E feltételek Magyar Péter nélkül is, maguktól is teljesülni fognak.
Azáltal, hogy a Tisza kormány, hivatalba lépésével hazánkat azonmód Oroszország ellenségévé tette. Erről jókor gondoskodott maga Magyar Péter. Amikor provokatív, pimasz nyílt leveleit írogatta a budapesti orosz nagykövetnek. Amikor választási kampányának korai szakaszától kezdve arról ordítozott, hogy le fogja választani hazánkat az orosz energiáról. Amikor arról ordibált, hogy mi nem félünk Putyintól. Ennek nyomán Moszkvában nyilván levonták a következtetést: az új magyar miniszterelnök ellenséges lesz Oroszországgal szemben.
Amikor MP külügyminiszterének választotta azt az Orbán Anitát, aki leszögezte: Mi a Nyugathoz tartozunk. Vagyis mindenben követni fogjuk Brüsszelt, a Nyugatot – akármibe kerülne is ez. Akármi is lesz a Nyugat elvárása velünk szemben. Akár, ha gyorsítottan föl kell venni az Unióba az Oroszországgal hadban álló Ukrajnát. Hogy, megsegítésének ürügyén,folytathassák Amerika, a NATO háborúját Oroszország ellen. Akár, ha engedni kell, hogy Ukrajna elárassza olcsó, silány mezőgazdasági terményeivel Európát, hazánkat – tönkre téve a mi, az európai agrárgazdaságot. Beengedve az ukrajnai termőföldeket felvásárló nyugati (leginkább amerikai) cégek és magánszemélyek terményeit az uniós piacokra – mesés profitokhoz juttatva őket.
Aki hadügyminiszterének tette meg azt a haza- és nemzetárulása miatt posztjáról leváltott Ruszin-Szendi Romulusz volt vezérkari főnököt, aki a NATO ülésein a második világháborús kollaboráns ukrán náci segédcsapatok köszöntését hangoztatta („Szláva Ukrajinyi!”). Aki most meghirdette: „Becsapjuk az ajtót az oroszok előtt”. Aki nyilvánosan kijelentette: „Ha oda jutunk, lesznek telefonszámok” (mármint Magyarország és Oroszország esküdt ellenségének, az ukrán hadseregnek a vezérkari főnökségéhez.)
Ruszin-Szendi Romulusz
Moszkvából megüzenték: „vették az adást”. És meglépték azt, amit eddig még soha:
rakétatámadást intéztek a Kárpátalján lévő, katonai fontosságú létesítmények ellen.
Közöttük, például, a Rheinmetall munkácsi üzeme ellen. És miért ne tették volna: hiszen Kárpátalja Ukrajna része.
Tekintettel Magyarországnak az Oroszország iránt való, eddig gyakorlatias, korrekt viszonyulására, Oroszország mostanáig tartózkodott a Kárpátalja elleni rakétacsapásoktól.Mostantól nem fog.A Kárpátaljára mért rakétacsapás Budapestnek szóló figyelmeztetés volt arra az esetre, ha az új magyar kormány követné a lengyel példát, és Kárpátalján keresztül szállítana keresztül – vagy engedne át – fegyvereket az ukrán hadsereg számára.
Mit vesztünk majd a Tisza kormány oroszellenes külpolitikai és külgazdasági kurzusával?
Mostantól Magyar Péteréknek nem kell majd erőlködniük azon, hogy leválasszák hazánkat az orosz energiahordozóktól.
Oroszország magától fogja leállítani ezek szállítását a barátságtalan országoknak – közöttük, immár, hazánknak is.
Nem fog kelleni mesterségesen keresztbe tenni a paksi atomerőműnek. Függetlenül Brüsszel oroszellenes szankcióitól,
Oroszország nem szállít majd fűtőelemeket az ellenségessé vált Magyarország paksi atomerőművébe.
Ha Magyarország is beszáll Brüsszel Oroszország elleni háborújába, katonai célpont lesz a zalaegerszegi Rheinmetall harckocsigyártó üzem, Amerika, a NATO magyarországi repülőterei (Pápa, Kecskemét, Taszár – netán még Szolnok is),
a NATO székesfehérvári műveleti központja (melynek koordinátáira nyilván még jól emlékeznek abból az időből, amikor az a szovjet Déli Hadseregcsoport repülőbázisa volt).
Amerika nem olyan régen vállalta a kecskeméti repülőtér felújítását, hogy alkalmas legyen a legkorszerűbb amerikai gépek fogadására is. Ha aztán onnan majd Oroszországot bombázni felszáll egy gép… a Duna-Tisza közéből már nemcsak az éghajlat-változás miatt lesz sivatag…
Putyin nemrég meglengette: Ukrajnának majd vissza fog kelleni adnia, a Lengyelországtól, Romániától, Magyarországtól hozzá került területeket. Az orosz államfő egyszersmind sietett lehűteni a vérmes reményeket: ez nem holnap lesz, hanem csak sok-sok, tíz, tizenöt év múlva.
Erős azonban a gyanúm: egy Tisza párt kormányozta Magyarország – pláne, ha már megint hadba száll Oroszországgal – valószínűleg sohasem fogja visszakapni Kárpátalját. Pontosan ugyanazért, amiért 1945-ben is elvették tőlünk. A Szovjetuniónak akkor esze ágában sem volt visszaadni Kárpátalját a nemrég még ellene háborúzó Magyarországnak – amely emiatt sokáig megbízhatatlan volt a Szovjetunió szemében. Kárpátalja akkor afféle gyepűnek kellett a Szovjetuniónak: hogy ott fogja fel a magyar hadsereg esetleges első csapásait.
Lemondhatunk egyben arról, hogy a Oroszország ezentúl hazánkba szállítsa a fogságába esett kárpátaljai magyarokat, hogy itt újra egyesülhessenek családjaikkal.
Majd bolond lenne: hogy a hozzánk (haza)szállított kárpátaljai magyarokat a magyar hadseregbe besorozva küldhessük újra Oroszország ellen! Ugyanezért nem fogják Kárpátalját visszaadni – valószínűleg sohasem.
Nem fogják megkockáztatni, hogy az Oroszországgal szemben ellenséges Tisza vagy további magyar kormányok Kárpátalját kiajánlják amerikai (NATO) támaszpontok létesítésére.
