Levédia krónikása: Szuverenitás és az orosz propaganda

Ó, istenem – az az orosz propaganda!

Ami Brüsszel – urunk és parancsolónk – szigorú, megfellebbezhetetlen, sommás ítélete szerint KOCKÁZATI TÉNYEZŐ A NATO (ÉS AZ EU) TAGÁLLAMAINAK NEMZETBIZTONSÁGA SZÁMÁRA.

 E sorok írója ezt csaknem hét éve, az emlékezetes “fütyülős tüntetés” óta – “tudja”. De ha netán el is felejtette volna, e vita egyik résztvevője, Krekó Péter, ezt az eszébe juttatta.

Mondandóját hallgatva, a NATO szócsövét hallottam (kiem. – szerk.).

A tévévita egyébként a szuverenitásról, illetve annak elengedhetetlen összetevőjéről, az információs szabadságról szólt. A NATO – Brüsszel – szócsöve ebben a műsorban (mint rendesen) ezt a szabadságot AZ OROSZ (ÁLLAMI) PROPAGANDÁTÓL FÉLTETTE. Rosszallotta, hogy Orbán és rendszere megtűri az orosz propagandát. Hozzá is tette mindjárt: EZT NYUGATON SEM VESZIK JÓNÉVEN.

Hát nem is tudom…

Mert kinek mi köze hozzá, hogy egy SZUVERÉN ORSZÁG KORMÁNYFŐJE HONNAN, MILYEN FORRÁSOKBÓL TÁJÉKOZÓDIK?

Pedig a szuverenitás, szerintem, itt kezdődik.

És folytatódik ott, hogy AZ IGAZSÁG KIMONDÁSÁT MANAPSÁG “OROSZ PROPAGANDAKÉNT” SZOKÁS ELÍTÉLNI. Ha ehhez még hozzávesszük azt, amit e sorok írója ugyancsak az említett “fütyülős tüntetés” óta “tud” – hogy, tudniillik, “Orbán korrupt, fasiszta diktatúrája az orosz titkosszolgálatok szuronyain nyugszik”, és “fedezete alatt a magyar és az orosz titkosszolgálat összedolgozik a NATO, az EU, a nyugati demokráciák ellen” – akkor nem nehéz logikailag tovább vinni Kreko Péter eszmefuttatását arról, hogy Orbán “szükségtelenül élezi hazánk és a NATO viszonyát”, elszigetelődik a Szövetségen belül, ÉS HAZÁNK NEM TUDJA OTT KELLŐEN ÉRVÉNYESÍTENI ÉRDEKEIT.”

Attól a NATO szócsöve azért tartózkodott, hogy megismételje Szabó Tímea minapi dühödt kirohanását a Parlamentben a “hazánkat az oroszoknak, a kínai kommunistáknak kiszolgáltató Orbán-kormány” ellen. De ez ügyben egyébként is ezerrel folyik a mószerolás ellenünk Brüsszelben, Washingtonban, a nyugati fővárosokban – aminek során nagyszerű ellenzékünk magával a kijevi rezsimmel fut versenyt. Ez sem éppen a magyar szuverenitást erősíti.

Ahogy az sem, hogy az amerikai titkosszolgálatok felé, hogy úgy mondjam, közismerten “szabad vegyértékekkel” rendelkező magyarországi kiadványok magyar állampolgárokat név szerint említő újságcikkekben jelentik fel őket a CIA felé, mint orosz “propaganda ügynököket”.

A megvádoltak azután a kijevi titkosszolgálat, az SZBU (Ukrajna Nemzetbiztonsági Bizottsága – Kijevben széles körben tudottan a CIA helyi fiókvállalkozása) által “Ukrajna ellenségeiről” összeállított feketelistákra kerülnek. Amely felhívja az ukrán illetékeseket: AZ UKRÁN BTK. ILYEN ÉS ILYEN CIKKELYE ALAPJÁN INDÍTSANAK BŰNVÁDI ELJÁRÁST AZ ILLETŐ KÜLFÖLDI (esetünkben magyar) ÁLLAMPOLGÁR ELLEN. OLYAN TEVÉKENYSÉGÉRT, AMIT AZ ILLETŐ MAGYAR ÁLLAMPOLGÁR, hazájának állampolgáraként, MAGYARORSZÁG TERÜLETÉN FOLYTATOTT.

Ukrajna – mint amerikai bábrezsim – önmagát ezért a megalázó helyzetért kárpótolandó – ELŐSZERETETTEL IGYEKSZIK KITERJESZTENI SAJÁT JOGHATÓSÁGÁT MÁS ORSZÁGOKRA, ÉS AZOK ÁLLAMPOLGÁRAIRA.

Hát, kérem, hol van akkor itt a szuverenitás? Mely utóbbi eposzi jelzőként szerepel Ukrajna önnön meghatározásában. “Nezalizsna ta szamosztyijna Ukrajina” (“Független és önálló [szuverén] Ukrajna”).

Ők megkövetelik, hogy szuverénnek tekintsék őket. Ők maguk viszont másoktól ugyanezt megtagadják.

Nos, hát, kérem – ITT KEZDŐDIK A FASIZMUS.

Szélsőséges esetben AZ UKRÁN BŰNÜLDÖZŐ SZERVEK EL IS RENDELHETIK AZ ADOTT – HANGSÚLYOZOM: KÜLFÖLDI – ÁLLAMPOLGÁR “ELŐÁLLÍTÁSÁT”. Az ilyen esetekről ekként értesülhettünk az ukrán sajtóból: “X.Y.- t egy Ukrajnával határos országban, BRAVÚROS TITKOSSZOLGÁLATI AKCIÓ KERETÉBEN, sikerült ŐRIZETBE VENNI, ÉS (az adott országból) KIHOZNI.” Olyan eset csak egyszer fordult elő, hogy egy külföldi – orosz – állampolgárt szabályosan kiadott UKRÁN LETARTÓZTATÁSI PARANCS ALAPJÁN, a cseh hatóságok vettek őrizetbe a prágai repülőtéren, amikor az illető éppen hazafelé indult (volna). MINDEN MÁS ESETBEN A KÜLFÖLDI (OROSZ) ÁLLAMPOLGÁRT ELRABOLTÁK (vagy megpróbálták elrabolni). 2019/20-ban 4+33 = 37 orosz, illetve más országbeli állampolgárt próbáltak elrabolni. Ebből csak két kísérlet sikerült, a többi menet közben meghiúsult. (A 33 – az ama, mindenben ártatlan 33 orosz fegyveres vagyonőr volt, akiket – a CIA és ukrán partnere, közös akciójukban, jól fizető venezuelai munkavégzés ígéretével – lépre csalt, és útközben Kijevbe akart téríteni. Hogy ott őket elfogva, és kellően “megdolgozva”, arra kényszerítsék őket, hogy – az Oroszország ellen ez ügyben tervezett perben – vallják magukat a Donbasszban állítólag háborús bűntetteket elkövető “Wagner” tagjainak.

Ezekkel az esetekkel kapcsolatban persze arról sem értesültünk, hogy a potenciális áldozatokat OLYAN KONCEPCIÓS PEREKKEL ÖSSZEFÜGGÉSBEN RABOLTÁK EL (próbálták elrabolni), AMELY PEREKBEN – követve a középkori inkvizíció elveit és gyakorlatát – eleve adott volt a vád, és kész az ítélet. Az áldozatokat kínzásokkal, tudatmódosító injekciókkal tervezték a vád koncepcióját alátámasztó vallomásokra kényszeríteni.

Csókoltatjuk elnök asszonyunk “működő”, illetve a mi szerelmetes Ursulánk (Allah növessze hosszúra a szakállát!) “mintaszerű demokráciáját”.

Az ukránok két ilyen koncepciós pert akartak rendezni. Az egyiket a Donbassz fölött lelőtt maláj utasszállítóval összefüggésben (Amely per kezdettől fogva ezer sebből vérzett, majd végül el is vérzett.) A másik pert a “Wagner” által a Donbasszban állítólag elkövetett háborús bűntettekkel kapcsolatban rendezték volna. Ehhez is elrabolták a kiszemelt tanút: a Luganszki Népköztársaság tűzszüneti megfigyelő bizottságának ellenőrző tisztjét, a VOLTAKÉPPEN DIPLOMÁCIAI FELADATOT ELLÁTÓ Andrej Koszjakot, akit ukrán diverzánsok a megfigyelő posztjáról hurcoltak el.

 Az utóbbi perre sem került azonban már sor. Nemcsak azért, mert Koszjakot nem tudták megtörni (majd bajtársai ki is szabadították). Hanem mert OROSZORSZÁGOT végül is, E KONCEPCIÓS PEREK NÉLKÜL IS KIÁTKOZTÁK A NEMZETKÖZI KÖZÖSSÉGBŐL. Így azokra többé már nem volt szükség. Ennyit hát a pereikről.

Az ilyen esetekről sem értesülhettünk azonban az un. “FŐSODRATÚ MÉDIÁBÓL”. Amelyben, ismétlem, AZ IGAZSÁG KIMONDÁSA “OROSZ PROPAGANDÁNAK” – és, mint olyan, üldözendőnek – SZÁMÍT.

Éppen ezért, és a kezdetektől fogva, nem értesülhettünk – sem mi, a magyar közvélemény, de DÖNTÉSHOZÓINK SEM – A 2014 ÓTA FOLYÓ UKRÁN-OROSZ HÁBORÚ FEJLEMÉNYEIRŐL. Hogy Ukrajna puccsista, illegitim kormánya hadsereggel, szélsőséges terrorkülönítményekkel, HÁBORÚVAL rontott egy országrész etnikai orosz lakosságára, amely a törvénytelen fordulat ellen – BÉKÉSEN – tiltakozott, és jogainak tiszteletben tartását követelte. Nem értesülhettünk a bombázásokról, a békés lakótelepek elleni tüzérségi és rakétatámadásokról. (E sorok írója két nappal azt követően járt egy donyecki lakótelepen, hogy arra nagy kaliberű gránátokat lőtték ki hajnali ötkor, amikor még mindenki aludt.)

Ezt is elhallgatták nálunk. Meg azt is, hogy egy város környéki tóban gyanútlanul fürdőző gyermekekre támadtak ukrán harci gépek – rakétákkal, géppuskával lőve őket. Persze arról sem szólt a fáma, hogy A POLGÁRI LAKOSSÁGOT ÉS INFRASTRUKTÚRÁT AZ UKRÁN HADSEREG NEM HADMŰVELETEK KÖZBEN LŐTTE, HANEM KEDVTELÉSBŐL. MÉG ARRA IS ÜGYELVE, HOGY AZ ÁLDOZATOK SZÁMA, A ROMBOLÁS, A PUSZTÍTÁS MINÉL NAGYOBB LEGYEN. (Hallott valaki ilyesmiről az oroszok részéről? De őszintén!)

Arról sem értesülhettünk, hogy a puccsista parlament elnöke, Alekszandr Turcsinov – ügyvezető államfői minőségében – FEGYVERES MEGTORLÓ AKCIÓT RENDELT EL A DONBASSZ (szuverenitásukat meghirdető) NÉPKÖZTÁRSASÁGAI ELLEN. És mivel ettől még a puccsista juntában is sokan ódzkodtak – a büntető expedíció megindítása pedig emiatt egyre késett – a türelmetlen JOE BIDEN, AKKORI ALELNÖK EGYSZERIBEN KIJEVBEN TERMETT, ahol kiadta az ukázt a megtorló akció AZONNALI MEGKEZDÉSÉRE.

Akkoriban arról nem szólt a fáma (ahogy mindmáig sem), hogy A BIDEN-CSALÁD ANYAGILAG IS ÉRDEKELT VOLT a Donbassz elleni népirtó háború MIELŐBBI MEGINDÍTÁSÁBAN. Biden fia, Hunter, ugyanis igazgatótanácsi tag volt abban a “Burisma” cégben, amelyik még 2013-ban koncessziót kapott a Donbassz alatt húzódó palagáz mezők kitermelésére. A HÁBORÚVAL RENGETEG KIADÁST ÚSZTAK (VOLNA) MEG. A háború elől elmenekülő lakosságnak nem kellett volna kártérítést fizetni. A harcokban romba dőlő házak lebontása pedig olcsóbb és gyorsabb lett volna.

 (Nem mellesleg pedig, A DONBASSZ PALAGÁZÁVAL AKARTAK MINKET KÁRPÓTOLNI AZ OROSZORSZÁGGAL általunk kötelezően FELMONDANDÓ SZERZŐDÉS MIATT KIESŐ OROSZ FÖLDGÁZÉRT.)

“Orosz propagandaként” hallgattak el mindent, ami rossz fényt vethetett kijevi védenceikre. Azok égbekiáltó háborús bűntetteire: tömeggyilkosságokra. A féktelen terrorra. Eltitkoltak, eltagadtak mindent, ami Ukrajnát egy tőről metszett náci, egy terrorista államként mutatta volna föl a világ szemében. Mélyen hallgattak arról, hogy Kijev hogyan fúrja – de hogyan fúrják ők maguk is – a minszki megállapodásokat. Amiről aztán évek múltán elárulták: egy pillanatig sem gondolták őket komolyan. Miközben éveken keresztül rágalmazták Oroszországot, hogy nem tartja magát a minszki megállapodásokhoz.

Közbevetőleg: EGY ALÁÍRT NEMZETKÖZI SZERZŐDÉS BETARTÁSÁT én magam a nemzetközi életben ugyanúgy A JOGÁLLAMISÁG (rule of law) ISMÉRVÉNEK tartom, mint ahogy belpolitikánk, elfogadott törvényeink miatt velünk folyvást Canossat járatnak a rule of law (a jog[rend] fennhatóságának) hiánya miatt.

Itt mindjárt hozzá kell tenni: két nappal a “Minszk-2” fegyverszüneti megállapodás aláírása (2015. február 12.) után, az orosz és az amerikai delegáció KÖZÖSEN TERJESZTETTE AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSE ELÉ A MEGÁLLAPODÁS SZÖVEGÉT. Egy olyan határozati javaslat kíséretében, amely (MINDENKI ÁLTAL KÖTELEZŐEN BETARTANDÓ) NEMZETKÖZI SZERZŐDÉSNEK ISMERTE EL A “MINSZK-2” fegyverszüneti megállapodást.

“Rule of law” = “Minket a jog(rend) irányít”. Mondják ezt azok, akik valamiféle – csak ők tudják (vagy ők sem tudják), hogy miféle – “SZABÁLYOKKAL, “ÉRTÉKEKKEL”, “STANDARDOKKAL” CSERÉLTÉK FEL A NEMZETKÖZI JOGOT, a nemzetközi jogrendet. Akik, annak helyébe a vadnyugati kocsmák ököljogát, az erősebb kutya… elvét léptették, Akik A KIZÁRÓLAG CSUPÁN ÁLTALUK ELFOGADOTT SZABÁLYOKAT IS GÁTLÁS NÉLKÜL CSERÉLGETIK MENET KÖZBEN. (Mit is szoktak ismételgetni ultiparti közben? Ami fekszik, nyugszik!)

Olyanok leckéztetnek minket jogállamiságbol (“a jog uralmából”), akik – ha annak szükségét érzik – HABOZÁS NÉLKÜL EMELIK AZ ÁLLAMI POLITIKA SZINTJÉRE A BANDITIZMUST, A TERRORIZMUST, a kalózkodást, az útonállást. NEMZETKÖZI BŰNSZÖVETKEZETEKET HOZNAK LÉTRE, HOGY BŰNTETTEIKET VÉGREHAJTHASSÁK, MAJD AZT ELLEPLEZHESSÉK.

Ahogy az történt 2014. július 17-én, a Donbassz fölött a maláj légitársaság utasszállító gépének lelövésével – amit a Latin-Amerikából hazafelé tartó Putyin különgépével összetévesztve lőttek le. És ezt több tény is alátámasztja. Még ha a szenzációra mindig éhes magyar és világsajtónak ERRŐL NEM IS VOLT SZABAD ÍRNIA.

MERT HOGY AZ IGAZSÁG KIMONDÁSA MINDIG IS “OROSZ PROPAGANDA” – és, mint olyan, cenzúrával elfojtandó, hatóságilag üldözendő, törvényileg büntetendő.

Az ENSZ Közgyűlés EGYHANGÚLAG FOGADTA EL A HATÁROZAT-TERVEZETET. Azt azok is megszavazták – Ukrajna, és két nyugati mentora: Francia- és Németország -, akik utólag kijelentették: A TŰZSZÜNETI MEGÁLLAPODÁST (amit az ENSZ Közgyűlés a nemzetközi szerződés rangjára emelt) EGY PILLANATIG SEM GONDOLTÁK KOMOLYAN. AZ CSAK AZÉRT KELLETT, hogy legyen idő talpra állítani a megtépázott ukrán hadsereget, ÉS AZT FELKÉSZÍTENI A HÁBORÚ FOLYTATÁSÁRA. Arról sem szólt a fáma, hogy 2015. február 12. és 2017 július vége között UKRAJNA 28 ALKALOMMAL SÉRTETTE MEG A FEGYVERSZÜNETET – többnyire egy-két napon belül. A NEGATÍV REKORD e téren 9 PERC VOLT – bár az is megtörtént, hogy az újabb fegyverszünet dacára a harcok tovább folytatódtak. A 29. fegyverszünetre már valami lefordíthatatlanul bonyolult elnevezést találtak ki, hogy ne kelljen megint a totál lejáratódott “fegyverszünet” szót használni.

E 29 “fegyverszünet” egyike alatt, 2015 májusában érte tragédia a gorlovkai fiatalasszony, Anna Tuv családját. Akinek házába egymás után két ukrán lövedék csapódott. Férje a romok alatt lelte halálát, 11 éves kislányát kettétépte a robbanás. Neki magának leszakadt a bal alsó karja, nem sokkal előbb született kisfia pedig egész életére szellemi rokkant lesz.

Mondom: egyrészt fegyverszünet volt. Másrészt OTT, AKKOR NEM FOLYTAK HARCOK. (Az nem tekinthető “harcoknak”, hogy az ukrán hadsereg EGYOLDALÚAN, MINDEN OK, katonai szükségszerűség NÉLKÜL, TÜZÉRSÉGGEL LÖVI A VÉDTELEN CIVIL LAKOSSÁGOT.)

Anna Tuv azt követően a békemozgalom aktivistája lett. Eljutott egy észak-olasz kisvárosba. Ahol a városi képviselő testület ülésén számolt be tragédiájáról. Ennek hatására a testület azonnal törölte a település díszpolgárai közül Petro Porosenko akkori ukrán elnököt, Anna Tuvnak pedig egy jó minőségű protézist szereztek be.

A fiatalasszony, valamilyen csoda folytán, eljutott az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának genfi ülésére. Beszámolóját döbbent csendben hallgatták az ülés résztvevői. Ám Anna Tuv történetéről azóta sem értesülhettünk – noha ennek az újsághírnek nem is kellett (volna) utánajárni.

Nem értesülhettünk arról, hogy Putyin BÁRMI ÁRON A BÉKÉS MEGOLDÁSRA TÖREKEDETT. Oroszország, a Donbassz létfontosságú érdekeinek a rovására is. Oroszország mindvégig kőkeményen betarttatta a fegyverszüneteket a Donbassz népköztársaságaival. Még azt sem engedve meg nekik, hogy visszalőjenek a civil lakosságot ágyúzó ukrán tüzérségre.

Nem értesülhettünk arról, hogy a nyugati hatalmak felkérésére dolgozta ki az orosz diplomácia a Janukovics (megbuktatandó, törvényes) ukrán elnök és az utcákon tomboló ellenzéke közötti megállapodás szövegét. Mely megállapodás tartalmazta mind a meggyűlölt elnök alkotmányos visszavonulásának a módját, mind pedig a soknemzetiségű (tulajdonképpen mesterségesen összefércelt) Ukrajna ÁLLAMSZÖVETSÉGGÉ TÖRTÉNŐ ÁTALAKULÁSÁT, SZÉLESKÖRŰ AUTONÓMIA BIZTOSÍTÁSÁT a túlnyomó többségében oroszok lakta KRÍM, ÉS A DONBASSZ SZÁMÁRA. (Amelyekkel kapcsolatban már hosszú évek óta az a mondóka járta, hogy “A KRÍM / A DONBASSZ VAGY UKRÁN LESZ, VAGY NÉPTELEN”). Így volt ez már 2014-ben is. És “mindkét Minszk” alkalmával is, amikor UKRAJNA-LATORÁLLAM és nyugati mentorai évek hosszú során át szégyentelenül packáztak az oroszokkal.

Nem értesültünk, nem értesülhettünk arról, hogy a Majdan győzelme nyomán azonnal megindult az ukrajnai oroszok elleni intézkedések, ÉLETVESZÉLYES FENYEGETÉSEK SORA. Nem értesülhettünk a Korszun-Sevcsenkonál történt oroszellenes pogromról. Amikor szélsőséges, felfegyverzett ukrán nacionalisták rohanták meg a Kijevből hazafelé tartó krímiek autóbuszkonvoját, órákon át terrorizálva, alázva, bántalmazva az utasokat (akik közül hetet agyon is lőttek).

Ami után AZ UKRAJNAI OROSZOKNAK TÖBBÉ NEM VOLT MARADÁSUK AZ ORSZÁGBAN. Onnantól kezdve már AZ OROSZORSZÁGHOZ TÖRTÉNŐ VISSZATÉRÉSRŐL KÖVETELTÉK A NÉPSZAVAZÁST. (Az eredetileg Oroszországhoz tartozó, Harkovtól/Szumitól Ogyesszáig terjedő Novorossziját 1922-ben, a Krímet 1954-ben csatolták át Ukrajnához.)

Nem értesülhettünk arról, hogy tüntetések sora söpört végig a Krím félszigeten, majd a Donbasszban is. Nem értesülhettünk arról, hogy Putyin – értesülve a Korszun-Sevcsenkonál történtekről, valamint arról, hogy A KIJEVI REZSIM LECSAPNI KÉSZÜL A KRÍMRE – és, felmérve a helyzetet, NEM LÁTTA BIZTOSÍTOTTNAK, HOGY A KRÍMIEK CSAKUGYAN SZABADON DÖNTHETNEK MAJD – úgy ítélte meg: a krímieket meg kell védeni a kijevi rezsim várható represszióitól.

Senki sem meri nálunk leírni: OROSZORSZÁG VOLTAKÉPPEN AZT TETTE ÉS TESZI, AMI A MAGYAR ALKOTMÁNYBAN IS SZEREPEL: VÉDI HATÁRON TÚLI HONFITÁRSAIT. Akikre, UKRÁN ÁLLAMPOLGÁROKRA – megismétlem – 2014 tavaszán saját kormányuk, a kijevi rezsim hadsereggel, háborúval rontott.

Ukrán helikopterek támadnak Donyeckre, 2014. május 26.

(A Donbassz későbbi sorsa bizonyította: AGGODALMA NEM VOLT ALAPTALAN.

A Donbassz 2014. május 11-i népszavazását a kijevi rezsim SZÁMOS VÉRES AKCIÓJA ÁRNYÉKOLTA BE.)

A népszavazás reggelén az előrenyomuló ukrán csapatok bevonultak Krasznoarmejszk városába, ahol géppisztoly-sorozatokkal kergették szét a szavazásra már gyülekező embereket.

Mielőtt a Krím kérdésében Putyin döntött volna, titokban elvégeztetett egy közvélemény-kutatást: támogatna-e a helyi lakosság egy orosz beavatkozást. A MEGKÉRDEZETTEK 70 SZÁZALÉKA IGENNEL VÁLASZOLT. Szokás-e ANNEXIÓ ELŐTT KIKÉRNI AZ ÉRINTETT LAKOSSÁG VÉLEMÉNYÉT?

2014. március 16-án sor került a népszavazásra. Erről a világsajtó semmit – ám a Krím “orosz annexiójáról” annál többet írt.

És semmit sem írt (persze rágalmakon kívül) magáról a népszavazásról. Arról, hogy – ellentétben az effajta referendumokkal – A SZAVAZÓCÉDULÁN KÉTFÉLE LEHETŐSÉG KÖZÜL LEHETETT VÁLASZTANI. Arra is lehetett szavazni, hogy A KRÍM MARADJON UKRAJNA RÉSZE. Kérdezem én: miféle annexió az, amikor egy szabad és tisztességes referendum során AZ ANNEXIÓ ELLEN IS LEHETETT SZAVAZNI?

