Fordítsuk „vigyázó szemeinket” Balog Zoltán exminiszterre!
Miközben a pandémi második hullámának kiszámíthatatlan fodrai között kezdünk el vergődni, és nagyon sokak jövőképe egyre homályosabbá válik és csupán a Jóisten a megmondhatója, hány család mindennapi megélhetése kerül veszélybe, a Magyarországi Református Egyház komoly változások előtt áll. Hamarosan tisztújításra kerül sor. Balog Zoltán exminiszter a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerületének püspöki székéért kíván indulni.
Ezért aztán félre téve korábbi, Hegedűs Lóránt lelkésszel kapcsolatos „megalapozott fenntartásait”, érdekei és leendő püspöki ambíciói képviseletében az érintett meglepetésére személyes találkozót kért tőle a közelmúltban.
Most a hírek szerint a miniszter úr valóban esélyes püspök aspiránssá lépett elő. Megjegyzendő, hogy eddig arra még nem volt példa, hogy egy korábban politikusi pályát futott lelkész, visszatérve a szolgálathoz, egyházán belül ilyen magas méltóság helyét foglalja el.
Nagyon halkan jegyzem meg, hogy a közéleti politikai karriert befutott püspökjelöltet pont úgy nem hallottam még nyilvánosan megszólalni a református hithős Horthy Kormányzónk mellett, mint az ez ügyben tudatos csendben lévő püspök társait.
Sőt három eljárásban fegyelmileg marasztalta el saját lelkészét palást vesztéssel fenyegetve a zsinati bíróság a Kormányzónk által alapított templom lelkészét – aki nem mellesleg kormányzása alatt további 24 református templomot alapított -, mert prédikációiban rendszeresen nem csupán Istenhez szólt, de igehirdetésein Horthy Kormányzónkról is megemlékezett, történelmi szerepét valós kontextusba helyezve, mindenféle gyáva, politikai megfelelési kényszertől mentesen.
A kérdés már csak az, hogy Balogh exminiszter, majdani püspök úr, milyen irányba mozdítja el, a békepapi múltjával szembenézni képtelen püspöki zsinatát, saját egyházát?
Reiner Péter
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Mementó 2006 emlékmű
