KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Kiemelt képen: Donald Trump és Vlagyimir Putyin / Fotó: kollázs / CNN

“A viccelődésnek vége!” – avagy Trump “békeelnök”- kontra Putyin, tényleges békeelnök

Mottó: Oroszország sohasem kezd háborúkat. De ő az, aki mindig véget vet nekik.

 

Putyinnak rá kellett jönnie arra, amire mi mindmáig nem jöttünk rá. Csak áltatjuk magunkat tovább illúzióinkkal. Azzal, hogy TRUMP ELNÖKSÉGE ELHOZZA MAJD A BÉKÉT.

Nos – NEM HOZZA EL! De, mégis – hogyhogy Putyin az IGAZI BÉKE VALÓDI ELNÖKE?

Mert Trump nem a béke elnöke! Egyáltalán nem az!
Trump azt mondja: úgy hozza el a békét,, hogy TÁRGYALÓASZTALHOZ ÜLTETI (vagyis, jobban mondva: KÉNYSZERÍTI) az orosz és az ukrán elnököt).

Tegyük újra naggyá Amerikát!” Tegyük azzal naggyá – és oly módon, hogy a két hadban álló ország elnöke ÚGY KÖSSÖN BÉKÉT EGYMÁSSAL, AHOGY ÉS AMI MEGFELEL AMERIKA ÉRDEKEINEK.

És Trump lépett. Felszólította Oroszországot, hogy kössön megállapodást Ukrajnával. Különben (már megint) jönnek a szankciók. Trump ravasz ember. Tudja: ha Putyin békét akar Ukrajnával (Ukrajnában), akkor ehhez Amerikával (mármint ővele) kell tárgyalnia. E tárgyalásokon ő (Trump) elővezeti majd az Amerika számára elsődleges, egyéb témákat is. Úgy számol: Putyin számára olyan fontos lesz az ukrajnai háborúság lezárása, hogy netán engedni fog az Amerika számára fontos egyéb témákban is.

Trump tehát amerikai elnökként is beveti erőszakos üzletemberi módszereit: ravasz, megtévesztő manőverekkel, zsarolással, fenyegetésekkel kikényszeríteni minél több engedményt a másik féltől.
De milyen békét is szánna Trump Oroszországnak? Ugyanaz a Trump, aki most hirdette meg Grönland és Kanada BEKEBELEZÉSÉT. (Grönland miniszterelnöke máris kijelentette: nem akarja, hogy országa az USA tagállama legyen.)

Tetszettek arról hallani. hogy Grönland és Kanada lakossága népszavazáson, elsöprő többséggel fejezte volna ki kívánságát, hogy az USA szövetségi államává lehessenek? Utóbb, persze tarthatnak majd (egy ilyen, kikényszerített) népszavazást. De az már nem olyan lesz, mint a krímieknek a Nyugat által “orosz annexióvá’ átkeresztelt népszavazása.

Amikor is a Krím lakosságának AZ ÖNMAGUK ÁLTALA KIHARCOLT REFERENDUM során a 96,27 százaléka arra szavazott, hogy, 60 évi elszakítottság (1954-2014) után, visszatérhessenek Oroszországhoz. (3,23 százalék pedig arra szavazott, hogy a Krím maradjon Ukrajna része.)

MONDOM: SZAVAZOTT! MERT SZAVAZHATOTT. 2014. március 16-án a szavazócédulán KÉT LEHETŐSÉG KÖZÜL IS LEHETETT VÁLASZTANI: Oroszország, vagy Ukrajna.

(Lám-lám! Miket el nem titkoltak előlünk! Ugyan, vajon miért? Nem tudják? Nekem vannak sejtéseim… Tíz éve is múlt már annak, hogy vannak!)

A Krím népe tehát igazán egyértelműen, meggyőzően élt önrendelkezési jogával. Amely jogot előírja mind az ENSZ Alapokmánya, mind pedig mindkét emberi jogi, nemzetközi alapegyezmény.

Ám hallotta-e valaki azt, hogy Trump visszavonta volna a Krímorosz ANNEXIÓJÁNAK” a vádját? Ami ürügyül szolgált ahhoz, hogy Amerika megkezdje Oroszország ellen, Ukrajna és a NATO kezével vívott háborúját. Ha ezt tenné – ha ezt megtenné – akkor lenne ő békeelnök.

Ha ezt tenné – és ezt megtenné – az tanúskodna arról, hogy érti, megérti, akarja és képes is FIGYELEMBE VENNI a másik fél, OROSZORSZÁG JOGOS (BIZTONSÁGI) ÉRDEKEIT IS – és netán még hajlandó tárgyalni is róluk.

MERT VALÓDI, TARTÓS BÉKE CSAK ÍGY LESZ!! UKRAJNÁBAN ÉS A VILÁGBAN.

Ám szólt-e Trump egy szót is az átfogó európai biztonsági rendszer létrehozására tett, Nyugaton 2021 decembere óta elfekvő orosz javaslatról? Pedig ez az orosz béketerv alfája és omegája. Már ha Trump igazán békét akar(na), erről kell(ene) tárgyalnia, minden mást megelőzően.

Említette-e Trump egyszer is az Isztambulban 2022 márciusában elért fegyverszüneti megállapodást? Amit Amerika leginkább Buzgó Mócsing szövetségese, Nagy-Britannia miniszterelnöke az utolsó pillanatban megfúrt? (Minekutána titkosszolgálata Kijev egyik elővárosában, Bucsában véres provokációt szervezett – direkt ebből a célból.

Pedig akkor az első pillanattól fogva világos volt: az ötlet nem Boris Johnson kútfőjéből pattant ki.

Említette-e Trump egyáltalán, hogy mi mindenről szólt az isztambuli megállapodás? Hallotta-e Putyin kijelentését, miszerint Oroszországnak nincsenek (újabb) feltételei: egyszerűen AHHOZ KELL most már végre VISSZATÉRNI, AMIRŐL ISZTAMBULBAN EGYSZER MÁR MEGÁLLAPODTAK. Márpedig ott úgyszólván mindenben megállapodtak ahhoz, ami ahhoz kellett volna, hogy azt a két állam a legfelsőbb szinten is jóváhagyja. ÉS LEÁLLJON A VÉRONTÁS. Akkor ott, rögtön. Már három éve.

Nem – Trump minderről nem szólt. Trump Kanada és Grönland bekebelezéséről szólt. Ezzel kapcsolatban megírták: e két terület azért kell a régi-új amerikai elnöknek, hogy onnan revolverezhesse Oroszországot, szemmel tartsa az Északi Jeges tengeren kialakuló új kereskedelmi útvonalat. Ami alternatívát kínál Oroszország – és Kína – számára arra az esetre, ha Amerika netán ellenőrzése alá tudna vonni minden más kereskedelmi-szállítási útvonalat.

Kanada és Grönland megkaparintásával Amerika javíthatná pozíciót az ásványkincsekben gazdag Arktisz fölötti ellenőrzésért, az Oroszországgal évtizedek óta vívott hidegháborúban.

Ez is érdekelheti:  Egy félmeztelen antifa nő zavarta meg a Patrióták madridi csúcstalálkozóját (videó)

Amerika számára súlyos csapással fenyeget az, ha megszűnne a dollár, mint nemzetközi valuta szerepe a nemzetközi kereskedelmi elszámolásokban. Jelenleg az USA-nak évi 12 ezer milliárd dollár bevétele származik ebből – miközben az ország adóssága 36 ezer milliárd. Bár elemzők szerint ennek esélye távoli, a dollár vezető szerepének a megkérdőjeleződése ellene hat “Amerika újbóli naggyá tételének ”. Trump ezért 100 százalékos vám kivetésével fenyegette meg a BRICS tagállamait arra az esetre, ha a mostani, dollárban folyó kereskedelmi elszámolásokban más valutára térnek át.

Ez igen súlyos fenyegetés, és nem éppen az Oroszországgal való viszony javításának a szándékára utal.

Tekinthető-e véletlennek, hogy a nyugati (így amerikai), egyre növekvő fegyverszállítások nyomán az Oroszország belső területeit sújtó ukrán dróncsapások egyik célpontja, nemrégiben, éppen Kazany volt? Ahol a BRICS országok legutóbbi csúcstalálkozóját is tartották – és amelynek egyik témája éppen a BRICS közös (elszámolási) valutájának a megteremtése volt.

I.

A 2022 márciusi isztambuli megállapodásban, egyebek mellett, szerepelt Ukrajna semleges státusza is. Ami azért is érdekes, mert 2009 óta az ukrán alkotmány Ukrajna elsőrendű külpolitikai céljaként jelölte meg az ország euroatlanti integrációját.

Ukrajna semleges státusza, történetében, amúgy, tekervényes utat járt be. Oroszország és Ukrajna annak idején, például, azt követően tudtak megállapodni a szétválásról, hogy

Ukrajna alkotmányában rögzítette az ország semleges, el nem kötelezett státuszát.

Ugyanebből kiindulva született meg 1991-ben a Budapesti MEMORANDUM (vagyis egy, jogilag nem kötelező érvényű szándéknyilatkozat / emlékeztető / ígérvény). Arról, hogy a nukleáris fegyvereiről való lemondása fejében garanciát nyújtanak Ukrajnának.a területi integritását bármely nukleáris hatalom felől érkező fenyegetés, zsarolás esetén.

Most hagyjuk a területi integritás kérdését (lásd még Ukrajna nemzetközileg elismert határai. Apropó, voltak olyanok? Ban Ki-mun egykori ENSZ-főtitkár levezetése szerint nem voltak.)

No és hát: fenyegette-e akkor, 1991-ben valaki is, ténylegesen Ukrajna területi integritását? Avagy voltak, akik – látva, érzékelve a rettegett, gyűlölt Szovjetunió közelgő széthullását – gyorsan, “addig üsd a vasat, amíg meleg!” alapon – hozzáláttak a maguk számára minél kedvezőbb geopolitikai, geostratégiai egyensúly kialakításához.

Úgy is, mint “Make America Great Again!” “Tegyük újra naggyá Amerikát!” Olyan naggyá, mint amilyen addig volt, amíg Oroszország – a Szovjetunió képében – ki nem nőtte magát a világ második legerősebb szuperhatalmává. Akkor jött létre a NATO, 1949-ben, az újjáéledő német militarizmus elleni védelmi szövetségnek hazudva magát. (Hogy aztán hat évvel később föl is vegyék a NATO-ba az újjáéledő német militarizmusnak ugyanazt az országát. (Erre válaszul jött létre azután a Varsói Szerződés Szervezete. Azóta – 1955. május 14 óta – tartanak Nyugaton az ő nyomulásukra adott minden válaszlépést fenyegetésnek, AGRESSZIÓNAK.

Hiába – valamivel csak meg kell indokolni, hogy a Szovjetunió, a Nyugattal szembenálló katonai-politikai szövetség megszűnése után miért nem szűnt meg a NATO is!

A második világháború eredményeként a Szovjetunió / Oroszország Amerika veszélyes, nem kívánatos vetélytársává lett. Első számú akadályává Amerika világuralmi törekvéseinek. Első számú akadályává az amerikai hátterű, globalista klánok (lásd még: “háttérhatalom” “mély állam”) világhódító terjeszkedésének.

Oroszország az egyik olyan hatalom, amely akar is, és képes is arra, hogy szembeszálljon a globalista nagytőke világszerte nyomuló liberálfasiszta diktatúrájával. Ennek során védelmezze saját függetlenségét, szuverenitását. Azokat képviselve, azok nevében és helyett is vívva (fegyveres) harcát. Egyben reményt is adva mindazoknak, akik – miközben Nyugatról próbálják rájuk erőltetni a degenerált liberálfasizmus kényszerzubbonyát – minden erejükkel küzdenek azért, hogy önmaguk, és normálisak, maradhassanak.

A másik ilyen hatalom a szédületes iramban fejlődő Kína. A “globális Dél” vezető hatalma. A két harcostárs most összefog. Véd- és dacszövetségben a közös ellenséggel szemben.

 

II.

Semlegességének, el nem kötelezett, illetve atomfegyvermentes státuszának a kérdésében Ukrajna mindvégig vagy önmagától simliskedett, vagy (nyomatékkal) ezt tanácsolták neki. Vagy mindkettő.

2009-ben az ukrán parlament elsöprő többséggel szavazta meg az ukrán alkotmánynak azt a módosítását, ami Ukrajna legfőbb külpolitikai céljaként jelölte meg az ország euroatlanti integrációját. Ez arra enged következtetni, hogy az ukrán alkotmányt extra gyorsasággal – mondhatni, percek alatt – módosították.

Trump most, szavakban, nem híve annak, hogy – legalábbis most – Ukrajna a NATO tagja legyen. Helyette azt javasolja, hogy Ukrajnát csak úgy 15-20 év múlva vegyék fel oda.

Trump ebben sem mond újat elődjéhez képest. Biden ezt már 2021-ben fölvetette Putyinnak. Aki akkor azzal válaszolt: hogyne, hogy addig maguk felkészítsék az Oroszország elleni háborúra.

Ezzel a felvetésével Trump megint csak szándékosan figyelmen kívül hagyja a mostani konfliktus talán legfőbb okát. Ukrajna NATO csatlakozása nyomán, egy Oroszország és Ukrajna közötti bármilyen konfliktus a NATO és Oroszország közötti nyílt fegyveres összecsapássá – VAGYIS VILÁGHÁBORÚVÁ – fajulhat.

Ez is érdekelheti:  Rekord: az orosz GDP 4,1%-kal nőtt 2024-ben

Zelenszkij, persze, “kiutat” ajánl. Ha nem NATO-tagság, akkor biztonsági garanciák. Legalább olyanok – mondja Zelenszkij -, mint amilyeneket a NATO 5. cikkelye tartalmaz.

Így Ukrajna – bár nem NATO-tag – mégis NATO-tag lenne.

Vagy ha még ez sem, akkor jöjjenek békefenntartók. Az Oroszországgal való frontvonal közelébe. Jöjjenek úgy EGYMILLIÓAN. Nyugatról jöjjenek – elsősorban és mindenekelőtt – Amerikából.

Ezzel indulna hát az egyezkedés Zelenszkij és Putyin között! Ezt (lenne) köteles elfogadni Putyin – Trump és a békesség kedvéért.

Tessék – lehet egyezkedni. De mégis – kivel, miről, hogyan?

Kivel tárgyalni? Zelenszkijjel, a törvénytelen, a “lejárt szavatosságú” elnökkel? Akkor, amikor 2014 óta egyre csak azt látjuk, hogy még a forma szerint törvényes elnökök sem tartották be az ALÁÍRT NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOKAT SEM. Hogy’ tartaná be akkor egy illegitim elnök? Akit bármikor elmozdíthatnak a tisztségéből, utóda pedig már nem tartja majd magára nézve kötelezőnek az adott megállapodást.
Miről tárgyalni? Arról-e, hogy még csak nem is a béke, hanem pusztán a fegyverszünet érdekében, máról holnapra egymillió állig fölfegyverzett NATO ármádia nézzen farkasszemet az orosz hadsereggel, az utóbbiak határainak közelében. Így próbálva elérni azt, ami nem sikerült a harctereken: UKRAJNA ELFOGLALÁSÁT, ásványkincseinek megkaparintását.

Hogyan tárgyalni? Úgy-e, mint Minszkben tették nyolc évig? Ahol Kijev és nyugati mentorai szüntelen provokációkkal, a két napnál sohasem hosszabb időtartamú tűzszünetekkel, félre- és mellébeszélésekkel hátráltatták – ahol és ahogy csak lehetett – a rendezésről folyó tárgyalásokat.

És akkor most Trump azzal fenyegeti, zsarolja. Putyint, hogy ha nem jut egyezségre Kijevvel, akkor súlyos gazdasági nehézségeket fog okozni Oroszországnak.

 HÁT ÍGY “BÉKEELNÖK” TRUMP!

 

De nézzük tovább!

A 2014. február 21-én Janukovics elnök és az utcákon immár három hónapja tomboló ellenzéke között – a német, a francia és a lengyel külügyminiszter ellenjegyzésével és felügyelete mellett – aláírt megállapodásban már szerepelt az a kitétel, hogy Ukrajnát föderális állammá kell átalakítani. Amihez értelemszerűen módosítani kell az ukrán alkotmányt.

A 2015. február 12-én aláírt “Minszk-2 megállapodásarra kötelezte Ukrajnát, hogy ebben az irányban – konkrétan pedig a Donbassznak biztosítandó “különleges státusz” érdekében – módosítsa alkotmányát. Az elkövetkező hét évben azonban sehogy sem sikerült tető alá hozni ezt az alkotmánymódosítást. Az ilyesmire szokta mondani apám:”Nem akarásnak nyögés a vége”.

Szólhatna, persze Trump a FELFEDEZETTJÉNEK: törölje már azt az elnöki rendeletét, amivel önmagának is megtiltotta, hogy Putyinnal tárgyaljon.

(Miközben, persze, Z, a katonapólós lovag azt elvárta volna, hogy az orosz elnök járuljon el őhozzá, Kijevbe. De vajon nem azért-e, hogy aztán ott elfogják, és bilincsben adják át Hágának? Az elődje, például, egyszer ugyanezen okból, Minszkben akarta elraboltatni Putyint, Ukrajna titkosszolgálatával. Ez azonban még Obama akkori amerikai elnöknek is sok volt az eszementségből.)

Foglaljuk tehát össze! Ukrajna úgy járt el, mint egy csaló. Egy szélhámos. Egy bandita, egy gengszter – egy terrorista állam, amely számára nem érvényesek – sem a saját alkotmánya és törvényei, sem a nemzetközi szerződések, sem az általa aláírt kétoldalú és nemzetközi megállapodások.

Ukrajna lábbal tiporta a legfontosabb nemzetközi emberjogi egyezményeket: az ENSZ Alapokmányát, A Polgári és Politikai Jogok, illetve a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmányát – így a népek jogát az önrendelkezésre.

Ukrajna mindenkit félrevezetett, amikor – színleg – vállalta, hogy semleges, el nem kötelezett, atomfegyver-mentes ország lesz. Erre a látszatra azonban csak addig volt szüksége, amíg Oroszország el nem fogadta Ukrajna szuverenitási nyilatkozatát, illetve meg nem született a Budapesti Memorandum. És hát Ukrajna – és nyugati mentorai – számára magától értetődik az a pofátlanság, amivel Ukrajnának biztonsági garanciákat nyújtó, kötelező érvényű nemzetközi jogi dokumentumnak próbálnak beállítani egy, a nyilvánosságnak, a sajtónak szánt SZÁNDÉKNYILATKOZATOT. Hogy azután Oroszországot vádolhassák a NEMZETKÖZI JOG, az ENSZ Alapokmányának (???) megsértésével.

De ha már az ENSZ Alapokmánya. Annak 25. cikkelye kimondja: a Biztonsági Tanács határozatai az ENSZ minden tagállama számára kötelezőek.

Nézzük akkor, mi lett a “Minszk-2 fegyverszüneti megállapodás sorsa. Amelynek szövegét az orosz és az amerikai ENSZ küldöttség együttesen terjesztette a Biztonsági Tanács elé. AMELY HATÁROZATÁBAN A MEGÁLLAPODÁS BETARTÁSÁRA SZÓLÍTOTT FEL

(Vagyis szólította fel az ENSZ minden tagállamát. Így azt a négy tagállamot is, amelyek aláírták a Minszk-2 megállapodást. Mely négy tagállam közül HÁROM – Oroszország, Franciaország és Ukrajna – RÁADÁSUL EGYBEN AZ ENSZ ALAPÍTÓ TAGJA IS. Ekként mind a három – UKRAJNA IS – a szervezet létrehozásának a helyszínén (San Francisco, 1945. június 29.) aláírta az ENSZ Alapokmányát

Nem ok-e már csak ez is arra, hogy az ENSZ egyik alapító tagja – Oroszország – egy olyan békekikényszerítő akcióval szorítsa rá az ENSZ-nek azt a másik alapító tagját, Ukrajnát saját alkotmányának, törvényeinek a tiszteletben tartására. Továbbá vállalt azon nemzetközi kötelezettségeinek a teljesítésére, amelyek tudatos megszegésével veszélybe sodorta a világbékét? Ez a békekikényszerítő akció volt az, amit Oroszország 2022. február 24-én indított el, “Különleges Katonai Művelet” néven. Ez talán agresszió?

Ez is érdekelheti:  Zelenszkijnek óriásit zuhant a támogatottsága
Miért nem hallunk Trumptól erről mindeddig semmit?

És hát meg kellett teremteni annak az indokát: miért van továbbra is szükség az állítólag a kommunizmus feltartóztatására létrehozott védelmi szervezetre. Még akkor is, amikor a “kommunista fenyegetés”, a “kommunista” Szovjetunió már megszűnt.

Látnunk kell: Amerika számára megmaradt a folyamatosság – az életveszélyes, szenilis (szenilissé tett?) vénember távozásával is. Merthogy “Tegyük újra naggyá Amerikát!”

 

III.

 “Tegyük ÚJRA naggyá Amerikát!”. Vagyis, eszerint, eddig nem volt elég nagy.

Hát, nem is tudom…Valószínűleg messze nem csak én érzem úgy: az Amerika felől áradó fenyegetés már eddig is elég nagy volt. Sőt, túlon túl is nagy volt. Amerikának – minden feslettségével, romlottságával és hanyatlásával együtt is.

Vegyük, például azt: hogyhogy Trumpnak mostanra már hat hónapra van szüksége az ukrajnai fegyvernyugvás megteremtéséhez? Amikor nem olyan nagyon régen még azzal hetvenkedett: huszonnégy óra alatt tárgyalóasztalhoz ülteti (mármint: KÉNYSZERÍTI) a két szembenálló felet.

Zelenszkijjel könnyű dolga van. Ez nemcsak Amerikának, de személy szerint, neki magának is a bábja. Trump csinált belőle, ugyanis, ukrán elnököt. Még ha ez az ócska kabarébohóc most tart is tőle. De nagyon.

Trumpnak azonban annál nehezebb dolga lesz – van – Putyinnal. Akit tíz éven át próbáltak – jó párszor sikerrel – az orránál fogva vezetni. Aki újra és újra keserves csalódással volt kénytelen tudomásul venni: soha a büdös életben nem fogják őt, országát a nemzetközi életben egyenrangú partnernek elfogadni, és úgy is kezelni.

Az orosz elnök mindezek nyomán leszűrte: a mostani nyugati vezetőkre nem vonatkoztathatók az olyan fogalmak, mint becsület, tisztesség, szavahihetőség és szavatartás.

Nemrégiben egy amerikai újságírónő megkérdezte Putyint: mit gondol – mik voltak azok a legkomolyabb hibák, amelyeket a felek az orosz-amerikai kapcsolatok terén az utóbbi másfél évtizedben elkövettek.

A mi legnagyobb hibánk az volt, hogy hittünk maguknakfelelte önkritikusan Putyin. – A maguké pedig az volt, hogy maguk mindezt a mi gyengeségünk jelének tekintették.

Tessék akkor ilyen tudattal tárgyalni – és megállapodni bármiben is!

Azt Moszkvában eddig is tudták Trumpról, hogy üzletemberként is igen ravasz, agresszíven rámenős partner volt, aki a megegyezés előtti utolsó pillanatig – esetleges újabb engedmény(ek) kicsikarása érdekében – könyörtelenül nyomás alatt tartja a másik felet.

Putyinról ismert, hogy semmit sem mond véletlenül. Tréfái sem véletlenek. Így az sem volt véletlen, hogy, úgymond, inkább örülne Kamala Harrisnek. A butácska, idétlenül kacarászó hölgyemény mindenképpen könnyebb ellenfél lett volna.

Putyin sem maradt ezért adós. Nyilván nem véletlenül terjedt az a híresztelés, miszerint az orosz elnök, még Trump beiktatása előtt dűlőre viszi a “Különleges Katonai Művelet” dolgát. Beszéltek arról, hogy Putyin 24 órán belül ultimátumot intéz Ukrajnához. Követelni fogja az ukrán csapatok kivonását az orosz területekről (vagyis a négy ismert megyéből). Követelni fogja Harkov és Ogyessza átadását.) Ha pedig Ukrajna 72 órán belül nem fogadja el ezeket a követeléseket, illetve nem fog hozzá végrehajtásukhoz, akkor Oroszország hivatalosan is hadat üzen Ukrajnának. Annak minden következményével együtt.

Putyin, mondhatni, sikerrel alkalmazta Trump taktikáját. Maga Trump is puhult. Z.-nek, a kabarébohócnak pedig hirtelen kedve támadt ahhoz, amit mindeddig még saját magának is tiltott: tárgyalni Putyinnal. Az más kérdés, hogy Putyin már nem áll szóba vele – ahogy arrafelé mondják: “a lejárt szavatosságú elnökkel”.

Márpedig azokból lesz szép számmal. Koncentrált rakétacsapások érik majd Kijevet, egy sor ukrán várost. A most előre jelzett akciók között lesz egy különleges egység bevetése Kijevben, a legfelsőbb ukrán vezetés elfogásának, vagy ha az nem megy, akkor likvidálásának a feladatával.

Haditudósítók – alighanem időzített – helyszíni beszámolói szerint elesett, vagy fogságba esett ukrán katonák mobiljain rettenetes fényképek, videók láthatók az ukrán hadsereg kegyetlenkedéseiről a kurszki régió megszállt településein: hadifoglyok, civilek megkínzásáról és kivégzéseiről, nők megerőszakolásárol, a módszeres pusztításokról.

Másrészt rendszeresen láthatók dokumentumfilmek az orosz haditechnika mind újabb csúcsminőségű fejlesztéseiről, olyan új fegyvertípusok létrehozásáról, amelyeknek nincs párjuk, amelyek gyorsaságuknál, technikai adottságaiknál fogva kivédhetetlenek.

 

Írta: Levédia krónikása

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

 

Kiemelt képen: Donald Trump és Vlagyimir Putyin / Fotó: kollázs / CNN

Mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

2 thoughts on ““A viccelődésnek vége!” – avagy Trump “békeelnök”- kontra Putyin, tényleges békeelnök

  1. Tökéletes elemzés, minden benne van, kár, hogy kevesen olvassuk el, (a hozzászólásomat pedig még kevesebben), mi ezt nagyjából eddig is így láttuk. Trump lehet nagyon dörzsölt üzletember, de Putyin mégiscsak a mai kor legnagyobb politikusa, aki szépen összegyűjti azokat, akiknek elege van az őket kiszipolyozó arrogáns USÁ-ból. Kérdés az is, hogy mit jelent Trumpnál a „tegyük újra naggyá Amerikát”. Hogy legyen újra a világ csendőre, aki az egész világot a saját birodalmává akarja leigázni, vagy az az Amerika, amelyikre egykor felnézett a világ, mert az a szabadság, jólét és kultúra másoknak csak álom volt és követendő példa.

  2. Kedves Ludas Mátyás! Dehogynem olvassuk a hozzászólásodat. És – minden szavával egyetértünk.
    Trump most egy kicsit elszabadult, de hamarosan szembesülni fog az őt körülvevő valósággal. Van néhány jó dolog, a mit már eddig megcselekedett, de a fenyegetései aggasztóak. Szerencsére ehhez lesz másnak is szava. Oroszország ellen eddig tizenvalahány ezer szankciót érvényesített az USA, mi jöhet még? Oroszország köszöni, jól van, és a BRICS gazdasági ereje már nagyobb, mint az USÁ-é (közelít a G20-éhoz!). Kína sokkal gyorsabban fejlődik, mint az USA. Hamarosan eljön az az idő, amikor Trumo rájön, nem tehet mindig azt , amit akar.
    Volna elég rendbehozni való a saját országában, kezdje azzal. A világot pedig hagyja békén. Ne akarjon továbbra is a csendőrünk lenni – mégha a múltban ez nagyon is megérte nekik.

Itt várjuk hozzászólását!