Cs. Szabó Béla: Ó..ió..ció….korrupció!
A fenti fogalom viharos érzelmeket vált/váltott ki az utóbbi évtizedekben. Éppen ezért érdemes ezzel a kérdéskörrel közelebbről is foglalkozni, mert a fejekben nagy a rendetlenség, zűrzavar, az összevisszaság! Természetesen ez nem véletlen hiszen ha belegondolunk, akkor olyan érdek és ellenérdek folyamataiba ütközünk, amelyet a világ még szinte soha nem látott. Az érdek és ellenérdek már akkor kezdődött, amikor még csak a rendszerváltás igénye éppenhogy megfogalmazódott és szárba szökkent az igény egy új gazdasági struktúra, mert a régi már recsegve-ropogva omlott össze.
A társadalomban az érdek/ellenérdek folyamatát természetesen az az állami vagyon feletti rendelkezés okozta, amely úgy lett állami tulajdon, hogy valakitől/valakiktől valakik elkobozták! Ezek a valakik úgy gondolták, hogy ők jogosultak a vagyon további működtetésére és senki más. Persze ez már egy régi sztori ismerjük a történések teljes folyamatát és még a végső kimenetelt is.
Azonban harminc-egynéhány évvel a rendszerváltás után újból fellángolt a nagy nemzeti irigység és megint korrupciót üvölt a társadalom egy jelentős része. Nem véletlen, hiszen ezt súgták bizonyos ellenérdekelt erők a fülébe. Ezért úgy gondolom, hogy célszerű megnézni milyen folyamatok zajlanak és léteznek ezen „igények” mögött. Látni kell, hogy bizonyos országokban akkor lángol fel a korrupciós „láz” amikor nem baloldali, vagy ha úgy tetszik szuverenista kormány van hatalmon! Vannak olyan „függetlennek” mondott szervezetek, amelyek előszeretettel állnak ezen ügyek élére és bontanak zászlót a társadalom meggyőzésére, nem is sikertelenül! Ennek igazolására álljanak itt azok a történetek, amelyek közismertek, mint példának okáért a Pfizer-botrány amely „csak” 20 milliárdos ügy! Vagy sorolhatnánk a pénzes bőröndök ügyét, amelynek a részletei megint csak homályba vesznek. Tehát szögezzük le, hogy van/vannak olyan független, de ellenérdekelt szervezetek, amelyek nem csak kísérletet tesznek a társadalom befolyásolására, hanem befolyásolják is azt. De ezzel még nem ér véget a történetünk, hiszen ebből a történetből ha kihagyjuk az olyan konszerneket, holdingokat és egyéb gazdasági szervezeteket, – amelynek van pénzügyi, politikai és gazdasági ereje, hogy „egyéb” módon befolyásolja az ország lakosságát, – akkor óriási hibát követünk el!
És itt érkezünk el a probléma gyökeréhez! Mert ha egy ország látens protekcionista politikát folytat, akkor mindazokkal a fenti társadalmi és gazdasági szervezetekkel, szereplőkkel kerül szembe, akik pénzt, paripát és fegyvert nem kímélve szálnak szembe az adott kormánnyal és megvan hozzá mind a média támogatottságuk, mind a pénzügyi erejük, hogy azt eredményesen tegyék! Nem kell más hozzá, mint találni pár olyan egyént, aki hajlandó a kollaborációra(!). (Vannak akik ezt más szavakkal írnák le, de most maradjuk ennél a fogalomnál!) Vizsgáljuk meg, hogy például Magyarországnak miért is van szüksége „látens protekcionizmusra”? Nos, nyílt titok, hogy a rendszerváltás egy eladósodott, gazdaságilag elavult eszközökkel és szervezettséggel és nem utolsó sorban egy kifosztott társadalmi (felhalmozott tartalék nélküli) állapotot talált itt. Ezt még megfejelte az a hibás szemlélet, amely az ország különböző javait kótyavetye módon szinte elosztogatta.
