Kónya-Hamar Sándor: DEMETER BÉLA HAGYATÉKA ÉS EMLÉKEZETE (II. rész)

Erdélyi sors – magyar sors

(Somkerék, 1910.január 6. – Bukarest, 1952. december 24.)

Demeter Bélát nemcsak a közgazdaság kérdései vonzották, hanem ezekhez kapcsolódva az Erdélyben is meginduló falukutatás is.

Az ennek kapcsán sokat, mindegyre és méltán emlegetett Venczel József előtt, ő teremtette meg azt az alapot, melyet a Dimitrie Gusti vezette szociológiai intézetben folyó munka ismerete és elsajátítása tett lehetővé, s amelyen később a fiatalabb pályatárs a falu társadalmának kutatását kiszélesítette és elmélyítette. De az ő nevéhez fűződik az Erdélyi Fiatalok  főiskolás mozgalom faluszemináriumának megszervezése, s annak az első két évben ő volt az elnöke. S bármennyire méltatlanul szorul háttérbe ezalkalommal is az ő szerepe, az mégiscsak igaz, hogy ugyancsak Demeter Béla adta közre 1931-ben azt a kérdőívet, melynek címe „Hogyan tanulmányozzam a falu életét?”(2), s abban az időben, az a falukutatás fontos módszertani kézikönyvének bizonyult. Ennek a 400 ( és nem 110, mint ahogy mindmáig egyes tanulmányokban szerepel) kérdésből álló útmutatónak előszavában így figyelmezteti a falukutató munkára vállalkozó fiatalokat: „ A magyarság különösképpen kivette részét a történelem leckéjéből. E generáció szemei előtt írták alá a trianoni békeszerződést és mi vagyunk azok, akik fajunk pusztulásának indítóokait legelőször felismertük. Nem akarjuk minden hibáért és bűnért a múltat kárhoztatni, de azért elemi kötelességünk, hogy a múlt eseményeiből levonjuk a tanulságokat.(…) Erdélyben sajátságos helyzettel találjuk magunkat szembe. A falusi parasztság nyomorát még fokozta kisebbségi helyzetünk is. Pedig itt kétszerezett feladat hárul a magyar parasztra. Kizárólag a falu által bukik el, vagy él továbbra is az erdélyi magyarság. Közöttük még van szolidaritás, kultúrájukhoz való ragaszkodás és a végletekig való szívós kitartás.(…) Ezért akarjuk mi a szociológia útján elsősorban a falusi nép helyzetét tanulmányozni. Megismerjük a nép életmódját minden vonatkozásban s ezzel kapcsolatban adatokat gyűjtünk össze, amelyekből levonjuk a tanulságokat.(…) Menjünk ki a faluba és ott a szociográfiai kérdőív útmutatása mellett lássunk munkához, megismerve a nép életmódját és egzisztenciális betegségeit.,…ha bármilyen vonatkozásban kezünkbe vesszük a falu életének irányítását, csakis akkor tudunk építőmunkát végezni, hogyha munkaterünket ismerjük.  Minden egyes felkeresett faluról két tanulmányt készítsünk. Az egyikben röviden válaszoljunk minden egyes kérdésre. A másik tanulmány pedig ugyancsak a feltett kérdések alapján részletesen foglalkozzék az illető falu egy-egy kérdésével, főleg szociális helyzetével és  problémáival. Különös gondot kell fordítanunk a gazdasági kérdésekre.(…)  Falvaink nyomorúsága olyan előrehaladott stádiumba jutott, hogy az ifjúságnak feltétlenül tennie kell valamit.,.. válaszolunk azokra a kérdésekre, hogy mik a közvetlen teendők a gazdasági, kulturális-népművészeti-,néprajzi-, népköltési- és egészségügyi téren.(…) Ezt az előírást azért kell minden körülmények között respektálnunk, hogy a falumunka egységes legyen.”(3)

Az útmutató kérdései XII fejezetre tagozódnak, melyek a következők: I. Történelmi, földrajzi és gazdasági földrajzi kérdések (19 kérdés), II.A falu lakossága (14 kérdés), III. Birtokmegosztás (13 kérdés), IV. Mezőgazdaság (30 kérdés),V. Ipar és kereskedelem (19 kérdés), VI.A gazdasági élet következményei (32 kérdés),VII. Közösségi érzék (10 kérdés),VIII. Műveltség, szokások (29 kérdés), IX. Világnézeti, vallási és erkölcsi kérdések (28 kérdés), X. Népművészet és az ezzel szoros összefüggésben lévő néprajzi kérdések (76 kérdés),XI. Háziipar (20 kérdés), XII. Népegészségügyi kérdések (110).

Hirdetés

Komoly és rendszeres munka a 400-as kérdéscsomag összeállítása, mely következtetésszerűen szintén komoly és rendszeres munkára bíztat és sarkall, s ezzel megteremtette a gyakorlati falukutatást.

1931 nyarán báró Bánffy Ferenc birtokán (Csomafája, Doboka, Kide, Kendilóna, Kolozsborsa), Mikó Imrével, Debreczeni Lászlóval és Venczel Józseffel együtt végez faluszociológiai adatgyűjtést és felméréseket. A feldolgozott adatokra, illetve Dimitrie Gusti bukaresti szociológiai intézetétől kapott anyagokra támaszkodva és hivatkozva írta meg „ Az erdélyi falu és a szellemi áramlatok”(4) című munkáját. Ebben már összekapcsolja a szociográfiát és a riportot, a nagyobb hitelesség és hatékonyság jegyében. A mindössze 36 oldalas füzet öt kis fejezetre tagolódik, figyelemre méltó címek alatt: 1.A falu megközelítése, 2. A vallás, 3. A kapitalizmus, 4. Szociális irányzatok, 5. Útban a cél felé. És így üzenet ez egy alakuló új értelmiségi osztálynak, de egyben felhívás is, mely „Mi a teendő?” kérdésére válaszol: „ A falukérdés ma – szól a felhívás – a világ érdeklődésének középpontjában áll. Minden ország ifjúsága foglalkozik vele, az erdélyi román és szász testvéreink éppúgy, mint a magyarországi és csehszlovákiai magyar testvéreink. Ebből a munkából nem maradhat ki az erdélyi magyar ifjúság sem. A romániai magyarság gazdasági alapja: a magyar falu. Amilyen az ő gazdasági helyzete, olyan az egész romániai magyarságé.- A romániai magyarság társadalmi alapja: a magyar falu. Ő a legnagyobb tömege, ő lesz a gerince a magyar iparosságnak, munkásságnak és intelligenciának is. De a magyar falu a romániai magyarságnak a kulturális alapja is. A magyar lélek legősibb, legmélyebb megnyilvánulását ő őrizte meg és csakis ezekből az ősi megnyilvánulásokból tudjuk kialakítani azt a sajátos erdélyi magyar kultúrát, amely az új szín, új emberi érték az egész világ számára.”( 5)

Érdemes idézni az 1986-ban kiadott, de csak 1990 után hozzáférhető „Erdélyi Fiatalok”(Dokumentumok, viták, 1930-1940)  című (6) dokumentumgyűjteményben olvasható „Demeter Béla jelentése az Erdélyi Fiatalok falumunkájáról” címen vázolt elsőévi tevékenység mérlegét: „1.Kiadásra kész tanulmány: A nemzetiségi kérdés és a falu (Mikó Imre), 2.Kiadásra kész tanulmány: A falu a szellemi áramlatok középpontjában (Demeter Béla), 3. Népdalgyűjtemény (ifj. Delly-Szabó Géza), 4.Népművészeti gyűjtemény (Pálffy Zoltán), 5.Tűzhely-típusok (Venczel József), 6.Gazdasági természeti adatok (Miklós András), 7.Népköltési gyűjtés (Miklós György), 8. Mintegy harminc előadás, melyek, bár korántsem ütötték meg minden vonatkozásban a megkívánt mértéket, azért bizonyos közvetítő szerepet játszottak a nép és a fiatalság között. 9. Különösen felkeltették az egymás iránti érdeklődést. 10. A dolgozó fiatalságnak alkalma nyílt bepillantani a falu életébe. 11. Ötven falu hatérneve.

Az eredmények kihangsúlyozásával egyidejűleg rá kell mutatnunk fogyatékosságainkra is: 1. felkészültség hiánya, 2. fegyelem hiánya, 3. anyagiak hiánya, 4. céltudatos program hiánya.

A jövőre vonatkozólag: 1. Csakis azok dolgozhatnak az Erdélyi Fiatalok égisze alatt, akik a faluszeminárium rendes hallgatói voltak, 2. A nyári falumunka kiadásait csakis estélyek rendezéséből fedezzük, 3. Program: a) Szociográfiai kérdőív alapján tanulmányozás, b) mezőgazdasági vándorkiállítás megszervezése vetőgépekkel, gazdasági hallgatók előadásaival, c) orvostanhallgatók és jogászok orvosi és jogi tanácsai.”(7)

1932-től viszont fokozatosan eltávolodott az Erdélyi Fiataloktól s egyre inkább passzívvá vált a tagsága és viszonyulása. A nyílt szakítás pedig a Vásárhelyi Találkozó (1937) kapcsán vált egyértelművé. Mivel ő a Hitel szabad szellemi köréhez is tartozott, s annak jelentős szerepe volt a találkozó megszervezésében és lebonyolításában, határozottan amellett kardoskodott, hogy az Erdélyi Fiataloknak is részt kell venni, az új erdélyi magyar értelmiség , minden szellemi és ideológiai irányzat és törekvés közös  találkozóján. Az Erdélyi Fiatalok László Dezső vezette csoportja viszont mindezt elutasította, mert , mint állította, egy olyan megmozduláson nem vehet részt, amelynek szervezésében a kommunisták is részt vesznek. Demeter Béla viszont nem tudta és nem akarta elfogadni az erdélyi magyarságnak felekezeti vagy ideológiai megosztottságát. Ugyanúgy, ahogy azt sem tudta elfogadni, amiben az erdélyi magyarság élni és vergődni volt kénytelen: a kisebbségi sorsot és létet. Makkai Sándorral értett egyet abban, hogy kisebbségi sorsban „Nem lehet!” sem élni, sem remélni. Hiszen a kisebbségi sors a XX. század Európájában is annyit jelentett (és jelent ma is), hogy nem lehet embernek lenni. A kisebbségi sors legmélyebb gyökerében elviselhetetlen, mert merőben ellenkezik az emberi méltósággal. Mert el lehet viselni a szegénységet, a hátrányos helyzetet, de lehetetlen a változás reménye nélkül mind fokozottabb mértékben érezni és hordozni az idegenséget, a szellemi értelemben vett hontalanságot, egy olyan lelki ellenségesség atmoszféranyomását, mely kiközösíti a kisebbséget az emberélet tevékeny közösségéből. Ezért vezet végül a kisebbségi sors politikai tehetetlensége, erkölcsi tehetetlenségbe. Aki pedig Erdélyben maradt Trianon után, az egyáltalán nem ahhoz igazodott, hogy a kisebbségi sors politikai lehetetlenség. Hitte és vallotta ezt Demeter Béla is, s már 1931-ben megfogalmazta: „Ha nem döbbensz rá arra, hogy mindenekelőtt tulajdon lelkedet kell megmentened, akkor az erdélyi magyarság is menthetetlen.”

(Keleti Újság, 1932,március 22. Kolozsvár)

Folytatjuk…

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kapcsolódó:

Kónya-Hamar Sándor: DEMETER BÉLA HAGYATÉKA ÉS EMLÉKEZETE (I. rész)

Kónya-Hamar Sándor: DEMETER BÉLA HAGYATÉKA ÉS EMLÉKEZETE (III. rész)

Facebook hozzászólások


Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this: