Cs. Szabó Béla: A Haza! (Nyílt levél Magyar Péternek és Kollár Kingának!)

Petőfi Sándor: A magyar nép

Szabad a magyar nép, szabad valahára,
Kinek láncot vertek kezére, lábára,
S görbedt derekával a rabigát vonta,
Mintha csak állat és nem ember lett volna.

Szabad a magyar nép, fejét föltarthatja,
Kénye-kedve szerint kezeit mozgatja,
S mely előbb mint bilincs őtet szorította,
A vasat mint kardot ő szorítja mostan.

Szabad a magyar nép… lejárt napod, német!
Nem táncoltatod te többé ezt a népet,
S pióca módjára nem szívod a vérét,
Megfizette isten gonoszságod bérét.

E földön legyen úr a tót vagy a német?
E földön, hol annyi vitéz magyar vérzett!
Magyar vér szerezte ezt a dicső hazát,
És magyar vér ezer évig ótalmazá!

Nincs itt urasága csak az egy magyarnak,
S kik a mi fejünkre állani akarnak,
Azoknak mi állunk feje tetejére,
S vágjuk sarkantyúnkat szíve közepébe!

Vigyázz, magyar, vigyázz, éjjel is ébren légy,
Ki tudja, mikor üt rajtad az ellenség?
Ha eljön, ugy jőjön, hogy készen találjon,
Még a félhalott se maradjon az ágyon!

Haza és szabadság, ez a két szó, melyet
Először tanuljon dajkától a gyermek,
És ha a csatában a halál eléri,
Utószor e két szót mondja ki a férfi!

Tíz és százezrek haltak meg a címben szereplő szóért! Ha a történelem egészét nézzük, akkor több tíz millióan áldozták életüket e földért, amelyen élünk, bánkódunk és neveljük gyermekeinket. A fenti vers költője is életét adta e hazáért fiatalon csak azért hogy, utódaik szabadon éljenek.

Azonban a történelemben mindig voltak szar emberek! Ma is vannak!

Csapni való jellemek, akik megalkuvásból, pénzért, hatalomért, egy jobb beosztásért elárulták a nemzetet és a hazát. Nem kell messzire mennünk a történelemben csak a közelmúltig, Rákosiig, Kádárig, meg a sleppjeiig! Az újkori 90’-es szabadságunk hajnalán is megvoltak a rezidensek, akik előbbre tartották az idegen érdeket a magyarnál, amit mi sem bizonyít jobban,

mint az SZDSZ szerepe a rendszerváltásban és nem utolsósorban a Horni privatizáció, amely kimondva-kimondatlanul abban volt érdekelt – mint egy bosszú az elbukott hatalomért –, hogy bárki privatizálhat a magyar javakból, ha az volt apparatcsik, vagy nem magyar!

Sok kanosszát jártunk már a hazaárulóink miatt, sokba került ez már a nemzetnek. Valahol határt kellene szabni a dolgoknak, mert ez nem mehet így! A liberál-bal mindig megússza elszámoltatás nélkül és azt hiszik, hogy ezt a végtelenségig megtehetik. Megúszták az elmúlt évtizedek politikai gyilkosságait is, és röhögve néztek szembe az áldozatokkal és a hozzátartozóikkal.

A hazaárulók miatt zárta katasztrófaként a második világháborút hazánk, mert amikor a kormányzó a kiugrási proklamációt bejelentette, akkor voltak akik a hatalomért már ott kilincseltek a náciknál, még hivatásos tisztek, főtisztek és tábornokok is.

Ma is úgy tűnik, hogy a politika megrészegít egyes tábornokokat és elkezdik felülírni a hazára tett esküjüket! Mert ugye senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy vezérkari tábornok szabadon határozhatja meg a külpolitika irányultságát? Még akkor sem, ha történetesen tartalékos állományba helyezték. Egy katona csak azt teheti amit a haza és a kormánya megkövetel!

Visszatérve az Európai Unióra, vajon milyen nemzetek szövetsége az, amelyben megengedhető az, hogy kormányokat buktasson meg, mint példának okáért Lengyelországban, vagy nálunk a mostani mesterkedéssel, ahol egy maroknyi hazaárulóval összefogva akarják az ország vezetését „hidegre” tenni!

Mert kérem már csak ez lehet a következő lépés, mint Dél-Amerikában ahol régebben a CIA megpuccsolta azt az elnököt, aki nem volt hozzá kezesbárány!

Vajon, hogy lehet, hogy a 27 EU-s tagállamból mindig csak a magyar képviselők ellenzéki része az aki „feljelentgeti” a saját hazáját mindenféle vélt, vagy valós okkal!

Mutassanak még egy országot, ahol az ellenzékben lévő képviselők a saját hazájuk kárára apellálnak az EU falai között. Úgy tűnik az EU-ban elszabadultak a dolgok mint a viharos tengeren a hajóágyú. A jog már csak egy papírfecni, amelyet a toaletten az EB tagjai WC papír helyett használnak.

Nem lesz ez így jó elvtársak, mert mi ismerjük a módit, hiszen ne feledjék a politikai érzékünk kiváló, hiszen a moszkvai „nagy élet” egyetemén nevelkedtünk. Ott még a szovjetek sem tudtak megmajmolni minket!

A szerző: újságíró, közíró

Toll és Igazság