Hogy erre a választóknak csupán 2,5 – 3 százaléka szavazott – NOS, ENNEK OKAIRÓL TESSÉK ŐKET MAGUKAT MEGKÉRDEZNI! Nagyon sok érdekeset tetszenének hallani. Olyasmiket is, ami soha eszükbe se jutott volna, hogy az megtörténhet, a XXI. században.

Miért baj az, hogy Oroszország népszavazással “annektálta” a többségében orosz Krímet, az pedig mégsem baj, hogy az NSZK NÉPSZAVAZÁS NÉLKÜL ANNEKTÁLTA AZ NDK-t? Nos, erre máig nem válaszolt senki. Legfőképpen az az Angela Merkel, “a kiemelkedő politikus”, aki mindenkor a leghangosabban sivalkodott “az orosz annexió” miatt. Anélkül, hogy megismertetett volna minket annak a népszavazásnak az eredményével, aminek eredményeként volt hazájának polgárai megszavazták, hogy a másik – a gazdagabb – németek egészben lenyeljék őket.

Ja – hogy Önök sem tudnak ilyen népszavazásról… ?

A Krímmel kapcsolatban valószínűleg ott kell keresnünk a választ, hogy az USA-nak nagyon kellett a szevasztopoli orosz haditengerészeti támaszpont. Mert akié az a bázis, AZÉ A FEKETE-TENGER. AMI “LÉTFONTOSSÁGÚ” AZ AMERIKAIAKNAK. Mégpedig azért, hogy az orosz flottát beszoríthassák a Fekete-tenger egy távoli, eldugott zugába – ÉS NE ENGEDJÉK KIFUTNI A FÖLDKÖZI-TENGERRE. Ez okból az angolszász hatalmak immár két évszázada fondorkodnak, intrikálnak Oroszország ellen. Azóta, hogy az orosz flotta, a törökök ellen 1821 és 29 között szabadságharcukat vívó görögök segítségére sietvén, először futott ki a Földközi-tengerre.

Elterjedt vélekedés szerint az egyik ok – amiért az Amerika vezette Nyugat aktívan segítette és pénzelte a Majdant – az az volt, hogy a hatalomra segítendő bábrezsim átengedje Amerikának a szevasztopoli támaszpontot. Az amerikai lapokban már meg is jelent az ottani közbeszerzési hivatal pályázati kiírása a támaszpont amerikai igények szerinti átépítésére.

És mivel a Krím népe – a segítségére érkezett orosz egységekkel közösen – kihúzta Amerika zsebéből a szevasztopoli támaszpontot – nos, ezzel indult Amerika szankciós őrjöngése.

A hazudozásnak, annak, hogy TIZEDIK ÉVE VEZETIK ORRÁNÁL FOGVA A VILÁGOT az orosz-ukrán háborúság dolgában, meg is lett az eredménye. Mostanra sikerült elhitetni, hogy A SZEGÉNY, ÁRTATLAN UKRAJNA OROSZ AGRESSZIÓ ÁLDOZATA. Persze, hogyne – mondom én. UKRAJNA MA PONTOSAN ÚGY AGRESSZIÓ ÁLDOZATA, MINT VOLT A HITLERI NÉMETORSZÁG 1944 ŐSZÉN. Amikor a szovjet hadsereg, a nyugati szövetségesek elérték, majd át is lépték Németország határát. EZZEL A REICH ÁLTAL ÖT ÉVVEL KORÁBBAN KIROBBANTOTT HÁBORÚ MEGÉRKEZETT AZ AGRESSZOR FÖLDJÉRE. Ki mondaná ma, hogy Németország akkor honvédő háborút vívott? (És mennyire honvédő az a háború Ukrajnában, amihez otthonaikból, a nyílt utcáról hurcolják el az embereket? Mert mit is mondtak az 1848-as honvédek? “NEM FOGTAK ENGEMET KÖTÉLLEL”. Mert ők TÉNYLEG SZABADSÁGHARCOT VÍVTAK.

E tizedik éve tartó HAZUDOZÁS NYOMÁN ÁLLÍTHATTA Krekó Péter, hogy AZ UKRAJNAI AMERIKAI BIOLABORATORIUMOK – AZ HAZUGSÁG. Nyilván szándékosan nem nézte a mariupoli harcokról szóló tudósításokat. Hogy az ACÉLMŰ FÖLDALATTI KAZAMATÁIBAN BIZONYÍTÉKOKAT TALÁLTAK E BIOLABORATORIUMOK LÉTEZÉSÉRE. Krekó Péter nem látszik tudni, hogy a szerinte nem létező ilyen laboratóriumok egyike Ungváron, a magyar határ közelében volt. Amit Szijjártó Péter szóvá is tett – még ha felszólamlására választ nem is kapott.

AZ “OROSZ PROPAGANDÁRA” FENYEGETÉSKÉNT TEKINTŐKHÖZ nyilván nem jutott el az a hír sem, hogy az orosz csapatok előrenyomulásának hírére Victoria Nuland külügyminiszter- helyettes asszony utasításba adta: EZEK A LABORATÓRIUMOK SEMMISÍTSÉK MEG IRATAIKAT, BIZONYÍTÉKAIKAT. Mégis kiderült: UKRAJNÁBAN VAGY 30 ILYEN AMERIKAI BIOLABORATORIUM MŰKÖDÖTT.

Azzal, hogy Nyugatról tagadták az ilyen, a biológiai hadviselés céljából létrehozott laboratóriumok létét, megint csak KORLÁTOZTÁK MÁSOK SZUVERENITÁSÁT, ÉS MESSZE NEM CSAK A MIÉNKET. (Mára kiderült: ilyen célokból hozták létre az amerikaiak a kínai Vuhanban azt a laboratóriumot, ahonnan a koronavírus elszabadult. 2019 októberében, amikor a városban rendezték a katonasportolók olimpiáját. Az olasz és az amerikai csapat sportolói fertőződtek meg először. Ők terjesztették el, akaratlanul, A VILÁGJÁRVÁNYT OKOZÓ VÍRUST. Soha nem látott káoszt, összeomlást okozva a világgazdaságban.

Nota bene: AZ “IRÁNYÍTOTT KÁOSZ” ELMÉLETE A LIBERÁLFASIZMUS IDEOLÓGIAI ALAPVETÉSE. 1978-ban rukkolt elő vele a Nyugaton mindmáig csodált, lengyel-amerikai Zbigniew Brzezinski. Az “irányított káosz” lényege: KÁOSZ MESTERSÉGES ELŐIDÉZÉSÉVEL ZŰRZAVART KIVÁLTANI A VETÉLYTÁRSAK POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉLETÉBEN. Ám az is kiderült: AMERIKA SZÁMÁRA NEM CSUPÁN OROSZORSZÁG A TÖNKRE TEENDŐ VETÉLYTÁRS. AZ EGÉSZ VILÁG AZ. Hogy a káoszba, anarchiába hanyatló világ érett gyümölcsként hulljon AZ AMERIKÁBAN SZÉKELŐ GLOBALISTA KLÁNOK ÖLÉBE. MEGTEREMTVE EZZEL AMERIKA KORLÁTLAN EGYEDURALMÁT A VILÁG FÖLÖTT.

Beleillenek-e az ilyen “új világrendbe” A SZUVERÉN ÁLLAMOK? TERMÉSZETESEN NEM! E CÉL ÉRDEKÉBEN, TEHÁT GÁTLÁSTALANUL HAZUG PROPAGANDÁVAL KELL AZ ORRÁNÁL FOGVA VEZETNI AZ EGÉSZ VILÁGOT. (Amely nagy részének – A NYUGATI VILÁGNAK – mostanra sikerült is alaposan átmosni az agyát.)

A világ agymosott része számára ma már nem kérdés, hogy Oroszország az agresszor, szegény, kicsi, védtelen Ukrajna pedig az áldozat. Még akkor is, ha ott történt meg az ötmilliárd dollárból megszervezett VÉRES, ERŐSZAKOS HATALOMÁTVÉTEL, a törvényes államfő elűzése, a 2014. február 22-i alkotmányos puccs. Az ez ellen tiltakozó, PUSZTA LÉTÉBEN FENYEGETETT OROSZ KÖZÖSSÉG ELLEN 2014 TAVASZÁN MEGINDÍTOTT, “Terrorellenes Műveletnek” (ATO) nevezett népirtó háború. A Donbassz orosz népének lázadását minősítve “orosz agressziónak”. Folyamatosan hazudva még erről is. E sorok írója egy alkalommal, EGYETLEN NAP LEFORGÁSA ALATT NÉGY KÜLÖNBÖZŐ ADATOT OLVASOTT arról, hány orosz katona is hatolt be Ukrajnába. A legriasztóbb adatot NEW YORKBÓL, AZ USA ENSZ NAGYKÖVETÉTŐL, Samantha Powertől olvastuk. Ugyanattól, aki a közelmúltban nálunk is járt, hogy AZ AMERIKAI KORMÁNY MEGBÍZÁSÁBÓL ÉS PÉNZÉN “IGAZMONDÓ MAGYAR LAPOKAT” GRÜNDOLJON. Mármint olyan igazmondóakat, mint amilyen ő maga is volt, az említett esetben.

Mert miközben az ukrán vezérkari főnök elszólta magát – hogy t.i. Ukrajnában egy orosz katona sincs – helyettese gyorsan helyesbített: kétezer. Porosenko akkori elnök, ugyanazon a napon, egy interjúban már kilencezret említett. Mire, szintén azon a napon, Samantha Power, New York-ban MEGMONDTA A TUTIT: HÚSZEZER. És azt a pofonegyszerű kérdést sem tette föl senki: HA CSAKUGYAN OTT VOLTAK AZ OROSZOK UKRAJNÁBAN, AKKOR HOGY NÉZHETTÉK TÉTLENÜL, HOGY AZ UKRÁN HADSEREG AZ OROSZ CIVIL LAKOSSÁGOT IRTJA?

Eltűrte-e volna az orosz hadsereg, hogy portyázó ukrán csapatok 2014-ben, a Győzelem Napján berontsanak Mariupolba, hogy az utcákon vérfürdőt rendezzenek a békésen ünneplő emberek között?

Erről az egyetlen nap alatt említett négy különböző adatról ÉPPEN ÚGY NEM VOLT SZABAD TUDNUNK, MINT ARRÓL, hogy miközben Kijevben – és szerte a nyugati világban – terrorellenes műveletről (egy olyan RENDŐRI AKCIÓRÓL beszéltek, aminek során MAXIMÁLISAN KERÜLNI KELL A LAKOSSÁG HÁBORGATÁSÁT) – a Donbassz védtelen civil lakosságát bombázták, tüzérséggel lőtték (még arra is ügyelve, hogy az emberéletekben, az anyagi javakban okozott kár minél nagyobb legyen).

De mit is mondok? Elég, ha a közelmúltból felidézem a lefejezett izraeli csecsemők rémtörténetét. A CNN újságírónője, aki ezt bedobta, utólag, persze, elnézést kért. De hát, mint mondani szokták, ezzel kint vagyunk az összvizekből. Ezzel még Biden elnököt is megvezette, kellemetlen helyzetbe hozta. Akit, amikor, már megint, hazugságon kaptak: ő látta, úgymond, az erről készült fényképeket.

MAGA A RÉMTÖRTÉNET BEVETTE MAGÁT AZ EMBEREK TUDATÁBA. TETTE EZT GYORSAN, ELLENŐRIZHETETLENÜL. Hány magas rangú, politikacsináló kormánytisztviselő hozott fontos döntéseket e rémtörténet hatására? Biztosan nem kevesebb, mint ahánynak átmosták az agyát “az Ukrajna elleni orosz agresszióval”, azzal, hogy “Oroszország majd nem áll meg az ukrán határokon – nyomul tovább, mígnem lenyeli egész Európát.” A műsor mindkét szereplője ezzel kapcsolatban teljes egyetértésben festette a falra az ördögöt.

Ezzel összefüggésben csak találgathatjuk: Orbán csak e rémkép hatására szólt az esetleges orosz-magyar határ ellen. Vagy amiatt aggódik-e: egy ilyen határ létrejöttével a NATO magyarországi ötödik hadoszlopa is úgy veri majd a tamtamot, mint teszi azt a lengyeleknél, a baltiaknál – újabban pedig már Skandináviában is. (Az előbbi kettőt – helyesebben négyet – már szeretettel várják a zárt osztályon, annak is a gumiszobájában. Ahol kedvükre, MÁSOK VESZÉLYEZTETÉSE NÉLKÜL, tombolhatnak, őrjönghetnek.)

Hogy az agresszív orosz medve csak az alkalmat lesi, hogy ráronthasson A BÉKÉSEN LEGELÉSZŐ EURÓPÁRA – nos, ez annyira beleette már magát a Nyugat tudatába (mely Nyugathoz, ugyebár, mi is tartozunk), hogy gyanítom: a magyar külszolgálat még annyira sem mer ettől eltérően jelenteni az ezzel szembe menő jelenségekről, tendenciákról, mint a mostanra alaposan meggyávult magyar sajtó. Vagy ha jelent is, nagyjából azzal az eredménnyel, mint Kristóffy moszkvai magyar követ táviratáé, aki 1941 júniusában lelkiismeretesen hazajelentette Molotov nagylelkű ajánlatát a magyar területi revízió lehetőségéről a háború után. FELTÉVE, HOGY MAGYARORSZÁG KIMARAD A HÁBORÚBÓL. És akinek ezt a táviratát az ötödik hadoszlop egyből elsüllyesztette a fiók legmélyére. Magyarország így abból a háborúból sem maradt ki. És a NATO, annak itteni ötödik hadoszlopa (közöttük szócsöve, Krekó Péter) most is azon dolgozik – akár tudatában van ennek, akár nem -, hogy MAGYARORSZÁG EZÚTTAL SE MARADJON KI (a világ elpusztításával fenyegető) ÚJABB VILÁGHÁBORÚBÓL.

Csak ne hallottam volna, negyven éven át, azt, hogy Rákosi idején csak azt volt szabad hazajelenteni, ami tetszik majd a legfelsőbb vezetésnek! Csak ne hallottam volna 1955-től kezdve, három és fél évtizeden át, a sirámokat: miért nem lehetünk mi egyszer semlegesek? 1997. november 26-án itt volt a soha vissza nem térő lehetőség. Népünk akkor 6:1 arányban a NATO-ra szavazott. Most itt az eredmény: róka fogta csuka.

És most kénytelenek vagyunk “szívni”.

Azt mondja a két úr: önként csatlakozva ezekhez AZ ELLENSÉGEINKNEK BIZONYULT SZERVEZETEKHEZ, MI ÁTADTUK NEKIK SZUVERENITÁSUNK EGY RÉSZÉT.

Melyik részét? Ennyi mindent? Hogy már a családok belső életébe, a gyermeknevelésbe is beleavatkoznak? A hálószobatitkok között is kutakodnak? Hol vannak az emberi jogok közül a gazdasági, szociális és kulturális jogok? Mikor számoltattak el bárkit is ezek be nem tartásáért? HOL VAN A NÉPEK ÖNRENDELKEZÉSI JOGA? HOL VAN AZ ORSZÁGOK, NEMZETEK JOGA SAJÁT FEJLŐDÉSI ÚTJUK MEGVÁLASZTÁSÁRA?

Mindezeket a két nemzetközi emberi jogi alapegyezmény – a polgári és politikai, illetve a gazdasági, szociális és kulturális jogok egyezményokmányának egybehangzó, legelső cikkelye tartalmazza.

Mindezen kitételek szerepelnek az ENSZ Alapokmányában. Az ENSZ létrehozásáról döntő, 1945. június 26-i San Francisco-i konferenciára a Szovjetunió magával vitte két tagköztársaságát – Ukrajnát és Belorussziát – is. UKRAJNA TEHÁT AZ ENSZ ALAPÍTÓ TAGJA, és, mint ilyen, példát kellene mutatnia.

Mindezt azonban senki sem kéri rajta számon. Mostanra eluralkodott A RUSZOFÓBIA. Amit Marija Zaharova, az éles eszű és csípős nyelvű, szókimondó orosz külügyi szóvivő találóan értékelt úgy, mint a A RASSZIZMUS EGY FORMÁJÁT.

A rasszizmus pedig azt jelenti: AZ EMBEREK NEM TEKINTENDŐK EGYENRANGÚAKNAK. AKKOR VISZONT NEM EGYFORMÁN ÍTÉLTETNEK MEG EGY UGYANAZON TETTEK. Amiből logikusan következik: MÁS MEGÍTÉLÉS ALÁ ESIK EGY ÉS UGYANAZON TETT. ATTÓL FÜGGŐEN, HOGY AZT KI KÖVETI EL.

Mert más az, ha egy palesztin egység veszi be magát egy középületbe, egy szociális és kulturális létesítménybe – és MÁS, HA UGYANEZT UKRÁNOK TESZIK. A palesztinokra kénköves átkokat szórnak, hogy bevették magukat egy kórházba. Ha ugyanezt ukránok teszik, ahhoz szavuk sincs. Mást se hallunk: milyen szörnyű, hogy a gázai kórház alatt alagutak vannak. Hogy a palesztinok ott embereket tartanak fogva, túszokként. De szólt-e valaki egyetlen szót is a mariupoli, a bahmuti üzem alagútjai miatt, ahol az ukránok civileket tartottak fogva, túszokként? Ahol lőtték a humanitárius folyosón távozókat. Még nem tudjuk, mit találnak majd az orosz csapatok az avgyejevkai kokszoló üzem pincéiben, ha majd sikerül azt is bevenniük.

Honnan van ez a különbség? Miből adódik a (minimum) kettős mérce?

Hát onnan, hogy A PALESZTINOK A NYUGAT KEBELBARÁTJA, IZRAEL ELLEN HADAKOZNAK. AZ UKRÁNOKNAK VISZONT AZÉRT NÉZNEK EL MINDENT, MERT a Nyugat ellensége, OROSZORSZÁG ELLEN HARCOLNAK.

