Bölcsek tanácsa? Gondolatok a Nemzeti Bölcsek Tanácsáról

Mi a Nemzeti Bölcsek Tanácsa, miért van rá szükség, hogyan állna fel?

Nekem, egy civilnek, nekem, mint egyénnek, miért fontos a Nemzeti Bölcsek Tanácsa, hogy leszek tényleg hitelesen benne?

Mi az a civil kontroll ?

(Fásult a nép, ezért nehezebben tudjuk megmozgatni, de talán egy ilyen lehetőség segít ebben!)

Kedves Küzdőtársaim, a magyar nemzet felemelésében Szövetségesek!

Íme egy link, amely a magyar emberek számára lehetővé teszi, hogy a közvetlen demokrácia aktív részesei legyenek!

Az egységes civil Magyarország és a teljesebb demokrácia érdekében javasoljon hiteles embert a Nemzeti Bölcsek Tanácsába! (magyarul: kiket kell fokozottan figyelemmel kísérni, ellenőrizni? Egy percig sem bízom Vukics Ferencben! – NIF) Ez a link segíti, hogy a nemzet legfontosabb sorskérdései kapcsán kialakult véleményetek szabad kifejtése mellett, rendelkezésükre álljon a javaslattétel lehetősége is…

Nemcsak szavazni hívjuk tehát a nemzet tagjait, nemcsak újabb „sóhivatalt” kívánunk életre hívni, hanem alulról építkezve kívánjuk javaslataitok alapján felállítani a Nemzeti Bölcsek Tanácsát – ezzel a forradalmian új internetes rendszerrel – lehet majd a testület tagjainak javaslatokat, témafelvetéseket is ajánlani.

Tehát elindulhat végre az a CIVIL KONTROLL, amit évek óta hiányolnak hazánk polgárai, mert ma nincs a politikusoknak és a pártoknak semmiféle ellenőrző mechanizmusa a rendszerben.

Érdekes, hogy az szocik is csak most – mivel kiestek a hatalomból – kezdték el észrevenni a „hamis demokrácia” működési hiányosságait.

S Ön elégedett hazánk állapotával?

Ha nem, akkor a saját érdekében jelöljö pártfüggetlen és a saját teljesítményeik alapján elismert személyeket a Nemzeti Bölcsek Tanácsába! Ennek a felállítása az Ön segítségétől függ, s ha jelöl legalább egy hiteles személyt, ezzel a közvetlen demokrácia aktív tagja lesz.

Segít kimozdítani a holtpontról az országunkat!

Kérjük, küldje tovább a fenti linket, hogy valóban aktív alakítója lehessen a civil kontrollnak, teljesedjen ki az a jog, amelyet a pártpolitika „népszuverenitásnak” hív, miközben a származékos jogon felhatalmazott képviselők nem is téged képviselnek, hanem a pártjaik irányelveit!

Honféltő szeretettel: Bene Gábor S.

Személyes megtapasztalás:

Mielőtt bármiben is részt vennék ismét, szeretném felhívni mindenki figyelmét arra, hogy tanultam végre a több évtizedes negatív megkülönböztetésből. Abból, hogy még mindig az egész magyar társadalmat lefedő – 1993-ban újjászervezett – titkosszolgálatosok és megbízói ellenőrzöttségében tengetem az életemet. És, mint ilyen, nem vagyok hajlandó semmit támogatni, mert nekem még most sem lehet… Azonban, amiért másoknak lehet, arra a következtetésre jutottam, hogy nekik valójában az a dolguk, megbízatásuk, hogy megszervezzék az un. civil társadalmi összefogásnak nevezett akármit. Ezek az un. „bölcsek”, pedig mondhatják a tutit nekünk bámészbumfér valódi „civileknek”.

Nem vádaskodok, mert a saját családomban – évtizedek óta – különbejáratú spicli ellenőrzöttsége alatt éltem le az egész eddigi életemet…

Itt ez a link, amelyikben a 49.-50. percben előugrik egy nyugdíjas emberféleség, akit Kovács Lászlónak hívnak (DÖBBENETES VIDEÓ, MEG KELL NÉZNI! – NIF), vagy itt.

Ez az alak amolyan „házibarátként” – anyu bizalmába férkőzve – rátelepedett a családunkra… már az 1963-as amnesztiát követően!!! Ugye, mi Bónák, erősen érintve voltunk az 1956-os forradalomban. Lásd: in memoriam Bóna Rudi,  Bóna Zsigmond és Bóna Gábor (apa) történetét! No, meg ott voltam én is kőkeményen érintettséget tekintve, mert én 1956-ban 10 évesen, koraéretten – mint a pesti srácok általában akkoriban – sehogy nem tudtam beletörődni a forradalom leverésébe. Még 1957-ben is – minden házi feladat dátuma mellé odarajzoltam a füzetembe a Kossuth-címert. Meg is lett az „eredménye”! Tessék megnézni az 1956-os bizonyítványomat és az 1957-st! Mekkora a különbség a kettő között! Mit tetszik gondolni, hogy miért buktattak meg hirtelen földrajból? Azért, mert nem tudtam megmutatni a térképen a három részre szakadt Magyarország részeit, így pl. Erdélyt. A csonka országhatárokon belül keresgéltem. Erre, azt mondta a tanár, hogy „Ez apád szerencséje, viszont téged nem ment meg a megbukástól!” Amikor zokogva megmutattam apunak az elégtelen bizonyítványomat és kértem, hogy mondja meg nekem, miért teszik ezt velem? – nem válaszolt semmit, hanem sóhajtott egyet és aláírta a félévi értesítőmet. Ott hagyott engem kétségek között vergődve… Ma már tudom, hogy nem mondhatott semmit, hiszen a falnak is füle volt!!! Anyu disszidálni akart 1956 karácsonyán és amiért elkapták a határon, börtönbe került. Sajnos, nekem nem mondták meg az igazat, hanem úgy tudtam, hogy kórházban van és elkövettem azt a hibát, hogy a neki írott levelemre is rárajzoltam a Kossuth címert. Ez majdnem a szüleimnek hitt emberek életébe került!!! Apu megúszta és anyu is egypár elektrosokkal, ami miatt soha többé nem lett „normális”… Apu egy alkalommal eltűnt pár napra, és akkor engem a kunszentmiklósi nagymamához menekítettek. Majd, amikor csupa színes foltokkal az arcán előkerült és engem is visszautaztattak Pesterzsébetre a szülőinek hitt házba, akkor apu levette a nadrágszíját és olyan alaposan elvert vele, hogy keresztben csupa vörös hurka lett a combom, a lábam szára… Tette ezt azért, hogy kiverje belőlem a forradalomért való lelki lobogást…

