A kaméleontőke és az elvtársi hátszél: Wáberer György útja az Agrobanktól a Tisza-partig
Míg a fősodratú média „önerejéből lett milliárdosként” ünnepli, az Ellenpont legfrissebb leleplezése egy sokkal sötétebb és szövevényesebb képet fest Wáberer Györgyről. A 12. leggazdagabb magyar felemelkedése nem a piaci verseny, hanem a politikai dörgölőzés és a gyanús banki ügyletek állatorvosi lova. Ahogy most Magyar Péter mellett pezsgőzik, az nem egy új fejezet, hanem ugyanaz a jól bevált „köpönyegforgató” stratégia, amellyel a 90-es évek privatizációs mocsarából kiemelkedett.
Wáberer esete a politikai hálátlanság iskolapéldája. Miközben évekig élvezte a nemzeti kormány bizalmát, kormánybiztosként milliárdos fejlesztésekről dönthetett, és állami kitüntetéseket tűztek a mellére, a háttérben már az újabb pálfordulást készítette elő. Alig száradt meg a tinta a kinevezésein, már a Tisza-parti győzelmi mámorban fürdött, elfelejtve minden korábbi szövetségest. Ez a fajta cinizmus csak azokra jellemző, akiknek a nemzeti érdek csupán egy lecserélhető jelmez.
Az alapkövek: Trükkös hitelezés és a Kunos-kapcsolat
Wáberer György birodalmának alapja a Volán Tefu 1994-es megszerzése volt. Azonban az Ellenpont cikke emlékeztet: ez az akvizíció nem tiszta üzleti alapokon nyugodott. A vásárlást az az Agrobank finanszírozta, amelynek akkori vezetőjét, Kunos Pétert később letöltendő börtönbüntetésre ítélték éppen azokért a hitelezési gyakorlatokért, amelyekkel a Wáberer-féle köröket helyzetbe hozták.
A Kunos-féle „E-hitelek” rendszere valójában a pártállami nómenklatúra átmentésének eszköze volt. Kunos kiváló kapcsolatokat ápolt az MSZP és az SZDSZ felső vezetésével, és Wáberer volt az egyik legnagyobb haszonélvezője ennek a „baráti” hitelezésnek. Amikor Kunost elítélték, Wáberer nem felejtette el a jótevőjét: részt vett abban a széleskörű mentési akcióban, amellyel az akkori baloldali elit próbálta tisztára mosni a bankvezért. Emlékezetes, hogy Göncz Árpád köztársasági elnökként még kegyelmet is próbált adni Kunosnak, amit csak Dávid Ibolya igazságügyi miniszter határozott ellenállása tudott megakadályozni.
A túlélés művészete: Strategikus dörgölőzés és kormánybiztosi szék
Wáberer György életútja a bizonyíték arra, hogy a tőkének nincs színe, csak érdeke. Miután a baloldali kormányok alatt megalapozta vagyonát, 2010 után – érezve a szélirány változását – pillanatok alatt „nemzeti tőkéssé” maszkírozta magát. Strategiai megállapodásokat kötött, miniszterelnöki megbízott lett, majd 2020-tól kormánybiztosként felelt a Tokaj-Zemplén térség fejlesztéséért.
Sokan hitték, hogy Wáberer végleg elköteleződött a nemzeti oldal mellett, de az Ellenpont cikke rávilágít: ez is csak egy álca volt. Miközben az állami megbízásokat és a kitüntetéseket gyűjtötte, a háttérben már az újabb politikai váltásra készült. A cikk szerint Wáberer már egy évvel ezelőtt – tehát bőven kormánybiztosi ideje alatt – elkezdte titokban támogatni Magyar Pétert, miután egy befolyásos barátja összehozta őket.
A nagy pálfordulás: Pezsgőzés a Tisza-parton
A 2026-os választások éjszakáján lehullott a lepel. Wáberer György ott állt Magyar Péter és Radnai Márk mellett, ünnepelve a Tisza Párt győzelmét. Az a vállalkozó, aki az előző kormánytól kapott megbízásokból gazdagodott tovább, most „felszabadulásról” és a „gyerekei születéséhez hasonló örömről” beszél a Telex stúdiójában.
Ez a fajta érzelmi túlfűtöttség nem más, mint gyomorforgató hízelkedés az új hatalom felé. Wáberer pontosan tudja, hogy a Tisza-kormány felállása után hatalmas üzletek várnak rá, és ennek érdekében bármilyen korábbi szövetségesét kész hátba szúrni.
A „Kaméleontőke” veszélye
Wáberer esete nemcsak egy ember erkölcsi bukásáról szól, hanem egy rendszerszintű problémára mutat rá. A privatizáció zavaros vizeiből kiemelkedő, az államszocialista kapcsolatokat tőkévé konvertáló réteg nem hűséges senkihez és semmihez.
-
1994: Baloldali banki hátszéllel szerzi meg a Volán Tefut.
-
2010-2023: A nemzeti kormány „arcaként” gyarapítja vagyonát.
-
2026: Az új „messiás” mellett tetszeleg, mint elnyomott áldozat.
Ez a köpönyegforgatás a magyar közélet rákfenéje. Ahogy az Ellenpont cikkéből kiderül, Wáberer nem „építő”, hanem „túlélő”. Olyan oligarcha, aki mindig a legerősebb kutya mellé áll, és akinek a „nemzeti érdek” csak addig fontos, amíg a kamionjai állami támogatással futhatnak az utakon.
Szerző: Vágréti Gábor
Kiemelt képen: Wáberer György / Fotó: RTL
#Wáberer #Agrobank #TiszaPárt #MagyarPéter #Köpönyegforgató #Oligarcha #NIF #InternetFigyelő #Ellenpont #Privatizáció
