Dr. Bogár László: Mondj el mindent
Bár érthető módon óriási várakozás előzte meg Orbán Viktor Tusványoson tartott előadását, én magam 2012 óta óvatosan közelítek az ilyen nagy drámai beszédeihez, Mégpedig azért, mert azt a „bizonyos” 2012-es évértékelő beszédét azzal kezdte, hogy kérdezte otthon a felségét, hogy miről beszéljen itt, és mikor azt válaszolta, hogy mondj el mindent, erre ő azzal vágott vissza, hogy no abból baj lesz.
Nos, mivel április 12.-én bekövetkezett a baj, ezért logikailag arra a következtetésre juthatnánk, hogy ha már baj lett (nagyon nagy baj!), akkor
akár nyugodtan el is mondhatná most már, amit akkor és ott nem látott volna bölcs dolognak elmondani. (Bár logikailag akár az is elképzelhető, hogy éppen azért lett nagy baj, mert ott nem mondott el mindent.)
Idézhetnénk például Karinthy Frigyes híres versét, miszerint „nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”, vagy az egykori sláger szöveget miszerint „hogyan mondjam el neked, amit nem lehet, mert szó az nincs csak képzelet”. Valami hasonlót éreztem akkor, amikor először olvastam el Horthy Miklós „Emlékirataim” című először 1953-ban megjelentetett visszaemlékezését. Közel egy évtizeddel a „történés” után, és úgy, hogy közben már elég lényeges átalakulás ment végbe a világhatalmi rendszerben Horthy még láthatólag ekkor is nagyon visszafogottan beszél arról a nagy drámáról, ami 1944 márciusában Klessheimben történt. Levéltári adatokból ma már tudjuk, hogy Hitler azért rendelte magához, hogy közben megszállja az országot és hogy a következőket mondta Horthynak. „Ha Ön együttműködik, a katonai jelenlét csupán diszkrét háttérbiztosítás lesz. Ha ellenáll, a megszállás nyers és kíméletlen katonai diktatúrává válik”. Lélektanilag érthető, hogy Horthy még halála előtt néhány évvel sem tudta, merte, akarta („tudjuk, merjük, tesszük”…ejnye de ismerős..!”) mindezt megosztani a nyilvánossággal.
Ez a pszichológiai csapda talán úgy írható le, hogy a brutális hatalom egója nem engedi, hogy felfedjék brutalitását – tehát megtiltja azt, Akit viszont a brutális hatalom kényszerít együttműködésre, annak egója nem engedi e kényszer hatásának felfedését. Tudom, hogy képtelenség ilyeneket egyáltalán feltételezni, de vajon miért zárhatnánk ki annak lehetőségét, hogy Orbán Viktor is átélhetett valami hasonlót, amelynek felfedése ugyanezen lélektani csapda miatt lehetetlen. Tudom, hogy ennek a valószínűsége nagyon csekély, de érzésem szerint nem nulla.
A mostani tusványosi beszéde néhány mozzanatát most azért idézném ide, mert ezek akár alá is támaszthatnának egy ilyen feltevést. Az egyik ilyen mozzanat az a szokatlanul nyílt mondat miszerint
az új miniszterelnök is a Fideszből jött, csak a Fidesz rossz oldaláról.
Annak feltételezése, hogy a Fidesznek lehet rossz oldala is, mi több, onnan a nemzettel szemben álló önkényuralom is kihajthat, nos, ez a feltevés eddig a politikai sci-fi műfajához tartozott volna.
Miért nézte tétlenül, hogy ez a rossz oldal szabadon működjön, sőt két hosszú év alatt minden feltételét megteremtse annak, hogy a Fideszre megsemmisítő csapást mérhessen. Logikailag két lehetőség adódik.
Az, hogy Orbán Viktor globális „szóvivője” volt az Amerika, Oroszország, Kína világhatalmi együttműködésére épülő konstrukciónak az mindenki számára evidencia. Az is nyilvánvaló, hogy az Európai Unió és az egyes tagországok uralmi struktúrái viszont egyértelműen az ezzel szemben álló világhatalmi komplexumot támogatták. Amelynek a leglényegesebb eleme, hogy Oroszország nem lehet világhatalmi tényező, ezért le kell győzni, és végtelen erőforrás-mezőként kell folyamatosan kifosztani.
A beszéd lényegi következtetése a volt, hogy nem „önkritikus ellenzékként”, hanem a nemzeti „ellenállás” intézményeként képzelhető el a jövő Fidesze. Ez azonban még inkább megerősíti iménti feltételezésünket, mert az ellenállás fogalma eleve azt feltételezi, hogy nem az ellenálló a főszereplő, hisz ő csak „reagál” valamire, hanem az, akivel szemben ezt az ellenállást kifejti. És mivel éppen az látszik bebizonyosodni, hogy a magyar választás nem „belpolitikai aktus”, hanem egy világhatalmi törésvonal megnyilvánulása, egy olyan tektonikai összeütközés, ahol éppen Magyarország „szubdukciója” volt a világhatalmi cél, így nem az új kormány önkényuralma az ellenfél, hanem a győztes világhatalmi aktor, akkor az ellenállás szép és hősies tett lehet ugyan, de sikeres aligha.
A szrező: közgazdász, ny. egyetemi tanár
Toll és Igazság – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
#BogárLászló #Tusványos #OrbánViktor #Fidesz #Geopolitika #NemzetiEllenállás #NIF #NemzetiInternetFigyelő