Ismerős még talán a Raskó minisztériuma által levezényel cukorgyárak ügye és a növényolajipari ügyek összessége. Ezt csak tovább rontotta a Horn kormány által aprópénzért eladott energetikai szektor ügye. Nos, szumma-szummárum így jutott az ország abba a helyzetbe, hogy a külföldi tőke tulajdoni rész jóval meghaladta a magyar tőke tulajdoni rész arányát, amely azt jelenti, hogy az ország lesüllyedt a harmadik világba, vagyis egy tőkegyarmati sorba kerül. A magyar érdek viszont az, hogy minél előbb az ország kikerüljön ebből a szituációból.
Álljon itt egy adatsor az 1998-as állapotokról:
Nagyvállalati szektor összesen, ha levonjuk a KKV-kat, az 1998-as nagyvállalati jegyzett tőke:
Külföldi tőke aránya: kb. 70–75%
Magyar (belföldi/állami) tőke aránya: kb. 25–30%
Ez a kettősség jellemezte az úgynevezett „duális gazdaságot” a kilencvenes évek végén Magyarországon: létezett egy rendkívül tőkeerős, exportképes, döntően külföldi tulajdonú nagyvállalati kör, és egy alacsonyabb tőkeerejű, belföldi piacra termelő, hazai tulajdonú KKV kör.
Ez azt mutatja, hogy Magyarország mint olyan, a totális tőkegyarmatosítás alá került. Ezt ismerte fel sok gazdasági elemző és a Fidesz vezetése. A 2010-es hatalomra jutás után először a Gyurcsány-Bajnai romokat kellett eltakarítani. Ezután jött/jöhetett a „látens protekcionista” gazdaságpolitika, vagyis amit lehet azt magyar tulajdonú cégekkel kell elvégeztetni pályáztatási feltételek mellett! Természetesen ez nem nagyon, sőt kimondottan nem tetszett a külföldi vállalkozói csoportoknak és ez által az EU-nak sem! Az első két-három ciklus kimondottan jól sikerült, azonban a gazdasági környezet hatalmas változásait (Covid, orosz-ukrán háború) a negyedik ciklusban már nem sikerült kivédeni a kormányzatnak, hiszen az energia árak elszabadulása még a mai napig is tart.
Az igazsághoz azonban hozzátatozik, hogy minden gazdaságban előfordulhatnak korrupciós folyamatok, de ez véleményem szerint nem haladja meg a nemzetközi méreteket, hiszen mindenhol vannak korrupciós bűncselekmények, amelyeket le kell törni. Azonban ezt egy pártra kivetíteni az már a fantazmagória határát súrolja és nem más célja van mint totálisan kiiktatni a hatalomból az adott pártot, amely pénzügyileg sérti bizonyos EU-s gazdasági és pénzügyi körök jól felfogott érdekeit. Mert ha a tőke valamit megtehet, azt meg is teszi, hiszen van rá tapasztalata és gyakorlat. Ezt pontosan láthattuk a média dózerolás kapcsán a választás alkalmával.
A nyugat-európai tőkegyarmatosítás tart a mai napig a világban, kiváltképpen a franciáknál, ahol hatalmas hagyománya van a régi gyarmataikon az afrikai kontinensen!
Én mindenképpen azt javasolnám a tisztelt olvasó honfitársaimnak, hogy mielőtt megvádolunk valakit, vagy valakiket azelőtt nem árt utána nézni bizonyos dolgoknak és elgondolkodni azon. Ma az AI korában ez nem egy nagy dolog és higgyék el érdemes, sokkal érdemesebb mint fürdővízzel kiönteni a gyermeket.
A szerző: újságíró
Toll és Igazság – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kiemelt kép: illusztráció / Fotó: cont.ws
#CsSzabóBéla #Korrupció #Tőkegyarmatosítás #Rendszerváltás #LátensProtekcionizmus #PfizerBotrány #PénzesBőröndök #NIF
