24 óra a köztévénél: Hajdú Gábor teljes beszámolója

Az elmúlt napok történéseire reagálva az ügy egyik főszereplőjeként szükségét érzem a tények tisztázásának, annak ellenére, hogy a valóság sokakat – köztük több, az ügyről beszámoló véleményformálót – csak megzavar.

Először is szeretném rögzíteni, hogy rendkívül méltatlan és megalázó helyzetbe hozott engem és a családomat a közmédia új vezetése, merthogy ugyanazzal az indokkal, amellyel felkértek erre a megtisztelő munkára, 24 órán belül el is távolítottak. Tudniillik mindkét esetben arra hivatkoztak, hogy helyre kell állítani a közmédia hitelességét. Szakmai pályafutásom, amelyre büszke vagyok, mindig is nyitott könyv volt azok számára, akiket érdekelt. Tehát szakmai előéletem tudatában, arra való tekintettel bíztak meg a feladattal. Noha sohasem vettem a bátorságot, hogy morális értelemben bárkit is elítéljek, elbíráljam, mit miért tesz a szakmában, örökségül kapott becsületemre és a szakmai meggyőződésemre támaszkodva minden körülmények között arra törekedtem, hogy munkámban betartsam a szakma normáit. Soha, de soha nem vettem részt propagandaműsorok készítésében, ellentétben némelyekkel, akik most fennhangon engem vádolnak ezzel.

Csak a jegyzőkönyv kedvéért: a közmédiából 2015-ben, az M1 hírcsatornává válását követően távoztam ahhoz a Hír TV-hez, amely ugyanazon év februárjától, az elhíresült G-napot követően megszűnt „fideszes”-nek lenni. Hírműsorok felelős szerkesztőjeként törekedtem – kollégáimmal együtt – a kiegyensúlyozottság megteremtésére. 2018-ban csakugyan az Echo Televízióba mentem át. Azt követően, hogy a Hír TV akkori vezetése elkötelezte magát a Jobbik mellett, erről pedig az volt a véleményem, hogy sérti a kiegyensúlyozottság elvét, ezért nem akartam benne részt venni. Az EchoTV-ben felelős szerkesztőként szintén hírműsorokat készítettem ugyanezen elvek mentén, az újságírói normák szerint dolgozó kiváló kollégákkal együtt. Noha én nem mozdultam, ugyanannál az asztalnál, ugyanabban a székben ülve lettem újra Hír TV-s. Miután a régi-új vezetőkkel nem volt meg a kémia, önként távoztam onnan. Igen, a Mészáros Csoportnál helyezkedtem el. Újságíróként, azaz hírfelhasználóként kihívást jelentett a másik oldal, a hír kibocsátói oldal szempontjainak megismerése, azaz a vállalati kommunikáció elsajátítása. Munkám kezdete egybeesett a Covid-időszakkal, amelyben az egyébként is nagy érdeklődést kivívó ügyek mellett nagy figyelmet kellett fordítani a belső kommunikációra, arra, hogy a korlátozások közepette hogyan lehet működtetni egy több mint harmincezer munkavállalót foglalkozztató cégcsoport munkáját. Emellett a mi feladatunk volt a vállalatcsoport társadalmi felelősségvállalási programjának operatív működtetése. Büszkeséggel tölt el, hogy civil szervezetekkel együttműködve munkámmal – sokakkal együtt – hozzájárulhattam több ezer rászoruló mindennapjainak megkönnyítéséhez. A dolog pikantériája, hogy miniszterelnök úrral, aki 2022 és 2024 között a cégcsoporthoz tartozó MBH Bank felügyelőbizottsági tagja volt, kollégák voltunk. Reagálva az elmúlt napokban megjelent vádakra közlöm mindenkivel, akit érdekel, hogy itt sem és más munkahelyeimen sem szolgáltam soha, de soha egyes személyiségeket, hanem csakis ügyeket. Aljas rágalom, hogy részt vettem kollégák ellehetetlenítésében, ellenkezőleg, pártállástól függetlenül partneri viszonyt ápoltam velük. Eltávolításomat követően pedig egy civil szervezetnél, a Magyar Kertörökség Alapítványnál sajtófőnökként végeztem szakmai munkát olyan kérdéskörben, amely az egyik legfontosabb napjainkban: hogyan lehet élhető környezetet teremteni magunk és a jövő generációi számára. Minden jóslásnál brutálisabban ránk rúgta az ajtót a valóság, ennek egyik súlyos következményével nézünk szembe ezekben a napokban. Ezeknek a kérdéseknek, de akár a köztelevízió kívánatos szerepének józan megvitatása helyett virtuális lincselésbe torkollik egy kinevezésről szóló hír.

Noha csak egy napot töltöttem főszerkesztőként a közmédiában, azért még beleért az is, hogy javasoljam a hírigazgató teljes támogatásával, hogy ebben a rendkívüli helyzetben legalább egy öt perces napi hírösszefoglaló készüljön, hiszen mi más lenne a legfőbb küldetése az intézménynek, mint informálni az embereket. Pénz, paripa adott hozzá, de a válasz nem volt. Bár most a legtöbben Bodacz Balázs felelősségét firtatják, de nem árt tudni, hogy szakmai előéletemmel a teljes menedzsment tisztában volt, a munkaszerződést ennek tudatában a vezérigazgató írta alá.

Mint ahogyan a térnek geometriája, a helynek szelleme, akként a számoknak értéke, a szavaknak pedig súlya van. Annak a bizonyos 24 órának a koordináta-rendszere a következő:

• Augusztus 3.

  • 9:00 Munkaszerződés aláírása a Kunigunda útján a tv-székházban.

  • 9:30 Megbeszélés a hírigazgatóval

  • 10:00 Látogatás a newsroomban, kölcsönös üdvözlés rég nem látott és új kollégákkal

  • 10:30 Stúdióbejárás

  • 11:30 Beköltözés az irodába

  • 12:00 Arculati megbeszélés

  • 13:30 Ebéd egy régi kollégával

  • 14:00 Adminisztratív ügyek, telefonok intézése

  • 17:00 Távozás a székházból

  • 19:42 Az MTI közzéteszi a kinevezésről szóló hírt, amelyet átvesznek a hírportálok Ezt követően a miniszterelnök kommentet fűz a Telexen megjelenő hír alá, amely így hangzik: nem hinném…

  • 21:24-kor hívnak, hogy közöljék: olyan teher lettem, amelyet a közmédia nem tud felvállalni

• Augusztus 4.

  • 14:00 A munkaszerződés megszüntetésének aláírása

Mint az a pályafutásom tömör leírásából is kitűnik, többször is munkahelyet váltottam életem során, a távozást hol magam kezdeményeztem, hol a munkáltató. Egy kivételével mindegyik a körülményekhez képest higgadt légkörben, a kölcsönös tisztelet jegyébenben zajlott. Azok után, hogy a köztévé vezetése által felajánlott munkát korábbi munkahelyemet feladva elfogadtam, a próbaidőszak jogi lehetőségét kihasználva indoklás nélkül utcára tettek. Ugye nem kell magyaráznom, hogy nem azért, mert valamit azon az egy napon rosszul csináltam. A hitelességen alapuló három évtizedes munkásságomat sutba dobva úgy ráztak le, mint kutya a vizet. Finoman fogalmazva is kisszerű.

Hiszem, hogy az újágíró feladata kérdések révén feltárni az igazságot. Persze ritkán létezik az életben abszolút igazság, az értelmezés nyújtja számunkra azt a lehetőséget, hogy közelebb kerüljünk hozzá. Az én kérdéseim az üggyel kapcsolatban az alábbiak:

• Eltűrhető bárkinek is a tényeket nélkülöző meghurcolása, különböző stigmák alapján? Ha én a Hír TV-miatt propagandista voltam, akkor a velem egy időben szintén ott dolgozók (Veiszer Alinda, Kálmán Olga, Láng Balázs, Magyar Márton és sokan mások) is mind propagandisták, akiknek nincs helyük többé a közéletben? nem hinném…

• Ha valaki az elmúlt 16 évben fideszes cégnél vagy a kormánynak dolgozott akár alkalmazottként, akár vezető beosztásokban (pl. diplomataként, vezérigazgatóként, FB-tagként, államtitkárként stb.), akkor el kell lehetetleníteni, mert a közösségi hálón egy aktív kör vérre szomjazik? nem hinném…

• Lehet-e úgy független a közmédia, hogy Facebook-bejegyzésekre alapozott vélemények alapján történnek döntések? nem hinném…

Természetesen mindenki pótolható. Számos jó szakember van, házon belül és kívül is, akikkel kivitelezhető egy modern közszolgálati hírszolgáltatás. Mindannyiunknak ez az érdeke. És talán az utolsó lehetőség. A szakmánkat is érintő technológiai ugrás okozta kihívás óriási. Őszintén szurkolok!

Végezetül szeretnék köszönetet mondani azért a rengeteg, világnézettől független támogató hívásért, üzenetért, levélért, amelyet az ügy kapcsán kaptam, el sem tudjátok képzelni, mennyi erőt ad. Köszönöm!

Szolgálati információ: A szöveg továbbközléséhez teljes terjedelemben és változtatás nélkül járulok hozzá. A történtekkel kapcsolatban további hozzáfűzni valóm nincs, kérem ennek tiszteletben tartását!