„Izrael irgalom nélkül gyilkol minket” – folytatódó háború, reményvesztett civilek

Egyetlen szervezet sem képes megbirkózni azzal a humanitárius katasztrófával, amivel a palesztinoknak kell szembe kell nézniük – a helyiek meséltek a túlélésről.

2023. október 7. óta becslések szerint 22 000 palesztin vesztette életét a Gázai övezet izraeli bombázása során. A legtöbben civilek voltak. Ahogy a konfliktus a harmadik hónap végéhez közeledik, a humanitárius helyzet egyre romlik az enklávéban. A lakosok túlnyomó többségének nincs élelme, vize és hiányoznak még legalapvetőbb gyógyszerek is.

Tavaly október 7-én palesztin fegyveresek tömegesen lerohanták Izrael déli településeit, becslések szerint 1200 embert lemészároltak, és több mint 5000 sebesültet hagytak maguk után. Válaszul Izrael háborút indított Gáza ellen, amelynek célja a halálos támadásért felelős Hamász iszlamista csoport szétzúzása. Ennek során azonban eddig több mint 21 000 ember veszítette életét. A becslések szerint ebből csupán 8000 volt a fegyveres.

Samira Hamad, egy 33 éves palesztin nő Gáza városából azt mondja, szeretné elfelejteni az elmúlt évet.

„Már a háború előtt is szegénységben és nélkülözésben élt a családom, mint a legtöbb palesztin”

– mondja Hamad.

„De akkoriban legalább valamiféle viszonylagos biztonságban voltunk. A férjem Izraelben dolgozott, volt étel az asztalon, és volt remény arra, hogy a dolgok jobbra fordulnak. Az október 7-i események azonban mindannyiunk életét felforgatták”.

Hamad, a férje és négy gyermekük 41 napon át élt a súlyos izraeli bombázások alatt, amelyek elsősorban Gáza városára összpontosultak. Hamad elmondása szerint három testvérét és azok családját vesztette el az izraeli bombázások során. Amikor a bombázások fokozódtak, a család úgy döntött, hogy a Gázai övezet központjában lévő Khan Yunisba költözik. Ott rokonoknál találtak menedéket, de tíz nappal később a halál kopogtatott az ajtajukon.

Az Izraeli Védelmi Erők (IDF), amelyek a Hamász és a palesztin Iszlám Dzsihád katonai célpontjait támadták, bombát dobtak egy hatemeletes épületre Khan Yunis központjában, ami megölte a férjét és több tucat más civilt is. Miután Hamad eltemette a férfit, nem volt más választása, mint délre költözni, Rafah városába, ahol jelenleg sátrakban él négy gyermekével együtt.

De a körülmények ott szörnyűek, mondja. „Amikor a férjem még élt, minden szükséges dolgot biztosított számunkra. Most az UNRWA (az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala) és más ügynökségek adományaira hagyatkozunk, de a segítségük messze nem elég.

Nagyon gyakran előfordul, hogy a gyerekeim üres gyomorral fekszenek le este aludni. Attól félek, hogy éhen halnak.

Hamadnak és Gáza 2,2 millió lakosa nagy részének nem az élelmiszer az egyetlen árucikk, ami hiányzik. Az alapvető higiéniai termékek és gyógyszerek szintén elérhetetlenek; orvosi szolgáltatások szinte egyáltalán nincsenek, elsősorban azért, mert Gáza számos kórháza vagy leállt, vagy hamarosan bezár.

„A gyerekeim gyakran betegek a rossz időjárási körülmények miatt. Ahhoz, hogy bármilyen orvosi segítséget kapjak, két órát kell gyalogolnom, hogy elérjem a legközelebbi kórházak egyikét, mivel egyszerűen nincs pénzem közlekedő eszköre, még egy szamaras szekérre sem”.”

Hisham Mhanna, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának (ICRC) kommunikációs munkatársa, aki jelenleg Gázában tartózkodik, azt mondja, hogy ő és szervezete „megérti és átérzi azt a szorongást, tehetetlenséget és dühöt, amit a gázai emberek éreznek és elszenvednek”.

Elmondása szerint emberek százezrei próbálnak menedéket találni a gázai óvóhelyeken, kórházakban és iskolákban. Sokan a rokonaiknál maradnak, vagy az autójukban vagy a szabadban alszanak, mivel otthonaik és azok környezete romhalmazzá vált.

„A gázai lakosság túlnyomó többsége most a Középső terület és a Rafah kormányzóságok egyes részeire lett kitelepítve. Ezek a nagyarányú kitelepítések óriási nyomást jelentenek az amúgy is törékeny szolgáltatási rendszerekre (vízellátás, csatornázás és áramszolgáltatás).”

Az üzemanyag, a víz és a búzaliszt hiánya, valamint az összecsapások okozta kiterjedt károk miatt nem működnek a pékségek. Gázában a legtöbb vízmű leállt. A vizet már nem lehet szivattyúzni vagy sótalanítani, így a családok nem jutnak tiszta ivóvízhez” – magyarázta Hisham Mhanna.

Az ellenségeskedések október 7-i kezdete óta az ICRC több mint 100 fős, orvosi, szakértőkből álló személyzettel, életmentő gyógyszerekkel segítette a kórházakat. A személyzet emellett alapvető háztartási cikkeket is kiosztott, valamint számos műtétet hajtott végre. Mhanna azonban elismeri, hogy a nemzetközi ügynökség műveletei meglehetősen korlátozottak voltak.

Ennek egyik oka az „alapvető biztonsági feltételek” hiánya, amit elsősorban a heves izraeli bombázások okoznak. A másik ok, hogy Izrael nem hajlandó nagy mennyiségű humanitárius segélyt beengedni a területre. Az a segítség, ami mégis bejut, nem elég a lakosság növekvő szükségleteinek a kielégítésére.

Mhanna szerint ez az oka annak, hogy az a segítség, amelyet az ICRC nyújtani tud, aligha nevezhető ” érdeminek”.

„Ez meghaladja bármely humanitárius szervezet kapacitását, hogy megfelelő mértékben legyen képes reagálni a gázai helyzetre. Elegendő segély, a biztonságos és a szabad mozgáshoz szükséges biztonsági garanciák hiányában, valamint a megállás nélküli tűzharcok miatt, senki sem tudja biztosítani azoknak a szükségleteit, akik elvesztették otthonaikat, megélhetésüket, családtagjaikat és jövőbeli kilátásaikat”

– ismerte el a kommunikációs tiszt.

Ezek a szavak azonban nem vigasztalják Hamadot, aki nemcsak a nemzetközi szervek, hanem Izrael, a Hamász, a palesztin frakciók és a világközösség segítségének hiánya miatt dühös és elkeseredett.

„Izrael kíméletlenül gyilkol minket, az USA pedig – amely támogatja Izraelt – nem törődik velünk, ártatlan emberekkel. A palesztin csoportok hallgatnak, az arab elnökök és a világközösség nem vesz tudomást a szenvedéseinkről.

Itt hagynak minket meghalni, miközben a világ csak tétlenül szemléli azt, ami itt történik”

– panaszolta.

Az ENSZ hivatalos adatai szerint a 2,2 millió gázai lakosból több mint 1,7 millióan kényszerültek lakóhelyük elhagyására a konfliktus miatt. A tengerparti enklávéban több mint minden negyedik háztartás extrém éhínséggel küzd. 26 százalékuknak teljesen elfogytak az élelmiszerkészletei. A túlnyomó többség szenved a tiszta ivóvíz hiányától.

Hamad azt mondja, hogy nincs reménye a jobb jövőre, mivel a véres konfliktus, amely már 22 000 palesztin életét követelte, a negyedik hónapjába lépett. Mhanna pedig biztos benne, hogy ha a helyzet tovább romlik, a gázaiak életkörülményei még elviselhetetlenebbé válnak.

„1967 óta Izraelben és a megszállt területeken élünk. De ilyen mértékű emberi szenvedésnek és romló humanitárius állapotoknak még soha nem voltunk tanúi, és ha a helyzet tovább romlik, még több civil életet fogunk veszíteni, beleértve a nőket és a gyerekeket is. Még több családot fognak szétválasztani, és emberek millióinak életkörülményei romlanak majd”.

 

Írta: Elizabeth Blade, a RussiaToday közel-keleti tudósítója

Fordította: a Nemzeti InternetFigyelő (NIF) közössége

Eredeti cím: ‘Israel is killing us without mercy’: As the fighting in Gaza continues, civilians are starting to lose hope

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)