A politikusi és egyéb kis csoportocskák, de a nagyobbak is képtelenek kilátni a saját bűvkörükből. Elég nekik néhány tapsoló, lelkendező, és máris a miniszterelnöki székben képzelik magukat. A kormány és a parlamenti pártok is ebben a súlyos kórban szenvednek. A pénz és a hatalom együtt, elvakítja az embereket, majd e vakok kialakítanak maguknak egy társadalmilag elkülönült kasztot, ahol a milliók és a milliárdok döntik el, ki kerülhet magasabb pozícióba, kinek milyen miniszteri vagy végrehajtói hivatal dukál, ki, milyen családtagot akar elhelyezni egy-egy jól fizető állásba. Mert ez ma már csak így megy. Erkölcsi határok nélkül…
A „proletárdiktatúra” és a „szocialistaerkölcs” kifejezések mára rendszert váltottak és „proletárerkölcsként” élnek a köztudatban. És a proletár ebben az esetben (is) fosztóképző! Köztudat? Hiszen a szellemi és erkölcsi leépülés magával hozta az egyén méltóságának, azaz, az emberi méltóságnak a teljes megszüntetését is, ami azt jelenti, hogy a méltóság, az emberi tartás, az egymás iránti tisztelet és a jog, az igazságszolgáltatás szavak értelme is elveszett a „demokrácia” kénsavas üvegkádjában.
A politikai identitást ma nem a hagyományok, az emberi tisztesség, a haza iránti elkötelezettség határozzák meg, hanem a pénz, a hatalomvágy, és a kapzsiság. A proli mentalitás pedig, abban is megnyilvánul, hogy buta, hozzá nem értő emberek ebből a milliárdos körből, fehér asztal melletti egyezkedés alapján vezetőkké avanzsálnak és tovább rombolják az országot, a társadalmat, megszüntetve a túlélés, a jövő lehetőségét. Ezen a ponton lépett színre a másik erkölcstelenségi szegmens, a Magyar Péter féle, nem magyar érdeket szolgáló, idegen hatalom által felépített és a jelenlegi parlamenti struktúrát mindenben támadó, ezért a társadalomnak szimpatikus politikai irány, amely azonban saját programmal nem rendelkezik, csupán – hasonlóan a többihez – parancsot teljesít, akárcsak az ukrán „színész”.
A jelenlegi helyzetben és a rossz kormánykommunikációnak tudhatóan egyre távolabb kerülünk a békés megoldásoktól, mert a társadalom zavart, bizonytalan, és nem tudja, hogy a sok hazudozó párt, szervezet és Magyar Péter közül kinek higgyen, ki mond igazat és melyik állításnak van elfogadható alapja. Tehát, valakik remekül kialakították ezt a belpolitikai válsághelyzetet. Megoldás a mai politikai és társadalmi szereplőkkel aligha lehetséges. Más meg nincs! Egyik politikai oldal sem kínál értelmes megoldást erre a vészhelyzetre. Mert a magát új arisztokratának nevező társaság, gazdagsága zöldhályogán át nem látja azokat a bajokat, amelyek az egész országot és a tizennégy év alatt elért eredményeket, azaz, a teljes magyar közéletet és társadalmat veszélyeztetik és felszámolják – velük együtt. A megoldás most is Orbán Viktor tisztánlátása volna egy olyan tanácsadói csapattal, vagy néhány olyan emberrel, mint amilyen Szentmihályi Szabó Péter volt… azaz, olyanokkal, akik nem megélni akarnak a hazából, hanem éltetni akarják a hazát.
Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg.Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.
