Amikor majd Magyar Péter megkapja az Oscar-díjat…

Könnyes szemektől átitatott meghatódottsággal kíséri majd figyelemmel az egész világ azt a pillanatot, amikor a nagy magyar színészóriás – kinek szakmai zsenialitása egy teljesen új filmművészeti irányvonal alapjait teremtette meg, a világ legismertebb liberális aktoraitól körülvéve – pódiumra lép, hogy átvegye a szakma csúcsát jelképező szobrocskát.

Magyar Péter, aki Hollywood eddigi akció-thrillereinek rendezőit messze új felfogásbeli látásmódra készteti, meghatódottan mond köszönetet mindazoknak, akik segítették, támogatták, egyengették szakmai útját. Elcsukló hangon mond köszönetet George bácsinak, aki legelső apróbb fellépéseinek lehetőségét megteremtette számára, melyek annyira sikeresek voltak, hogy egy egész ország apraja-nagyja lépten nyomon csak ezekről beszélt.

Mesél arról; már akkor kiderült számára, hogy az út, amire rálépett egyenesen a világhírnév felé repíti. Elmondja, hogy nagy köszönettel tartozik Nagy Ervin barátjának, aki a legelső pillanattól mögötte állt, óvta őt, szakmai hozzáértéssel igazította, javította kezdeti botlásait. Tisztában van vele, hogy Nagy Ervin nélkül sosem juthatott volna el ide. Ezért neki ajánlja a szobrocskát mint mentorának, akire ma már egyedüli családtagként tekint, mert a többieket elvesztette, hiszen a sikerért áldozatot kell hozni.

Magyar Péter, a színészóriás ezt is megtette, a családját áldozta fel azért, hogy végre magához ölelhesse a megérdemelt Oscar szobrocskát.