Botrány az orvosi kamarában, lemondott az alelnök
Lénárd Rita azt követően nyújtotta be lemondását, hogy nyilvánosságra kerültek olyan információk, miszerint a szervezet közgyűlése botrányba fulladt. Az alelnök önreflexióval magyarázta lemondását.
A Magyar Orvosi Kamara (MOK) alelnöke a Népszavának úgy fogalmazott, hogy
„egy szervezet életében vannak jobb és rosszabb periódusok. Mi most érkeztünk el oda, hogy az elnökségen belüli véleménykülönbségeket nem tudtuk áthidalni, kompromisszumos megoldássá formálni. Úgy gondoltam azzal segíthetem a tovább lépést, ha lemondok tisztségemről”.
A szakembert még 2019-ben választották meg a MOK alelnökének, és egyike volt azoknak, akik 2015-ben megalapították és összetartották az 1001 orvos a hálapénz nélkül nevet viselő Facebook-csoportot, ahova olyan orvosokat toboroztak, akik tenni akartak a jobb egészségügyért. A csoportnak végül 5000 tagja lett, 2019 novemberében pedig ők váltották le a kamara évtizedek óta regnáló vezetését, ekkor nevezték ki Lénárd Ritát alelnöknek.
A lap kiemelte, a kamara vezetőinek az volt az elképzelése, hogy „szűkebbre szabják” a szervezetet. Szombaton pedig az okozta a fennakadást a közgyűlésen, hogy többen jelezték, vannak küldöttek, akiknek a legutóbbi választás, a 2019-ben megszerzett mandátuma május végén lejárt, tehát szavazati joggal nem rendelkezhetnek. Ezt követően pedig többen kétségbe vonták a teremben a küldöttgyűlés jogszerűségét. A Fogorvosok Területi Szervezetének elnöke, valamint a Budapesti Területi Szervezet több képviselője távozott, így határozatképtelenné vált a fórum.
„A kamara a június 3-ai, sikertelen küldöttközgyűlése után újraindította a kamarai választásokat, a lejárt mandátumú területi vezetők helyett ügyvivő testületek vezénylik le a választást. Az Országos Elnökség mandátumát a fentiek nem érintik, az 2023. november 30-ig él”
– olvasható a kialakult helyzettel kapcsolatban a kamara honlapján egy bejegyzés.
ATV
Kiemelt képen: Lénárd Rita, háttérben Kincses Gyula MOK elnök / Fotó: Ladjánszki Máté / Forrás: Népszava
Ebbe a „vitába” ildomos lenne belevonni a tevékenység célszemélyeit – nevezetesen a betegeket, más szóval e nemzet egyedeit, személyeit, állampolgárait, szóval az embereket. Örülünk annak, hogy az orvosok egymást támadják, de ki szól a kiszolgáltatott, segítségre szoruló EMBER érdekében?