Akkor felmentést kértem sokáig a torna órák alól és megfogadtam, soha többé nem fogom ezt tenni ha elmúlnak a lila csíkok…

Mindezzel együtt élve kellett felnőnöm és elszenvedve MINDEN NEGATÍV DISZKRIMINÁCIÓT  a mai napig!!!

Nem tanulhattam tovább középiskolában az általános után, pedig tanító akartam lenni!!!

Nem is ez volt a baj, hanem még az esti gimibe, a dolgozók esti gimnáziumába –  sem járult hozzá a főnököm, mondván, „Nincs szükségem érettségizett varrónőre!”!

Tessék megnézni a felvételik sorrendjét az általános iskolai bizonyítványomban! Kizárólag ipari tanonc lehettem! Amikor mégis sikerült a felvételi vizsgám egy közgazdasági szakközépbe, nem kaptam meg a munkahelyi támogatást és mindig a rendes szabadságomat kellett kikérnem, ha vizsgázni akartam volna menni!!! Amikor meg nem kaptam mégsem szabadságot, akkor belebetegedve a sok éjszakázásba és szenvedésbe, elmentem az idős körzeti orvoshoz, aki fogantatásomtól ismert és fölvett betegállományba. Így jutottam el az érettségiig, ahol megbuktattak könyvvitelből. Majd, amikor megszületett pár hónap múlva elsőszülött gyermekem, két szoptatás között visszamentem az iskolába, és feliratkoztam érettségire a következő évben érettségizők egyik osztályába. Azért sikerült, mert nyári szünet volt, és egy kis gyakornok kezdő helyettesítette az iskolatitkárt… Majd azt mondván, hogy vissza kell menni a kórházba kontrollra, beugrottam a középiskolába és megírtam a 3 órás érettségi írásbelit közepesre… Így lett mindenki legnagyobb meglepetésére mégis érettségi bizonyítványom!!!  De még 50 éves koromban is, amikor végre azt hittem, hogy felvételizhetek felsőfokú oktatási intézménybe, olyan negatív megkülönböztetésben és megaláztatások sorában volt részem, ami miatt politikai oknyomozásba kezdtem és mostanra már 600 oldalas családregény (Tiborca története) lett belőle… Nemrég (2011-ben) kórházban voltam egy műtét miatt és a kórteremben csupa komcsi betegtársak vettek körül. Teljesen úgy beszéltek hozzám, mint akik mindent tudnak rólam. Folyamatosan provokáltak és egy alkalommal 1956 is szóba került. Akkor sem tudtam megvédeni a forradalmat, mert szinte kiabálva mondták nekem, hogy „”Ellenforradalom” volt és az a sok „huligán”, meg nyugatról visszajött emigráns vissza akarta követelni a szegények között szétosztott vagyonokat.””.

Mit tud erről Rácz Sándor? Mit tud erről az 1973-ben született Vukics Ferenc? Az égvilágon semmit!!!

Nekem ők ne mondják meg onnan az elefántcsonttoronyból, hogyan kéne élnünk és gondolkodnunk, no meg civilkednünk! Ők megjelentethetik az összes irományaikat nekem meg még a jeligés, díjnyertes pályamunkáim sem jelenhetnek meg évtizedek óta!!!

Mégis, Vukics Ferenc vághatta az arcomba a nagy kérdést: mit tettél le a nemzet asztalára? Semmit, mert nekem még ma sem szabad letennem oda semmit!!! Hát, ezért engem kíméljenek meg a haza „bölcsei” és az őket piedesztálra állítók is!!!

 Engem nem tudnak többé megtéveszteni ezek a hivatásos „civil” szervezkedők!!! Elegem van a semmirevaló, semmire sem jó „bölcsességükből”!

Mindaddig ezt fogom hangoztatni, míg nem fogják a spicliket és MEGBÍZÓIKAT elszámoltatni! Mindaddig, míg elzárnak előlem mindenféle információt, aminek ismerete nélkül úgy tengetem az életemet, mint valami partra vetett hal a háló(zat)ban vergődve!!!

Bóna Mária Ilona

Dokumentumok:

Dokumentumok

Nemzeti InternetFigyelő