Hirdetés

Dr. Polgárdy Géza: Köszönjük szépen, Trianon – Az ukrán hadsereg katonáiként meghalt kárpátaljai magyar fiatalokra emlékezünk

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Trianon máig is elérő hatásaként, a napokban értesülhettünk róla, hogy az új keletű orosz-ukrán háborúban megvannak az első, Kárpátalján született és az ukrán hadseregben szolgáló magyar nemzetiségű katona áldozatok.

De miért nevezzük ezt a mostanit „új keletű” orosz-ukrán háborúnak? Azért, mert ez a mostani valóban új, amennyiben Oroszország most támadta meg a sovén ukrán államot, ám a fegyveres harcok oroszok és ukránok között már évek óta tartanak. Éppen csak kevés szó esett róluk, mert eddig alig érték el az ingerküszöböt! S szinte „természetesen,” ez az évek óta tartó, szláv testvérnépek közötti háború korábban is követelt az ukrán hadseregben harcoló, kárpátaljai magyar katona áldozatokat.

Hiszen Trianon máig élő hatásaként most, a XXI. században is az ukrán hadseregben kell szolgálniuk a Kárpátaljáról bevonultatott, ott született és élt magyar fiataloknak. Mert Trianon gazember döntnökei szerint az Osztrák-Magyar Monarchia a „népek börtöne” volt. Aztán 1920. június 4-én ezek a gonosztevő döntnökök intézkedtek. A magyar állam területéről leamputáltak magyar nemzetrészeket, aminek következtében ma az országunkat körül- vevő mind a hét utódállamban – Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Románia, Ukrajna és Szlovákia, – élnek magyar nemzet töredékek. Mert a „rendkívül bölcs, és igazságos” trianoni békediktátumnak köszönhetően, e leamputált magyar nemzetrészek nem „a népek börtönében” élnek. Áh, dehogy! Az erdélyi felvidéki, kárpátaljai és a további magyar néptöredékek magában a földre szállt paradicsomban érezhetik magukat, a gyalázatos trianoni diktátum által un. ”utódállamokba” kényszerítve. S az 1920-as diktátumnak köszönhetően az utódállamokba kényszerített magyar fiatalok a többségi nemzet hadseregében szolgálva halnak meg idegen érdekekért. Ez volt az 1990-es évek délszláv harcai idején, és így van mostanság, 2022-ben, az orosz-ukrán háború idején is.

A mostani orosz-ukrán háború első kárpátaljai születésű magyar, az ukrán hadseregben szolgáló katona áldozata a 29 éves, ungvári Kis Sándor volt, aki már e mostani háború első napjaiban elesett. Már tíz éve szolgált ukrán katonaként, – a Krím félsziget orosz megszállásakor is ott volt, – most pedig Ocskov városban kapott halálos lövést. Két fiú gyermeke lett így félárva.

Aztán nem kellett sokáig várni, s jött a szomorú hír, hogy a nagyszőlősi születésű, mindössze tizenkilenc éves Valerij Méhes ukrán katona a kelet-ukrajnai Harkov város ostromakor, március 2-án szenvedett halálos sérülést. Igen, alig több mint egy hete tart az újkeletű orosz-ukrán háború és máris két kárpátaljai magyar fiatal halt meg ukrán katonaként!

Köszönjük Trianon!

De emlékezzünk az évek óta tartó orosz-ukrán harcok korábbi magyar nemzetiségű ukrán katona áldozataira is! Így az 1987. augusztus 13-án született Timoscsuk Mihály harckocsivezetőre, aki éppen a huszonhetedik születés napján, 2014. augusztus 13-án halt meg az oroszokkal vívott harcokban. Meg a 19 éves Popovics Rolandra, Popovics Katalin egyetlen fiára, aki 2014. június 14-én vesztette életét Luhanszk közelében. Továbbá a nagyszőlősiekre, Sipos Róbertre és Kovács Bélára, utóbbi 2015. január 26-án, 37 évesen halt meg Dobelceva környékén.  Meg Bezega Sándor utászra, aki 2015. október 15-én vesztette életét, s október 21-én temették Nagyszőlősön. Végül Lőrincz Sándorra és Szólics Románra, akik fancsikai illetőségűek voltak, – amíg élhettek…

De meddig folytassuk a sort? Meddig soroljuk azon fiatal, kárpátaljai magyar férfiak neveit, akik mint az ukrán hadsereg katonáiként vesztették életüket az ukrán-orosz háborúban? Akik mind egy olyan, Ukrajnában élni kénytelen nemzeti kisebbség, a magyar fiai voltak, akiknek jogait a velejéig sovén ukrán állam ott nyirbálta meg, ahol csak tudta. Mert ha Ukrajnában magyarként nem is élhettek, de „ukrán,” – persze, hogy az,- hősi halottnak nagyon is megfeleltek!

…Nem, nincs még halottak napja! Vagy, – talán – immár az év minden napja az. Legalább egy mécsest gyújtsunk az emlékükre…

A szerző nyugd. jogász, közgazdász, szociológus, – de aktív közíró.

Forrás: Polgárdy Géza Blogja

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Facebook hozzászólások

toggle
%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás