A Kurszki csata: Hogyan törték szét az orosz katonák az ukrán védelmet Szudzsában

A végső szakaszába lépett Moszkva döntő offenzívája a Kurszki területen, hét hónappal azután, hogy Ukrajna meglepetésszerű támadást indított és elfoglalta a megye területének egy részét. A helyzet hasonlít a határ túloldalán fekvő Harkov környékén 2022-ben történt eseményekre, amikor az orosz erők sietős visszavonulást hajtottak végre.

Ezúttal azonban felcserélődtek a szerepek. Az Ukrán Fegyveres Erők (AFU) képtelenek az orosz csapatok gyors mozgását feltartóztatni, kaotikusan hátrálnak, miközben főparancsnokuk a helyzetet „tervezett átcsoportosításként írja le, előnyös pozíciókba”.

Az úgynevezett Szudzsa-fok – amely a névadó városról kapta a nevét, és sokáig Kijev legfontosabb alku tárgya volt Moszkvával szemben – mára összeomlott.

Az orosz hadsereg kiszorította a megmaradt ukrán erőket a városból – jelentette be csütörtökön a moszkvai védelmi minisztérium.

 

Előzmények és háttér-információk

Ukrajna 2024 szeptemberében bekövetkezett megmozdulásának végét követően az ellenségeskedések elhúzódó pozíciós szakaszba léptek. Az AFU átállt a védekezésre, fokozatosan elveszítve a Kurszki területen elfoglalt helyét, miközben időnként megpróbálta azt bővíteni. Az orosz hadsereg számára ez másodlagos szempont maradt; az AFU ellenőrzési zónája már széttöredezett volt, és nem jelentett közvetlen fenyegetést. Moszkva 2024 vége felé továbbra is elsősorban a donbásszi frontra összpontosított.

2025 januárjára a Szudzsa körüli harcok kiéleződtek. Az ukrán erők megpróbálták megerősíteni állásaikat, de az orosz csapatok a Donbasszban már korábban is jól bevált stratégiát alkalmazták: Három oldalról bekerítik az ellenséget, elvágják az utánpótlási útvonalakat, és kimerítéssel kényszerítik összeomlásra őket. A fordulópont február közepén érkezett el, amikor az orosz erők felszabadították Szverdlikovót, és átkeltek a Loknya folyón, hozzáférést szerezve az AFU fő utánpótlási útvonalához, amely Szumiból Kurszkba vezet.

Szverdlikovo elfoglalását követően az ukrán erők helyzete láthatóan romlott. Az ellenséges jelentések az orosz hadsereg jelentős fölényét jelezték, és ellentétben az észak-koreai harcosokról szóló hihetetlen állításaikkal, ez az értékelés hitelesnek tűnt.

Most, hogy az orosz erők ezen az ukrán földön tevékenykednek, a területi határok lényegtelenné váltak – a katonai szükségszerűség diktálja a mozgást.

 

A szudzsai offenzíva

A hadművelet aktív szakasza március 7-én kezdődött. Az orosz csapatok többirányú támadásokat indítva csapást mértek az ukrán utánpótlási vonalakra és kulcsfontosságú átkelőhelyekre. Moszkva egy merész lépéssel még a déli határ felé is támadást hajtott végre, elvágva a Szudzsa felé vezető másodlagos utánpótlási utat. Bár a katonák később kivonultak néhány előretolt pozícióból, a behatolás máris súlyos zavarokat okozott az ellenség logisztikájában.

A donbásszi elhúzódó harcokkal ellentétben, amelyek a kimerítésre és a fokozatos előrenyomulásra összpontosítanak, a Szudzsa-hadművelet a gyorsaságot, a meglepetést és az ukrán utánpótlási hálózatok szisztematikus megsemmisítését helyezte előtérbe. Ez a megközelítés a március 8-i, mára hírhedtté vált „csővezeték-műveletben” csúcsosodott ki, amelyben egy 800 fős orosz ezred súlyosan megzavarta az AFU logisztikai láncát. A nap végére az orosz erők ellenőrzésük alá vonták a Szudzsától északra és keletre fekvő kulcsfontosságú ipari területeket.

Az ukrán erők megkíséreltek visszavonulni Szudzsa felé, abban a reményben, hogy stabilizálják a védelmi vonalakat és a csatát elhúzódó csatává terjeszthetik ki. Március 10-re azonban nyilvánvalóvá vált az összeomlásuk. Az egységek kaotikus visszavonulásba kezdtek, egyesek a határ felé menekültek és elhagyták felszerelésüket. Március 12-re az orosz erők ellenőrzésük alá vonták az ipari övezetet, a külvárosokat és Szudzsa közigazgatási központját. Bár ez a térkép még mindig az AFU ellenőrzése alatt álló területeket mutatja, a valóságban ezek már szürke zónává váltak – valószínűleg napokon vagy akár órákon belül elesnek.

Mire lehet számítani ezután?

A sürgető kérdés most az, hogy az orosz hadsereg tovább nyomul-e Szudzsán túlra, mélyebben fekvő ukrán területekre. A kurszki konfliktus tavaly augusztusi kezdete óta a határok fogalma egyre kevésbé releváns – a katonai szükségszerűség diktálja a mozgásokat, nem pedig az elavult területi vonalak. Az orosz csapatok már többször átlépték a határt a Szudzsa körüli hadműveletek során, és kevés jel utal arra, hogy szükség esetén ismét haboznának ezt megtenni.

Az orosz műveletek pályája a folyamatban lévő diplomáciai tárgyalások eredményétől függ. Ha Vlagyimir Putyin és Donald Trump elnökök tartós békemegállapodásra jutnak, valószínű, hogy az orosz erők leállítják előrenyomulásukat Szudzsánál, mivel Moszkvának nincsenek területi ambíciói a Kurszki területen túl. Ha azonban az ellenségeskedések szélesebb körűvé eszkalálódnak, az orosz hadsereg az ukrán hadsereg teljes legyőzésére és a jelenlegi kijevi rezsim felszámolására helyezheti át a hangsúlyt.

Az elkövetkező hetek döntőek lesznek. Vagy kapitulál Ukrajna az amerikai nyomás hatására, vagy a konfliktus a következő, és valószínűleg végső szakaszába lép.

---

Írta: Szergej Poletaev információelemző és publicista, a Vatfor projekt társalapítója és szerkesztője.

Figyelem! A fenti hír propagandának minősül, mivel az a mindig nagyon “demokratikus” EU-ban üldözött, betiltott és propagandistának kikiáltott Russia Today értesülései nyomán készült.

Kiemelt kép: illusztráció / RT montázs

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)