A 17. Alaptörvény-módosítás Sulyok Tamás elmozdítására szabott mondata, az NVVH ügyészi jogköröket bitorló felhatalmazása, a Fidesz-szerverek lefoglalása és Szakács István influenszer terrorgyanús letartóztatása – egy német konzervatív publicista foglalta össze, mivé lett a Tisza-kormány „jogállamisága” alig három hónap alatt.
A magyar-témájú ungarnreal.de – Dr. Rab Irén kultúrtörténész oldala – vette át és közölte július végén Frank W. Haubold, a német konzervatív Achgut.com publicistájának elemzését Magyar Péter kormányzásának első hónapjairól. A német szerző szerint a Tisza-kormány módszerei kísértetiesen emlékeztetnek azokra a mintákra, amelyeket korábban éppen az Orbán-kormánynak róttak fel – csak ezek annál is tovább mennek.
A „Lex Sulyok” – a köztársasági elnök elmozdítása alkotmánymódosítással
Haubold szerint elképzelhetetlen lenne, hogy a német Bundestag kétharmados többséggel olyan alaptörvény-módosítást fogadjon el, amely név szerint egy hivatalban lévő államfő megbízatását szünteti meg, de, ha ez mégis megtörténne, a Szövetségi Alkotmánybíróság azonnal megsemmisítené. Magyarországon azonban éppen ez történt: a Tisza Párt kétharmados többsége elfogadta az Alaptörvény tizenhetedik módosítását, amely kimondja, hogy a módosítás hatálybalépését követő napon megszűnik a köztársasági elnök megbízatása.
A cikk szerint Sulyok Tamás mozgástere rendkívül szűk volt: ha öt napon belül nem írja alá a törvényt, önmagában ez alapozhatta volna meg az amúgy is fenyegető felelősségre vonását. Az Alkotmánybírósághoz – amely a szerző szerint maga is a miniszterelnök támadása alatt áll, és amúgy is csak formai, tartalmi vizsgálatot nem végezhetne – fordulhatott volna, de ez évekig elhúzódó eljárás, amíg Sulyok addig már nem tölti be hivatalát.
Korábban a NIF is beszámolt arról, hogy a Sulyok-ügy mögött messzebbre mutató szálak húzódnak.
A cikk arra is felhívja a figyelmet: még olyan emberi jogi szervezetek is, mint a Helsinki Bizottság vagy az Amnesty International – amelyek korábban rendre az Orbán-kormányt bírálták -, most azt kifogásolják, hogy
Sulyoktól megtagadták a tisztes eljáráshoz való jogot, amelyet csak a rendes felelősségre vonási eljárás biztosíthatott volna. A Közép-Európai Összehasonlító Jogi Társaság (CEAC) jogászai részletesen elemezték, hogyan kerülték meg szándékosan a rendes impeachment-eljárást – és a módszert egyenesen az Orbán-kormány tisztességtelen gyakorlatával rokonítják.
Az NVVH: ügyészi jogkörök egy kézben
A cikk szerint az üldözési hullám nem áll meg a köztársasági elnöknél (aki nem is Fidesz-tag) és a jogászoknál – most már üzletemberek és cégek is célkeresztbe kerülnek, amennyiben kapcsolatba hozhatók az előző kormánnyal.
Erre a célra jön létre a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH), amely a törvényjavaslat szerint nemcsak vizsgálati jogkörrel bírna, hanem vagyont foglalhatna le, sőt vádat is emelhetne – ami klasszikusan ügyészségi feladat.
Erről a NIF már korábban is élesen írt, az 1950-es évek rémuralmához hasonlítva a felállítást, csakúgy mint egy önálló véleménycikkben is. A független Helsinki Bizottság szintén bírálta a tervezetet a túl tág mérlegelési jogkör és a független bírói kontroll hiánya miatt – a német szerző szerint egy olyan hivatal, amely egyesíti a vizsgálati, vagyon-visszaszerzési és vádemelési funkciókat, alapjaiban ássa alá a hatalommegosztást.
Állami médium kényszerű önkritikája, influenszer terrorgyanúval
A cikk kitér az M1 és a Kossuth Rádió kényszerű leállítására is, amelynek keretében a csatornáknak nyilvános önkritikát kellett gyakorolniuk – Haubold szerint ez nem egy szokásos médiareform, hanem egy politikai többség kollektív erkölcsi ítélete egy intézmény felett.
A kormánykritikusokkal szembeni fellépés is durvul: Szakács Istvánt, a korábbi Megafon-influenszert július 8-án hajnalban hét rendőr vitte el otthonából, miután egy Facebook-videóban arra figyelmeztette Magyar Pétert, ne merje Orbán Viktort jogtalanul letartóztatni, mert ellenkező esetben ötszázezer magyar vonulna az utcára a kiszabadításáért. A gyanú terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés volt; néhány órás fogvatartás után szabadon engedték, a Fővárosi Főügyészség pedig utólag helyt adott a gyanúsítás elleni panasznak, vagyis megállapította, hogy a gyanúsítás jogalapja nem állt fenn.
Július 21-én pedig a Bács-Kiskun megyei ügyészség bejelentés nélkül végzett házkutatást abban az adatközpontban, ahol a Fidesz szerverei üzemelnek – a párt szerint a teljes kommunikációs rendszerét és adatbázisát (e-maileket, belső rendszereket) próbálták lefoglalni, amitől a párt honlapja és levelezése is időszakosan elérhetetlenné vált. Erről a NIF is részletesen beszámolt. Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyész – aki, mint a NIF is megírta a nyáron, hónapok óta politikai nyomás alatt állt – másnap bejelentette lemondását, amelyben burkoltan a hivatal politikai eszközzé válása elleni tiltakozását fogalmazta meg.
Az ígéretekből kevés valósult meg
A cikk a mindennapi megélhetés helyzetét is számba veszi:
az üzemanyagárak áprilistól közel 10 százalékkal emelkedtek a támogatások megvonása miatt, míg a gázárak a fogyasztási limit felett és a vállalkozói szektorban jelentősen nőttek. Az élelmiszerárak továbbra is magas szinten állnak.
A kampányban ígért családitámogatás-emelés forráshiány miatt befagyott, a háromszázalékos Otthon Start hitelprogram szintén leállt és feltehetően megszűnik, a felújítási hitelek kifutottak, a napelem- és tárolótámogatásra pedig leállt a pályázatok befogadása – mindez a Haubold-cikk szerint nemcsak a lakosságot, hanem az építőipart is sújtja. A szerző megjegyzi: már az első befektetők is fontolgatják, hogy elfordulnak Magyarországtól.
Következtetés:
a cikk szerint Magyar Péter kampányígéreteiből kevés valósult meg, ha eltekintünk az előző kormánnyal és annak támogatóival szembeni – egyre inkább totalitárius vonásokat mutató – radikális fellépéstől. Sem a megélhetési körülmények, sem a politikai légkör nem javult az országban.
Figyelem! A fenti hír a német Achgut.com publicisztikai portál cikkének nyomán, az ungarnreal.de-n megjelent formában készült.
