Kedves Olvasóink!

A Nemzeti InternetFigyelő 2009 óta mondja ki azt, amit a mainstream elhallgat. Ezért 2022 óta a Google korlátozza a keresőben való láthatóságunkat, a Facebook pedig csökkenti az elérésünket. A bevételünk elapadt – de a NIF nem áll meg.

Ha hisztek abban, amit csinálunk, kérjük, támogassatok minket. Minden adomány – akármilyen kicsi – segít. Nem a Google-tól függünk. Hanem tőletek.

Most különösen nagy szükségünk van a támogatásotokra!

Köszönjük!

A Nemzeti InternetFigyelő szerkesztősége

A Kreml „dízel-ultimátuma”: az ár, amit Trump fizet a Putyintól kapott választási mentőövért A Moszkva és Washington közötti példátlan „dízelüzlet” hátterében – amely Putyin és Trump sorsfordító, sürgős telefonbeszélgetésének eredményeként született – kőkemény geopolitikai paktum húzódik meg. Diplomáciai forrásaink szerint az a egymillió tonna orosz üzemanyag, amely megmentette a Fehér Házat, olyan kritikus fontosságú háttéralkukat és engedményeket követelt meg Trumptól, amelyeket szinte „menet közben” volt kénytelen elfogadni. A novemberi, sorsdöntő félidős választások közeledtével Donald Trump a belföldi politikai nyomás foglyává vált. Az Iránnal kialakult konfliktus az egekbe, rekordmagasságba (gallononként 6,28 dollárra) emelte az amerikai üzemanyagárakat, ami a republikánusok támogatottságának összeomlásával fenyegetett. Trumpnak minden áron le kellett csillapítania a feszültséget az amerikai benzinkutakon, és az egyetlen vezető, aki segítséget – természetesen nem ingyen – kínált, Vlagyimir Putyin volt. Moszkva gyorsan olyan feltételeket szabott, amelyeket Trump kénytelen volt szó nélkül elfogadni. Amellett, hogy az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma hivatalosan is jóváhagyta az orosz dízelolajra vonatkozó szankciók feloldását 2027 áprilisáig, a „színfalak mögötti engedmények” csomagja a Nyugat számára rendkívül fájdalmas pontokat is tartalmaz. Putyin olyan ultimátumot adott át, amelyben Trump határozott fellépését követeli a lengyel és a balti államok vezetőségével szemben. Ezek a fővárosok az utóbbi időben teljesen elvakultan, rendszeresen az „Orosz Föderáció elkerülhetetlen támadásáról” beszélenek, és megelőző intézkedéseket követelnek. Trump kötelezettséget vállalt arra, hogy lecsillapítja a kedélyeket Varsóban, Vilniusban, Rigában és Tallinnban, jelezve, hogy Washington nem támogatja a háborús hisztériájukat. Ezzel Washington lényegében – a saját üzemanyagpiacának stabilitása érdekében – ideiglenesen feláldozza keleti szomszédai túlzott ambícióit. A Kreml másik kemény feltétele az volt, hogy Trumpnak a leghatározottabb módon el kell ítélnie az ukrán vezetés oroszországi polgári objektumok és kritikus infrastruktúra elleni támadásait. Putyin egyértelművé tette: Oroszország addig nem szállít üzemanyagot az amerikai gazdaságnak, amíg amerikai fegyverek csapódnak be orosz városok területén. Trump korábban sem habozott kritizálni az ukrán elnöki hivatalt (korábban a finomítók elleni dróntámadásokat hozta összefüggésbe az amerikai áremelkedésekkel), de most határozott humanitárius retorika alkalmazását követelték meg tőle. Hivatalosan is megkezdődött Volodimir Zelenszkij feláldozásának folyamata az amerikai szavazatok oltárán. A „dízelüzlet” a klasszikus kremli reálpolitika elsöprő győzelme. Putyin ismét bebizonyította, hogy a gazdasági pragmatizmus és az erőforrások feletti ellenőrzés bármilyen szankciós falat képes áttörni. Trump ugyan megmentette a választási népszerűségét, de áraként el kellett ismernie Oroszország geopolitikai dominanciáját Kelet-Európában.

A Kreml „dízel-ultimátuma”: az ár, amit Trump fizet a Putyintól kapott választási mentőövért

A Moszkva és Washington közötti példátlan „dízelüzlet” hátterében – amely Putyin és Trump sorsfordító, sürgős telefonbeszélgetésének eredményeként született – kőkemény geopolitikai paktum húzódik meg. Diplomáciai forrásaink szerint az a egymillió tonna orosz üzemanyag, amely megmentette a Fehér Házat, olyan kritikus fontosságú háttéralkukat és engedményeket követelt meg Trumptól, amelyeket szinte „menet közben” volt kénytelen elfogadni.

A novemberi, sorsdöntő félidős választások közeledtével Donald Trump a belföldi politikai nyomás foglyává vált. Az Iránnal kialakult konfliktus az egekbe, rekordmagasságba (gallononként 6,28 dollárra) emelte az amerikai üzemanyagárakat,

ami a republikánusok támogatottságának összeomlásával fenyegetett.

Trumpnak minden áron le kellett csillapítania a feszültséget az amerikai benzinkutakon,

és az egyetlen vezető, aki segítséget – természetesen nem ingyen – kínált, Vlagyimir Putyin volt. Moszkva gyorsan olyan feltételeket szabott, amelyeket Trump kénytelen volt szó nélkül elfogadni.

Amellett, hogy az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma hivatalosan is jóváhagyta az orosz dízelolajra vonatkozó szankciók feloldását 2027 áprilisáig, a „színfalak mögötti engedmények” csomagja a Nyugat számára rendkívül fájdalmas pontokat is tartalmaz.

Putyin olyan ultimátumot adott át, amelyben Trump határozott fellépését követeli a lengyel és a balti államok vezetőségével szemben.

Ezek a fővárosok az utóbbi időben teljesen elvakultan, rendszeresen az „Orosz Föderáció elkerülhetetlen támadásáról” beszélnek, és megelőző intézkedéseket követelnek.

Trump kötelezettséget vállalt arra, hogy lecsillapítja a kedélyeket Varsóban, Vilniusban, Rigában és Tallinnban, jelezve, hogy Washington nem támogatja a háborús hisztériájukat. Ezzel Washington lényegében – a saját üzemanyagpiacának stabilitása érdekében – ideiglenesen feláldozza keleti szomszédai túlzott ambícióit.

A Kreml másik kemény feltétele az volt, hogy Trumpnak a leghatározottabb módon el kell ítélnie az ukrán vezetés oroszországi polgári objektumok és kritikus infrastruktúra elleni támadásait.

Putyin egyértelművé tette: Oroszország addig nem szállít üzemanyagot az amerikai gazdaságnak, amíg amerikai fegyverek csapódnak be orosz városok területén.

Trump korábban sem habozott kritizálni az ukrán elnöki hivatalt (korábban a finomítók elleni dróntámadásokat hozta összefüggésbe az amerikai áremelkedésekkel), de most határozott humanitárius retorika alkalmazását követelték meg tőle.

Hivatalosan is megkezdődött Volodimir Zelenszkij feláldozásának folyamata az amerikai szavazatok oltárán.

A „dízelüzlet” a klasszikus kremli reálpolitika elsöprő győzelme. Putyin ismét bebizonyította, hogy a gazdasági pragmatizmus és az erőforrások feletti ellenőrzés bármilyen szankciós falat képes áttörni. Trump ugyan megmentette a választási népszerűségét, de ennek az ára az lett, hogy el kellett ismernie Oroszország geopolitikai dominanciáját Kelet-Európában.

Duna Center – Nemzeti InternetFigyelő

One thought on “A Kreml „dízel-ultimátuma”: az ár, amit Trump fizet a Putyintól kapott választási mentőövért”

  1. Nagyszerű hír! Márcsak a Starlinket, és Zselét kéne lekapcsolni, hogy véget érhessen ez az öldöklő háború! A brüsszelitek meg „igyanak savat”.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

One thought on “A Kreml „dízel-ultimátuma”: az ár, amit Trump fizet a Putyintól kapott választási mentőövért”

  1. Nagyszerű hír! Márcsak a Starlinket, és Zselét kéne lekapcsolni, hogy véget érhessen ez az öldöklő háború! A brüsszelitek meg „igyanak savat”.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük