A nagyszerű Uniónk és a Donbassz emberi jogai

VLAGYISZLAV DEJNEGO ÉS NATALJA NYIKONOROVA, A LUGANSZKI ÉS A DONYECKI NÉPKÖZTÁRSASÁG KÜLÜGYMINISZTERÉNEK EGYÜTTES NYILATKOZATA AZ EURÓPAI UNIÓ EMBERI JOGI FŐKÉPVISELŐJÉNEK KIJELENTÉSEIVEL KAPCSOLATBAN

A napokban Ukrajnába, illetve a Donyecki és a Luganszki Népköztársaságnak Ukrajna által ellenőrzött területeire látogatott Eamon Gilmore, az Európai Unió emberi jogi főképviselője. Látogatását követően Gilmore úr egy sor sajtószervnek fejtett ki olyan véleményeket, amelyek egy sor esetben kérdésessé teszik: következtetései mennyiben fedik a Donbassz valós helyzetét.

Így az EU képviselője elmondta, hogy Európát nyugtalansággal tölti el a Donbassz köztársaságainak emberi jogi helyzete. Egyszersmind kifejtette, hogy az Európai Unió támogatja az e téren Ukrajnában elért haladást. (1) Módfelett csodálkozunk, a Gilmore úr által adott ilyen egyoldalú, ha éppen nem leplezetlenül elfogult értékelésen. Egyáltalán nem világos számunkra, hogy az uniós képviselő minek alapján mondott ilyen véleményeket. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy csak az Ukrajna által ellenőrzött területeket kereste föl. És semmiféle hajlandóságot sem mutatott arra, hogy személyesen is ellátogasson a Donyecki és a Luganszki Népköztársaságba. (2)

Ugyanezen okból nem értjük: Gilmore úr milyen alapon képes azt nyilatkozni, hogy az Európai Uniót nyugtalansággal tölti el a DNR és az LNR területén szabadságvesztésüket töltő emberek helyzete. Miszerint „hallottunk híreket arról, hogy a fogva tartottakat kínozzák”. Gilmore úrtól semmilyen megkeresés nem érkezett arra vonatkozóan, hogy meg kívánna látogatni büntetés-végrehajtási intézményeket. És egy olyan szintű tisztségviselőtől, mint Gilmore úr, semmiképpen sem helyénvaló, hogy pusztán hallomások és egyéb kitalációk alapján következtetéseket vonjon le.

 

Fölmerül, amellett a kérdés: fölkeresett-e a különleges képviselő Ukrajnában fogva tartott embereket? Például Andrej Koszjakot, akit Kijev, hitszegő módon, október 13-án elhurcoltatott. Mi, legalábbis, nem tudunk arról, hogy az Európai Unió aggodalmát fejezte volna ki Andrej Valentyinovics sorsa miatt. Pedig ez az emberi és állampolgári jogok legkirívóbb megsértésének a példája

Egészében véve, Ukrajnában az emberi jogok tiszteletben tartásának helyzete évről évre egyre romlik. És ez nem üres kijelentés. Elegendő ehhez felütni az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának (UNHCR) beszámolóit, és olvasni bennük azokról az esetekről, amikor ennek az országnak a területén emberi és szabadságjogokat csorbítottak, a legdurvább módon. Például:

–  az UNHCR legutóbbi, szeptember 23-án kelt jelentésében kifejezésre jut a Főhivatal rendkívüli nyugtalanság a miatt, hogy a Donbasszban a civil lakosság körében növekszik az áldozatok száma. A jelentés megírja, hogy – az ukrán fegyveres testületek (3) tüzérségi tüze folytán – az áldozatok 77 %-át a köztársaságokban regisztrálták;

–  az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága továbbra is rögzít olyan eseteket, amikor a Donbasszban zajló konfliktus kapcsán – bűncselekményük megvalósításakor, bírósági határozat nélkül, az őrizetbe vétel szabályainak megsértésével – az SZBU, más rendvédelmi szervek köztörvényes bűntettek vádjával vesznek őrizetbe embereket; (4)

–  a jelentések felhívják a figyelmet arra, hogy az átmeneti időszakról szóló törvénytervezet (5) rengeteg ponton ellentétes az átmeneti időszakok törvénykezéseinek nemzetközileg elfogadott szabványaival;

–  a jelentés dokumentál olyan, Ukrajnában megtörtént eseteket, amikor nemzeti kisebbségek képviselőit, újságírókat, jogvédőket, civil és politikai aktivistákat – így olyanokat, akik bírálják az ukrán vezetés nacionalista kezdeményezéseit, mint amilyen az államnyelvről szóló törvény – fenyegetések, atrocitások érnek;

–  a jelentés aggodalommal szól a sajtó munkatársaival szembeni nagyfokú nyomásgyakorlásról. Egyebek mellett, például tévécsatornák – a „112 Ukrajina”, a „ZIK” és a „News One” (6) – törvénytelen bezáratása.

Mindezzel együtt is, Gilmore úr a sajtó előtt szerepelve jobbnak látja mellőzni az adott tényeket. Viszont üdvözli „az ukrán vezetés azon erőfeszítéseit, hogy javítson a kormány által nem ellenőrzött területeken élő nyugdíjasok sorsán”. Úgy tűnik, hogy az Európai Unió képviselője nem igazán mélyedt el ebben a kérdésben. Különben tudná, hogy a Donbassz lakóival szemben Ukrajnának sokmilliós hátraléka van a nem folyósított nyugdíjakkal és egyéb szociális kifizetésekkel összefüggésben. És minimális készségét sem tanúsítja annak, hogy a minszki tárgyalási fórumon egyeztessen az állampolgárainkkal szemben meglévő, említett tartozások kiegyenlítésének módozatairól. Ukrajna elutasított minden, azzal kapcsolatban javasolt mechanizmust – benne nemzetközi szervezetek közvetítő szerepét is –, amelyek módot adnának arra, hogy Kijev közvetlenül a lakóhelyükön fizesse ki az embereknek a nyugdíjukat. (7) Ukrajna még azt is megakadályozta, hogy újabb átkelő pontokat nyissanak.

És akkor még nem is szóltunk a humanitárius helyzetről. Amivel kapcsolatban az EU képviselője abban a szellemben nyilatkozik, hogy „nagyon nyugtalanít minket a konfliktust megsínylett emberek humanitárius helyzete. Ezért bejelentjük, hogy további 3,5 millió eurót fordítunk a támogatásukra”. Szemmel látható, hogy az Európai Uniónak az emberek helyzete miatti mélységes aggodalma csak a Donbassz Kijev által ellenőrzött körzeteire terjed ki. Az EU különleges képviselője azonban szóba sem hozta annak a 11 éves kislánynak az esetét, aki egy hete az ukrán hadsereg ágyúzásakor sebesült meg. Azokról az ezrekről sem emlékezett meg, akik az ágyúzások miatt, télvíz idején, kitört ablakú, gáz és villanyáram nélkül maradt lakásokban kénytelenek tengődni. Ahogy figyelmen kívül hagyja a minszki Kontakt Csoport humanitárius csoportjában történő eseményeket. Ahol a kijevi küldöttség tagjai már másfél éve blokkolják az újabb fogolycseréket, nyíltan elszabotálják vállalt kötelezettségüket arra, hogy a fogolycserékben szabadulókat mentesítsék a joghátrányok, az újabb bűneljárások lehetősége alól. És ahol elutasítják minden olyan kezdeményezésünket, amelyek a Donbassz lakóinak nyújtandó tényleges segítséget szolgálnák.

Felszólítjuk hát Gilmore urat, hogy értékeléseiben hagyjon fel az egyoldalú megközelítési móddal. Ami nemcsak hogy nem emeli szakmai jó hírét, de közvetlenül is hozzájárul a konfliktus eszkalálódásához a Donbasszban. Egyben meghívjuk az EU emberi jogi különképviselőjét, hogy látogasson el személyesen a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság területére, továbbá vegyen részt a Kontakt Csoport és a szakbizottságok ülésein. Ebben az esetben Gilmore úrnak lehetősége lesz személyesen is meggyőződni arról: ki felelős azért, hogy elszabotálják a Donbasszban zajló konfliktus rendezésével összefüggő, megannyi humanitárius, gazdasági, politikai és egyéb aspektus megoldását szolgáló konstruktív munkát. És egyben eloszlathatjuk az elfogultság és dezinformáció terjesztésének gyanúját.

Megjegyzések:

(1)  Egyedüli nyugati szervezetként bár, de az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa ukrajnai missziójának tényfeltáró küldöttségei – főleg a korábbi misszióvezető idején – rendszeresen beszámolt az emberi jogok megsértésének súlyos eseteiről Ukrajnában. A misszió adott először hírt arról, hogy az ukrán hadsereg, a rendvédelmi szervek, de még a szélsőséges nacionalista félkatonai alakulatok is, titkos börtönöket tartanak fenn. Ahol a foglyokat senki és semmi nem védi a kínzásoktól, embertelen és megalázó bánásmódtól, a korlátlan önkénytől.

(2)  Ez ugyanaz a helyzet, amikor az ENSZ Közgyűlésének nevezett amerikai szavazógépezeten belül sikeresen (és minden nehézség nélkül) szervezték meg a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság külügyminisztere felszólalásának bojkottját. Az ENSZ mintegy kétszáz tagállama közül mindössze 17 ország képviselője volt kíváncsi a Donbassz valós helyzetéről szóló, első kézből származó információra. Nem volt ez másként akkor sem, amikor – miközben Oroszországot az ENSZ Közgyűlése évről évre megbélyegzi „a krími tatárok jogainak lábbal tiprása miatt” – a krími tatároknak a Krímből érkezett küldöttségére, annak véleményére szinte senki sem volt kíváncsi.

(3)  Az ukrán hadsereg mellett a szélsőséges félkatonai alakulatok is rendelkeznek fegyverekkel, tüzérséggel – esetenként jobbakkal, mint maga a hadsereg. Jó párszor megesett, hogy mikor a hadsereg – ritka kivételként – hajlandó lett volna betartani a tűzszünetet, a terrorkülönítmények akkor is ágyúzással provokáltak.

(4)  Az ukránok, a letartóztatottakkal, a Donbassz foglyul ejtett harcosaival szemben mindig, feltétlenül, ”bedobnak” valami köztörvényes vádat. Hogy könnyebb legyen elítélni őket. Erre azért is „szükség” van, mert a genfi konvenciók tiltják, hogy az ellenfél foglyul ejtett harcosát csak azért elítéljék, mert a másik fél hadseregében harcolt. Egyrészt tehát nyakába akasztanak valami köztörvényes bűntettet, hogy őt mindenképpen el lehessen ítélni. Ennek érdekében gyilkosságnak állítják be még azt is, hogy HARC KÖZBEN ukrán katonákat lőtt le.

A három hete elrabolt luganszki békemissziós tisztre, például, kézre kerítése után nyomban rásütötték, hogy állítólag 2010-ben meggyilkolt valakit.

Másrészt így bűnözőknek lehet beállítani a Donbassz harcosait. Harmadsorban pedig megtapasztalták, hogy egyes, minimum eltompult agyú (maximum pedig haza és nemzetáruló) orosz bíróságok – büntetlenül!!! – minden további nélkül kiadják Ukrajnának a Donbassz Oroszországban gyógykezelésen lévő, vagy családjukkal együtt ott menedéket kereső harcosait.

(5)  Időközben az ukrán parlament már el is fogadta azt a törvényt, amit bízvást nevezhetünk a bosszú, a megtorlás, a leszámolás törvényének. Ez a Donbassz térdre kényszerítése utáni „átmeneti időszak” jogi teendőit tartalmazza. Mint ilyen, egy napon nem említhető az orosz diplomácia kedvenc, dédelgetett, noha már eleve halva született gyermekével, a „minszki megállapodásokkal”, aminek szertefoszló hullájába Moszkvában még mindig tíz körömmel kapaszkodnak. Pedig sok szakértő ítélte meg úgy, hogy Kijev már legkésőbb ezzel felrúgta „a minszki megállapodásokat”.

(6)  A mellett is szó nélkül elment Judith Sargetini, az állami kalóz és terrorista Mark Rutte – továbbá Cseh Katalin és Donáth Anna Európai Uniója, amikor AZ EURÓPAI UNIÓ TÁRSULT ÁLLAMÁBAN, szélsőségesek GRÁNÁTVETŐBŐL ADTAK LE LÖVÉSEKET a mérsékelten ellenzéki „112 Ukrajina” tévécsatorna épületére.

A három bezáratott tévécsatorna, összefogva, megalapították az „1. Független” internetes televíziót. Ez, egyelőre, még működhet.

(7) Egyelőre azonban az idős emberek kénytelenek havonta átbumlizni az ukránok által megszállt területekre, hogy ott, a kijelölt település postáján átvehessék a nyugdíjukat. Mely aktust is egyre szigorúbb, zaklató jellegű feltételhez kötik (például állandó, bejelentett lakhellyel kell rendelkezniük a kijevi rezsim által ellenőrzött településeken. Mi több, még azt is ellenőrzik, hogy csakugyan ott tartózkodik-e. Az idős embereket az ukrán ellenőrző pontokon állandóan zaklatják, megkopasztják – volt, hogy az egész nyugdíjukat elvették (több haláleset is volt emiatt: a kifosztott emberekkel ott nyomban szívroham végzett). Számon tartják, ha az idős embernek fia-lánya szolgál a népköztársaságok fegyveres erőinél: ilyenkor az idős embereket használják fel arra, hogy elérjék: fiú-lányuk jöjjön át az ukrán oldalra, és adja fel magát.

Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa már többször is felszólította Ukrajnát: rendezze a nyugdíjak, a szociális kifizetések kérdését.

 

Csikós Sándor – NewsFront

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)