pirosat, két zöldet adok vissza” Délig el kellett költeni a pénzt mert délután már a felét sem érte.

A háború előtti ezüst Pengőért viszont mindent lehetett kapni a régi áron. Valamikor 46 tavaszán a Körúton talpaltam, amikor sort láttam egy trafik előtt. Ráérvén beálltam a sorba Olyan hosszú volt a sor, hogy mire beértem, hirtelen azt mondtam, kérek egy doboz Extrát, amit már két éve nem lehetett kapni. A kiszolgáló benyúlt a pult alá és elében tette, amit kértem. Mondta: „Egy Pengő” Alaposan meglepett, de mivel mindig volt nálam néhány ezüst Pengő, a markába nyomtam. Egyet. Ez még itt is sorra kerülhet. Így nem árt, ha az érem üzletben vásárolunk pár száz dollárért, 1967 előtti ezüst 25 centest…

Csak dugd el jó helyre, ne vedd elő, amíg nem szükséges. Ékszer nem jó befektetés. Vészhelyzetben csak az aranyat veszik meg, a köveket nem, hacsak nem egy 1 karátos gyémánt van a közepén. Azt is fillérekért.

Legalább ötven liter desztillált ivóvizet is jó tartalékolni. A vészhelyzet beálltakor a kádat is fel lehet tölteni. Mosdani is spongyával kell. Esetleg esővizet is lehet gyűjteni erre a célra, de egy ostrom helyzetben a mosdás luxus lesz.

Áramszünet békebeli nagy vihar esetén is előfordul. Ha egy napnál tovább tart, a jégszekrényben tárolt romlandó élelmiszert, húsfélét is meg lehet menteni néhány napig, ha a húsfélét alaposan besózzuk és a pincében termál dobozban tároljuk. Sok disznó zsírban, megsütött hús több hónapig is ehető marad.

Ha van egy 12 voltos solar panelünk azzal állandóan feltöltve tarthatjuk a gépkocsiból kiszerelt akkumulátort, egy házba vezető drótra szerelve több, néhány autóból kiszerelt lámpával több helyiséget is világíthatunk.

Remélem, ezekre a tanácsokra soha sem lesz szükség, de a német hadügyminiszter sokkal tájékozottabb, mint mi…

Magyaródy Szabolcs

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)