Ukrajnában is, Palesztinában is, A NYUGAT – bár közvetve, mások kezével, de – A NÉPEK ÖNRENDELKEZÉSI JOGA ELLEN folytat irtóhadjáratot, AZ EMBEREK IDENTITÁSTUDATÁT FOJTJA EL – BRUTÁLISAN, ERŐSZAKKAL. (Európában ezt, egyelőre még, kifinomult, ravasz módszerekkel végzik. Ehhez is az szükséges azonban, hogy a nemzetállamokat, azok kultúráját, történelmi gyökereit felszámolják. E ponton nagyon útjukban vannak az ennek ellenálló országok – Oroszországgal és hazánkkal az élen).

A küzdelem azonban kezd számukra kedvezőtlenül alakulni. Ukrajnában rosszul áll a szénájuk. Hiába az oda beleölt dollár tízmilliárdok. Az emberi tartalékok fogytán vannak. A küzdelem mindinkább kilátástalan.

Pánikban vannak. Ha most Ukrajnában veszítenek, akkor megindul majd a (politikai, erkölcsi) lavina. Ami, egyrészt, elsöpri a hazugságokat, a képmutatást. Másrészt égbekiáltó BŰNEIK EGÉSZ SORA KERÜL MAJD FELSZÍNRE (amelyeket most még úgy próbálnak leplezni, hogy az oroszokra igyekeznek kenni azt, amit valójában ők maguk követtek el.)

Például amikor Obama és kijevi bábja, Porosenko akkori elnök közösen főzte ki azt a gaztettet, amikor 2014. július 17-én a Donbassz fölött lelőtték a maláj légitársaság utasszállító gépét, 298 emberrel a fedélzeten. Ki tudja azt nálunk, hogy az utasszállítót A LATIN-AMERIKÁBÓL HAZAFELÉ TARTÓ PUTYIN ELNÖK KÜLÖNGÉPÉVEL ÖSSZETÉVESZTVE LŐTTE LE a merénylettel megbízott ukrán harci pilóta? Ki tudja azt, hogy rövidesen ő éppen úgy eltűnt az élők sorából, mint Anna Petrenko diszpécser kisasszony, aki, főnökei utasítására, a maláj utasszállítót az eredeti útirányától 300 km-re eltérítve a hadműveletek színtere fölé irányította el. (A zöld és a sárga vonal az előző napok, míg a piros vonal a végzetes nap útirányát jelöli.)

(Putyin különgépét pedig a varsói repülésirányítási központ térítette el a Donbassz fölé. Putyin gépe mindössze HÚSZ PERCCEL AZ UTÁN ÉRT A HELYSZÍNRE, HOGY A TALÁLATOT KAPOTT MALÁJ GÉP LEZUHANT.)

A 298 áldozat közül 106 holland állampolgár volt. Hollandia egy perben akarta “bizonyítani”, hogy a gépet az oroszok lőtték le. Ezzel A NEMZETKÖZI SZINTEN KIBONTAKOZÓ ÖSSZEESKÜVÉSSEL a Nyugat kettős célt tűzött ki: Oroszország befeketítésén túl azt is, hogy – mivel az utasszállító lelövésével súlyos háborús bűntett történt – az ENSZ Biztonsági Tanácsa ez okból hagyja jóvá A NATO FEGYVERES KATONAI BEAVATKOZÁSÁT A DONBASSZBAN.

Egy koronatanúnak kiszemelt donyecki nyugalmazott katonatiszt, Vlagyimir Cemah elrablásával (belőle a szükséges “vallomás” kicsikarásával) Hollandia sarokba szorítani gondolta az orosz államfőt.

Aki azonban, a hollandok, és bűntársainak pechére tudott A MEGGYILKOLÁSÁRA SZŐTT NYUGATI ÖSSZEESKÜVÉSRŐL, és ezt legkedvesebbik Mark Rutte holland miniszterelnökünk értésére is adta. Amikor a közelmúltban a Hágai Nemzetközi Büntető Törvényszék körözést adott ki Putyin elnök ellen, ukrán gyermekek elrablásának vádjával, EZZEL KETTŐS CÉLJUK VOLT. EGYRÉSZT OROSZORSZÁGRA KENNI AZT, AMIT A NYUGAT MAGA KÖVETETT EL. Mármint ukrán gyermekek tízezreinek Nyugatra szállítását, egynemű “házaspárok”, pedofilok, – vagy éppen szervkereskedők – részére.

MÁSRÉSZT ELEJÉT VENNI, HOGY PUTYIN KITÁLALHASSON AZ ELLENE SZŐTT NYUGATI ÖSSZEESKÜVÉSRŐL. Merthogy ki fog hinni egy bűnözőként körözött politikusnak?

Ezért is főbenjáró bűn az “orosz propaganda”. Hogy ki ne derülhessenek a gyalázatosságaik!

És itt térünk vissza a szuverenitás kérdéséhez. Lám csak: MI MINDENRŐL NEM TUDTUNK! MI MINDENRŐL NEM TUDVA HOZTUNK NEM RITKÁN ÉLETBEVÁGÓ (rendre rossznak, önsorsrontónak bizonyult) DÖNTÉSEKET!

Valaki a Donbasszban egyszer fölvetette: a lelkiismeretlenül hazudozó, az olvasókat orruknál fogva vezető újságírókat – akik így a háborúra, a háborús bűnökre uszítók táborába kerülnek – SZINTÉN HÁBORÚS BŰNÖSÖKNEK KELLENE TEKINTENI. ÉS OLYANOKKÉNT ŐKET ELÍTÉLNI.

Az erőszakos propaganda, a tolakodó, agymosó hazudozás ELFEDNI HIVATOTT HAZÁNK KÖZVÉLEMÉNYE ÉS DÖNTÉSHOZÓI ELŐTT A DÖBBENETES FELISMERÉST: úgy negyedszázada egy becstelen, utolsó bitang gazemberek – tömeggyilkosok, állami terroristák, háborús bűnösök – által irányított, agresszív, a vesztünkre törő ķatonai-politikai tömbhöz láncoltuk magunkat. Már megint, harmadszor is, A SÁTÁN SZÖVETSÉGESEI VAGYUNK!

Írta: Levédia krónikása

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

És akkor a vitaműsor: