Nagyváradi délelőtt… ez a mi hazánk!
A nagyváradi premontrei kolostor és templom előtt összegyűlt a magyarság azon része, amely hite, magyarsága és elkötelezettsége okán kötelességének érezte, hogy akár testével, imájával és jelenlétével is megvédje Várad talán utolsó erődjét és annak apátját, Anzelm atyát. Fontos volt ez a védelem, hiszen a román törvénytelenség és a vasgárdista náci magyargyűlölet sem Istent, sem embert nem ismerő őrülete határtalan.
Maga az állam miniszterelnöke, váradi polgármesterként maffiamódszerekkel hamisította meg a tulajdoni lapot, így a restitúció által visszakapott kolostor állami tulajdonba került, egy csalás által és egy ingatlanpanama érdekében. A miniszterelnök saját bírákkal, a törvényt semmibe véve, öt esztendeje elindította tehát a támadást, s most fullajtárjai, azaz a mai városvezetés folytatják a műveletet.
Pillanatnyilag, a „tömeget” látva felfüggesztették a kilakoltatást, ám a román vezetésnek hinni igen nagy ostobaság volna.
A tömeg szót idézőjelbe tettem, hiszen két-háromszáz ember nem tömeg akkor, amikor egy nemzet értékének védelméről, szabadságáról, törvényes megmaradásáról van szó. És a váradi ügy az! Olyan ügy, amelynek védelmében két-háromezer embernek kellett volna összegyűlnie,
ott kellett volna lennie a váradi püspöknek, hiszen mint tulajdonos a Nagyváradi Püspökség szerepel a papírokon, akivel szerződése van a Premontrei Rendnek.
kellett volna a hangját Gyulafehérvár érsekének is, bár Nagyvárad, az egykori temesvári püspök, Sebastian Kräuter ellenkezése miatt a bukaresti érsekséghez tartozik. És tiltakoznia kellett volna minden egyházi vezetőnek, beadványokkal ostromolva a román és az uniós hivatalokat. Ám senki nem tett semmit, nem szólt semmit. Egy magyar keresztény erődítményt feladott mindenki. Magára hagyva az igazáért és népéért küzdő apátot. Márton Áron püspök sorsát ma a váradi premontrei apát éli meg, miközben Áron püspökkel takaródzva némaságba burkolózott mindenki, aki tehetett volna vagy tehetne az ügyben.
Egyedül a Mi Hazánk érezte úgy, hogy részt kell vennie a tiltakozáson, hogy ott kell lennie ezen a gyalázatos délelőttön és be kell számolnia a közösségi oldalon mindarról, ami Nagyváradon történik. És ez legalább olyan fájdalmas tény, mint az, hogy kevés lelkes és lelkiismeretes magyar és román jelent meg ott, ahol a nemzetnek lett volna a helye.
Nem ígérgetésekkel, nem zsák krumplival, nem egymás lejáratásával vizsgázott ma a Mi Hazánk Nagyváradon, Szent László városában, hanem tettel, megjelenéssel, kiállással, felhívással, hittel és nemzeti elkötelezettséggel… nem kampányfogásként, hanem meggyőződésből, hazaszeretetből. És ez a vizsga jelesre sikerült 2026. február 23-án, magasra emelve ennek a közösségnek a hitelét, méltóságát. Ha semmi mást nem mondana, ha nem tárná fel a valós bajokat, akkor is gondolkodóba ejtene ez a közösség… a többi hallgatag, meghunyászkodó és a magyar ügyet sokadik helyre soroló pártokat illetően. Mátyás királyunk születésnapján, Szent László városában vizsgázni szép dolog, kivált, ha a vizsga eredménye jeles, s a vizsga elnöke maga a magyarok Istene!
Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
#Nagyvárad #PremontreiKolostor #StoffánGyörgy #Erdély #MiHazánk #Kereszténység #MagyarSors #Trianon #NIF
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
