KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Levédia krónikása: Miként érhetne véget mégis a háború (2)?

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Szóval:

2014. március 18-án, a Kreml György termében ünnepélyesen aláírták azt a megállapodást, amelynek értelmében a Krím, illetve az ukrán időkben is különleges státuszú Szevasztopol városa – hatvan évi törvénytelen elszakítottság után – visszatért Oroszországhoz. Ennek során Putyin elnök óriási beszédet mondott. Ami történelmi beszéd lehetett volna, ha az orosz államfő tartotta is volna magát ahhoz, amit önmaga beszédében elmondott.

(Utólag nem tudom, szerencséje-e a világnak, hogy az orosz államfő nem váltotta be ezt az ígéretét. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy jobban tette volna, ha betartja.)

Putyin, abban a beszédében leszedte a keresztvizet Amerikáról. Amely újra és újra becsapta Oroszországot. Sárba tiporta a nemzetközi jogrendet, felváltva azt a vadnyugati kocsmák ököljogával.

Mostantól majd mi is az amerikaiak játékszabályai szerint játszunk – ígérte akkor az orosz elnök. Hogy mégsem ezt tette, arra utóbb ésszerű magyarázattal szolgált. Tudta, hogy a sorsdöntő összecsapás a liberálfasizmus erőivel előbb-utóbb elkerülhetetlen. Erre viszont föl kell készülni. Új, kivédhetetlen fegyverrendszerekkel. (Ezek, akkor, 2014 tavaszán még nem álltak rendelkezésre).

Putyin óvatosságát, manőverezéseit a Nyugat a gyengeség, a gyávaság jeleként fogta fel, mindvégig. ÉS ETTŐL VÉRSZEMET KAPOTT. És a NATO mohón terjeszkedni kezdett. Azt csinálta, amit Oroszországnak is kellett volna a Nyugat krími kudarca után: addig ütni a vasat, amíg meleg. Putyin ehelyett a konfliktus békés rendezésére törekedett – abban bízva és reménykedve, hogy a Kelet és a Nyugat együttes erőfeszítéseivel sikerül békés megoldást találni. És ebben a folyamatban a Nyugat egyenrangú partnerként fogadja el majd Oroszországot.

E stratégia sikerének érdekében maximálisan került minden olyan lépést – és irgalmatlanul erre szorította a Moszkva segítségére utalt Donbasszt is – ami veszélybe sodorta volna e törekvés sikerét. Ezért csak 2022 februárjában lépte meg azt, amit már legkésőbb 2014 áprilisában meg kellett volna lépnie: elismerni a Donbasszt, és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt kötni vele – egyben hozzálátni a kijevi jenki bábrezsim nem katonai, hanem gazdasági eszközökkel történő tönkretételéhez, megfojtásához, megbuktatásához.

Nos, hát ez esetben játszott volna az amerikaiak játékszabályai szerint. A Nyugat akkor nem tudott volna tenni semmit: a padlón voltak Putyinnak a szevasztopoli támaszpont ügyében aratott kiütéses győzelmétől. Moszkva pedig utóbb amúgyis megkapta a nyakába mindazon szankciókat, amiket akkor kapott volna, ha nyíltan kiáll a Donbassz védelmében. Főleg hogy ezeknek a ruszofób őrjöngésben fogant szankcióknak valójában főként gazdasági céljai voltak: a konkurens tönkretétele, kiszorítása a versenyből – gazdaságon kívüli eszközökkel.

Ez is érdekelheti:  Vučić: Szerbia nemzeti érdekei forognak kockán

Jelentősen befolyásolta stratégiáját, taktikáját az oroszok körében általánosnak mondható felfogás, miszerint az oroszok (nagyoroszok), az ukránok (kisoroszok) és a beloruszok (fehéroroszok) – a háromosztatú, egységes orosz nép részei. Az ukránok ugyanolyan oroszok, mint mi magunk – szokta volt mondogatni az orosz elnök is. Ez a felfogás megakadályozta, elriasztotta őt minden olyan erélyes lépéstől, amelyekkel, így, utólag nézve, háború nélkül is térdre kényszeríthette volna a kijevi rezsimet. Gazdasági blokád, a „csapok elzárása” rögtön a kijevi fordulat után; az addigi pozitív nyelvtörvény (tervezett) eltörlése után; Julija Timosenko ex-miniszterelnök asszony kijelentése után, miszerint az ukrajnai oroszok kérdése megoldható EGY KÖZÉJÜK LŐTT ATOMBOMBÁVAL. Hasonlóval lehetett volna viszonozni a Donbasszal szemben bevezetett totális ukrán blokádot (amikor még a teljes hrivnya készpénz készletet is kivonták a Donbasszból – a szó igazi értelmében pénz nélkül hagyva a régiót). De erélyes választ igényelt volna az is, amikor Kijevben lezárták a félszigetet addig 85 százalékban vízzel ellátó Észak-Krími Főcsatornát. Voltak, akik, válaszként, javasolták az Oroszország területén eredő Dnyeper elterelését – mindaddig, míg Ukrajna föl nem oldja a vízellátás blokádját. Oroszország hiába vetette föl az ENSZ-ben, évről évre, a Krím elleni vízblokád kérdését. A világszervezet ehelyett az oroszok, a krími tatárok emberi jogaival volt elfoglalva.

(Nos, akkor és így játszott volna az amerikaiak játékszabályai szerint. Mit tett volna, ugyanis Amerika, ha amerikai állampolgárok estek volna áldozatául olyan vérfürdőnek, ami etnikai oroszokat sújtott Ogyesszában 2014. május 2-án, illetve Mariupolban egy héttel később? Amerikai helikopteres kommandó hurcolta volna el Alekszandr Turcsinov akkori megbízott ukrán elnököt. Aki ma is egy amerikai börtönben rohadna. Kijevből pedig kő kövön nem maradt volna.)

2014 szeptember elején elvi döntés született arról, hogy a Normandiai Négyek (Francia-, Német-, és Oroszország, illetve Ukrajna vezetői Minszkben találkoznak, hogy egy fegyverszüneti megállapodással (Minszk-1) állítsák le a vérontást.

Ez is érdekelheti:  NATO vezéri cím: holland és román verseny - nekünk egyik sem igazán jó

A FEGYVERSZÜNETÉRT AZ UKRÁN ELNÖK RIMÁNKODOTT, akinek seregei súlyos vereséget szenvedtek a Donyeckhez közeli Ilovajszknál – és AZ ÖSSZEOMLÁS SZÉLÉRE JUTOTTAK.

Tartottak a találkozó előkészületei, amikor a Donbassz népi milíciái Mariupol határába érkeztek. A június közepén elfoglalt városból az ukrán közigazgatás, de a csapatok nagy része is már elmenekült. A (legutóbbi harcok során rommá lőtt) VÁROSBA akkor MÁR CSAK BE KELLETT VOLNA VONULNI).

Ekkor Merkel kancellár asszony (ugyanaz, aki utóbb elsőként tárta föl: EGY PILLANATIG SEM GONDOLTÁK KOMOLYAN A MINSZKI BÉKE MEGÁLLAPODÁSOKAT) megzsarolta Putyint: amennyiben a donyecki népi milícia bevonul Mariupolba, úgy elfelejtheti a fegyverszüneti tárgyalásokat.

Putyin tehát olyannyira ragaszkodott a jogszerűséghez, a békés megoldáshoz, hogy nem engedte bevonulni a milíciát Mariupolba. Amúgy Minszk-1 az év végére összeomlott.

Az új év első hónapjában véres harcok bontakoztak ki a debalcevoi kiszögellés felszámolásáért.

 

Szürkével az az ukrán féregnyúlvány, amely a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság közé ékelődött. Ahonnan szüntelenül lőtték Donyecket, Gorlovkát, a környező településeket

Ennek során az ukrán hadsereg újabb, súlyos vereséget szenvedett. Kijev újból kénytelen volt fegyverszünetet kérni. Ezzel együtt is, voltak, akik véres provokációkkal akarták zátonyra futtatni a tárgyalásokat.

2015. január 22-én Donyeckbe beszivárgott ukrán diverzánsok, a reggeli csúcsforgalom idején, páncélöklökkel tüzet nyitottak egy forgalmas útkereszteződésben – telibe találva egy trolibuszt.

Két nappal később az ukránok „Grad” sorozatvető rakétákkal lőtték az általuk akkor már hét hónapja megszállva tartott Mariupol egyik lakótelepét – hogy a donyecki népi milíciának a város alatt álló egységeit, ezzel megvádolva, zátonyra futtassák a Minszkben már újra folyó fegyverszüneti tárgyalásokat. Helyi lakosok azonban észrevették, hogy a rakéták az ukrán állások felől érkeznek. Ezért a liberálfasiszta-nacionálfasiszta propagandaduett kénytelen volt lefújni a világméretűre tervezett propaganda hisztériát. (Az utóbb ellenük fordult videofelvételeket MAGUK A SZERVEZŐK készítették.)

Hasonló provokatív támadás érte az ukránok által már szintén megszállt Kramatorszkot.

Nem sikerült azonban meghiúsítani az újabb fegyverszüneti tárgyalásokat, a „Minszk-2” megállapodást. Amit 2015. február 12-én írtak alá.

Két nappal később az orosz és az amerikai küldöttség együtt nyújtotta be az ENSZ Biztonsági Tanácsának ANNAK A KÖZGYŰLÉSI HATÁROZATNAK A KÖZÖSEN KIDOLGOZOTT TERVEZETÉT, AMELYIK mindenki által kötelezően betartandó NEMZETKÖZI SZERZŐDÉS RANGJÁRA EMELTE A „MINSZK-2” MEGÁLLAPODÁST. AZ ENSZ KÖZGYŰLÉS EGYHANGÚLAG ELFOGADTA EZT A HATÁROZAT-TERVEZETET. (Vagyis azok az országok is, amelyek utóbb feltárták: egy pillanatig sem gondolták komolyan ezt a megállapodást. És nemcsak hogy nem gondolták komolyan: A HÁTTÉRBEN KIFEJEZETTEN BUJTOGATTÁK UKRAJNÁT A MEGÁLLAPODÁS FOLYAMATOS MEGSÉRTÉSÉRE.)

Ez is érdekelheti:  Zaharova a Bloomberg cikkére: ez minden álhír anyja

A LIBERÁLFASISZTA NYUGAT VOLT TEHÁT AZ, AMELYIK MINDVÉGIG NEM AKARTA A KELET-UKRAJNAI KONFLIKTUS BÉKÉS RENDEZÉSÉT. ÉS NEM AKAR MOST VÉGET VETNI AZ UKRAJNAI HÁBORÚNAK SEM.

Ez mindvégig érződött. Ám először a Normandiai Négyek 2019 december elején megtartott – teljes kudarccal végződött – párizsi csúcstalálkozóján vált nyilvánvalóvá. Ezen kellett volna Zelenszkijnek számot adnia Minszk-2 végrehajtásáról. Putyin – a folyamatos ukrán obstrukciók nyomán – eleinte nem is látta értelmét a részvételnek. Ám annyira akarta a békét, HOGY CSAK SIKERÜLT ŐT ODABOLONDÍTANI. Keserű tanulság volt ez az orosz diplomáciának.

Putyin a szerződés lényegét emelte ki. Zelenszkij azonban – a CSÚCStalálkozón – azt a részletkérdést forszírozta, ami az egész megállapodásból Ukrajnát egyedül érdekelte: a teljes fogolycserét. Ebben is ultimátumot szabott: december 24.

Aztán a liberálfasizmus elérkezettnek látta az időt, hogy előrukkoljon a farbával: 2021 októberében Josep Borrell, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főbiztosa, AZ EU NEVÉBEN LÉNYEGÉBEN HADAT ÜZENT OROSZORSZÁGNAK („Oroszországot nem a tárgyalóasztalnál, hanem a csatamezőn kell legyőzni”).

És hozzáláttak egy mindent elsöprő ukrán offenzíva előkészítéséhez a Donbasszban. Erre március elején került volna sor (összekötve azt biológiai fegyver bevetésével Oroszország ellen). Holott Putyin már 2017-ben figyelmeztetett: egy, a Donbassz elleni ukrán offenzíva az ukrán államiság végét fogja jelenteni – legalábbis annak most ismert formájában.

Erre és ezért volt kénytelen lépni Putyin. Erre már nem tehette meg, hogy nem lép. Noha az egész váratlanul érte. Sajnos, úgyszólván megismétlődött 1941: Készültek ugyan, de nem igazán készültek föl.

 

Írta: Levédia krónikása

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kapcsolódó:

Levédia krónikása: Miként érhetne véget mégis a háború (1.)?

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

One thought on “Levédia krónikása: Miként érhetne véget mégis a háború (2)?

  1. Azért arról se feledkezzünk meg, hogy milyen leplezetlenül utazott arra az amerikai-ukrán náci rezsim, hogy Oroszországot mindenáron és bármi áron belehajszolja ebbe a testvérháborúba. És szinte eszelősen vágytak rá, minden tőlük telhetőt el is követve érte, hogy Putyin kezdeje a háborút, legalábbis az orránál fogva vezetett világ-közvélemény szemében, hiszen az a háború, amelyet még a mi legtisztességesebb hivatalos elemzőink szerint is az orosz „agresszió” kezdte, valójában már 8éve javában dúlt, és korántsem az oroszok kezdték. Hanem az amerikai-ukrán agresszorok. De próbálná ezt valaki kimondani, még a mi békepárti, és a russzofóbiától – a korábbiakhoz képest egyre eltávolodó – országunkban is, hogy ők az agresszorok, a hagyományos, sunyi, profi háborús uszítók és gyűlöletkeltők, nem pedig azok, akiket védekezésre kényszerítenek folyamatosan, hosszú évtizedek óta, nem csupán aljas, de szánalmasan gyáva módon. De ezek a fennkölt nyugati kutúrának képzelt, vagy éppen hazudott nyugati barbárok világéletükben ilyenek voltak. Sosem vállalták gerinces emberek módjára a gaztetteiket. Mindig rákenték az éppen démonizálásra kiszemelt áldozataikra. Egyre tehetségtelenebbül bonyolódva bele iszonyatosan sántító, átlátszó fedősztorijaikba, rágalomhadjárataikba, és kreált ürügygyártásaikba. Annyira brutálisan nézik hülyének a világot, hogy még csak meg sem erőltetik magukat, hogy legalább valamelyest életszerű, logikus, hihető meséket dugjanak az orrunk alá. Úgy képzelik, minek is törnék magukat, ez a sok hülye úgyis bármit képes bevenni. Hát a sok „hülye” most jókora fityiszt mutat nékik. Az emberiség elsöprő többsége már azt sem hiszi el, amit ezek a hazugsággyáriak kérdeznek. De visszatérve arra, hogy Putyint végülis mivel tudták rávenni a szándékaitól oly távol álló lépésekre. A Levédia krónikása által elmondottakon túl, jól kiagyalták amerikai-ukrán „hősei” a világ elvetemült felének, hogy Zelenszkij kezdjen el atomtámadással is fenyegetőzni Oroszországgal szemben. Lehetőleg még szerecsenmosdatva is az „ártatlan” nyugati urait és parancsolóit, hogy ezek az Istennek se akarnak néki atomfegyvereket ajándékozni. Bármire rávehető udvaribolondjuk be is jelentette, sebaj, majd akkor ő megoldja a dolgot, kiturkálja a csernobili, betemetett atomtörmelékeket, abból fabrikál magának tölteteket Oroszország bombázására. Az orosz titkosszolgálat pedig kiderítette, nem a levgőbe beszél, a tetőtől talpig horogkereszttel kidekorált alakulatai már meg is kezdték a kaparászást Csernobilban. Közben egyre több hírt szereztek a hírszerzőik a hasonló végveszélyeket jelentő amerikai biológia fegyvergyártásokon mesterkedő laborokról is, Ukrajna szerte. Melyek távolról sem csupán Oroszországra jelentettek veszélyt, de még Ukrajnára is. És úgy nem mellesleg az atomháború kirobbantása az egész emberiség végét jelenthette volna. Európára pedig már a veszélyes hulladékok kiguberálása, bolygatásai is beláthatatlan következményekkel járt volna. Nem játszásiból lettek azok eltemetve! Az épesszű, felelősen gondolkodó Putyin ezt már csak nem várhatta meg. Ezt most kivételesen tehetségesen agyalták ki amerikai „barátaink”. Én pedig folyamatosan teszem fel a kérdést a Putyint agresszorozóknak: a helyében ők ezt tétlenül nézték volna végig? Nem csupán „az utolsó ukrán katonáig”, hanem az utolsó emberig ezen a szerencsétlen bolygón? Beleértve valamennyiünk utolsó gyermekeinek, unokáinak kínhalálát is? Nem hinném. És akkor ettől volna agresszor Putyin, meg az orosz nép, hogy pontosan azt tették, amit minden normális ember tett volna a helyükben??? Hogy egyelőre sikerült megmenteniük valamennyiünket a végső pusztulástól??? Attól lenne bárki is agresszor, hogy szeretné megállítani minden idők legelvetemültebb náci terveit az emberiség javának kiirtására, a maradékból meg zombi rabszolgákat gyártva??? Hogy szeretné megállítani a minden idők legkönyörtelenebb, legszadistább fasizmusának a tombolását??? Nem csupán a szovjet felszabadítóink hagyományait követve, de az egykoron még antifasiszta nyugati Szövetségesekét is! Akik anno még az életüket is hajlandóak voltak feláldozni érte, hogy megmentsék az emberiséget ezektől a sátáni szörnyetegektől. És hogy megszülethessen egyáltalán a mi generációk is, meg az utánunk jövő nemzedékek. A mi gyerekein, unokáink, dédunokáink!!! Meggyőződésem, azok a régi hősök a legvadabb rémálmukban sem gondolták volna, hogy egyszer még a fasizmus, a nácizmus ellen harcolókat lesz képes agresszornak nevezni a megmentett világ, akiért ők az életüket áldozták…

Hozzászólás a(z) Zsuzsanna Vass bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük