Orbán Viktor 2026-os tusványosi beszéde nem hozta el a várt katarzist, sem a hatalomba való visszatéréshez szükséges új stratégiát. Aki valódi szembenézést vagy iránymutatást várt az egykori miniszterelnöktől, annak csalódnia kellett: maradt a vágyvezérelt jövőkép és a régi mantrák ismételgetése. Mindeközben Magyar Péter új diktatúrája a Parlamentben építkezik, a két szekértábor pedig erkölcsi vakságban szenvedve tapsol a saját hazugságainak. Dr. Vassy László kemény kritikával elemzi a tusnádfürdői hattyúdalt és a magyar politikai valóság kilátástalanságát, ahol a „demokrácia” már csak egy teljesen kiüresedett, kiforgatott jelszó.
NIF
Azt gondoltam, hogy a tusványosi „dzsemborin” az egykori miniszterelnök olyan irányt mutat majd a megjelenteknek, amire valóban építeni lehet egy esetleges hatalomba való visszatérést, az összefogás új dimenzióját, valamit… ami valóban az, aminek lennie kell. Ehelyett ugyanazokat a mantrákat hallottuk, amelyeket a csapnivaló választási kampányban már minden Fideszes betéve megtanult.
Hallottunk itt a demokrácia szétveréséről, Magyar Péterről, mint főgonoszról, törvénytelen hivatali megfosztásokról, az Unió megreformálásáról etc… és persze, hallattunk a visszatérés lehetőségéről, amely abban áll, hogy majd négy év múlva megkétszereződik a Tisza által elért szavazatok száma a Fidesz javára. Voltaképpen a bukott miniszterelnök azt mondta el, amit a még mindig rajongó választó hallani akartak a Kárpáthaza bércei között. A beszéd lényegében egy hattyúdal volt, amelyben az álmok elevenedtek meg, és a „majd talán” volt a főszereplő.
Bocsánatot is csak azért kért, hogy Magyar Péter az Ő soraikból került a miniszterelnöki székbe, némi csavarral. Orbán Viktor népe ujjongott a hallottak okán, és ezzel ugyanazt bizonyította, amit a Tisza szavazói: nincs egy cseppnyi erkölcsi érzéke sem ezeknek a szekértáboroknak. Amíg Magyar Péter folyamatos hazudozásai, jellem és erkölcs nélküli magatartása nem szúrja ki a szemét sem a frakciójának, sem a választóknak, addig ugyanez látható a Fideszesek részéről is, csak más aspektusban. A Fidesz-fanok nem látják még ma sem azt az erkölcsi mélységet, amely a hatalmas vagyonok, a családi gazdagodás, a lopás és a hűtlen kezelés nap-nap után napfényre derül. Igaz, erről a volt miniszterelnök sem beszélt, ám a Fideszesek nehezményezik, hogy az új hatalom feltárja a gazdasági bűncselekményeket és üldözi is azoknak az elkövetőit. Egyik kutya, másik eb – tartja a régi mondás, és ez ma így is van. E pillanatban nincs olyan politikai tömörülés, amely érdemes volna arra, hogy az ország sorsát rábízza a választók tömege. Mert hazudik ez az oldal is, és a másik is. A volt kormányfő szerint minden, amit a Fidesz tett, az maga a csoda, ám ennek az ellenkezőjét állítja az új diktatúra is. És mindkét politikai tömörülés a demokráciára hivatkozik, így a negatív és a pozitív előjel matematikai eredménye a demokrácia valósságát tekintve is nulla. Magyarország bebizonyította, hogy ez csak egy szó, amelyre mindent rákenhet bárki.
Milyen szép világ volna, ha végre legalább egy politikus igazat mondana, és nem politikai szlogenek és a demokrácia szó röpködnének a Parlament falai között és Tusványoson, hanem a rend, az erkölcs, a tisztesség lehetne a főszereplő. Mert bosszúból, gyűlöletből, de cserében erkölcstelenül és hazudozva semmi nem marad ebből az országból és a Kárpátok gyűrűjében élő magyar keresztény nemzetből. E pillanatban, Tusványos után is ebbe az irányba haladunk, még akkor is ha Böjte misézett a táborban, és számos Fideszes elégedetlenségét fejezte ki saját pártja eddig politikája miatt, amit pont azok tettek a sírba, akik békésebb öregkort szerettek volna megélni, továbbra is akár jól fizetett Fideszes trágárügyi média-hangadóként.
Summa summarum: Nem jutottunk előbbre nemzeti ügyeinkben Tusnádon, 2026-ban… És az idő kevés, a szavazók száma egyre csökken, az új hatalom pedig minden ellenkező híreszteléssel szemben, keményen erősödik… Mert vannak örök álmok, és vannak megvalósult álmok. Az egyik Tusványoson, a másik a Magya-Parlamentben…
