Orosz-amerikai csúcs Anchorageben
Putyin orosz elnök kezdeményezésére pénteken orosz-amerikai csúcstalálkozót tartanak az alaszkai Anchorageben, hogy közös nevezőre jussanak korunk legégetőbb gondja, a háború vagy béke, szankciók vagy gazdasági együttműködés kérdésében.
Putyin azért kezdeményezte a személyes találkozót Trump amerikai elnökkel, hogy helyreállítsák a Biden adminisztráció idején megszűnt normális viszonyt országaik között, és konkrét lépésekkel erősítsék az egymás iránti bizalmat.
Alapvető kérdés a washingtoni és a moszkvai nagykövetség, valamint a különböző nagyvárosokban működött, majd bezárt konzulátusok normális működésének biztosítása, részeként pedig az orosz állam tulajdonát képező amerikai ingatlanok és ingóságok visszaszolgáltatása jogos tulajdonosának.
Hasonlóan fontos kérdés az orosz-amerikai árucsere útjában álló akadályok leépítése, különös tekintettel az Oroszországgal szemben foganatosított szankciókra. Kedvez a folyamat beindításának, hogy Trump annak dacára sem vezetett be büntető vámot Oroszországgal szemben, hogy Moszkva nem tett eleget ultimátumának, hogy kössön tűzszünetet Kijevvel, hanem újra leszögezte: nem áll szándékában lemondani ukrajnai katonai beavatkozásának hármas céljáról, a nácitlanításról, Ukrajna demilitarizálásáról és semlegessé változtatásáról. De – mint eddig is – készen áll arra, hogy diplomáciai úton érje el céljait, ha Kijev és nyugati szövetségesei is hajlandóak rá az egyenjogú és kölcsönös biztonsági garanciák elfogadásával.
„Oroszország álláspontja Ukrajnával kapcsolatban ugyanaz maradt, ami eddig is volt” – mondta Jurij Usakov, Putyin külpolitikai tanácsadója két nappal Trump Moszkvának adott ultimátumának lejárta előtt.
Hogy Trump ilyen körülmények között is igent mondott a találkozóra, azt bizonyítja, hogy készen áll bizonyos kompromisszumra. Készségében a legfőbb szerepet az amerikai tőkének Putyin által felkínált előnyök, valamint az ukrajnai békés rendezés játszhatja, még ha az utóbbi hosszabb távon is.
Trump tűzszüneti próbálkozása nyilvánvalóan kudarcra van ítélve mindaddig, amíg a NATO fel nem hagy Zelenszkij katonai támogatásával, hiszen orosz részről óriási baklövés volna, ha a semmiért cserében beleegyeznének a fegyvernyugvásba.
Moszkva szerint a tűzszünet előtt meg kell állapodni a béke alapvető feltételeiben, ezeket a feltételeket pedig nem Washingtonból vagy Brüsszelből fogják megszabni, hanem ő szabja meg, hiszen a Nyugat 2021. december-2022. február között nem volt hajlandó békés tárgyalásokon megállapodni a jogos orosz biztonsági követelések teljesítésében, a kölcsönösség alapján.
Putyin és Trump anchoragei tanácskozásán nagyobb előre lépésre számítok a kétoldalú kapcsolatok terén, mint az ukrajnai békekötésben. Ukrajna irányítása még mindig annak a személynek a kezében, aki semmit sem értett meg abból, hogy mi miért történt, vagy még rosszabb, nem akarja tudomásul venni a tényeket, mert ez hatalmának elvesztésével járna. Ez a korrupcióval súlyosbított gyűlölködő, békétlen politika vezetett oda, hogy Ukrajna lakosságának egy része külföldre menekült, közel egymillió ukrán pedig az életét áldozta érte.
A történelem mond majd ítéletet azok felett, akik támogatták Zelenszkij eleve vesztett háborúját, mert abban bíztak, hogy Oroszországot legyőzhetik, kincseit pedig feloszthatják egymás között. Míg Nyugat-Európa, legalább is nagyhatalmai, britek, franciák és németek még mindig abban az illúzióban ringatják magukat, hogy győzhetnek, és az utolsó csepp vérig (értsd ukrán vérig) ki kell tartani Zelenszkij mellett, Trump kezdi belátni, hogy a valóság határt szab a vágynak, és annál rosszabb, minél később jön rá az ember.
De hát ott az a fránya beidegződés, amin nehéz felülkerekedni! Különösen, ha az ütemet még mindig a hadiipar diktálja.
Nem könnyű változtatni az uralkodó érdekviszonyokon! De most lehetőség kínálkozik rá. A közvetlen profiton túlmenően Amerika fejlődése, vagyis a Trump által meghirdetett „Tegyük újra naggyá Amerikát!” filozófia valóságba ültetése szempontjából lehetőséget kínál Putyin ajánlata, hogy együtt aknázzák ki az eddig jórészt csak tudományos kutatásra használt földrész, az Észak Sarkvidék természeti kincseit, legfőképpen a ritka fémeket. Az orosz elnök természetesen nem koncesszióra gondol, hanem orosz-amerikai vegyes vállalkozások létrehozására, a kölcsönös előnyök jegyében, beleértve az infrastruktúra fejlesztését is.
A csúcstalálkozó alaszkai helyszíne jelképes, mert arra utal, hogy komoly megállapodásokra nyílik kilátás a gazdasági együttműködés terén.
Az amerikai-orosz gazdasági érdekek találkozása a békés együttműködés katalizátorává válhat, mert segíthet a szembenállás rendjét felváltó együttműködés világrendjének eljövetelében.
A putyini diplomácia egyértelműen arra irányul, hogy konkrét tettekkel bizonyítsa, Oroszország nem fenyegeti Amerikát, és nem fenyegeti Európát sem, ha Oroszországot békén hagyják. Moszkva nem hódításra akarja felhasználni katonai csúcstechnikáját, melynek révén felülkerekedett az amerikain, hanem olyan világot szeretne, amelyikben egyik fél sem rendelheti maga alá a másikat, senki sem uralkodhat a másokon.
Oroszország óriási történelmi megpróbáltatásai, 27 millió lakosának elvesztése a II. világháborúban, most pedig veszteségei az ukrajnai fronton, nem hagynak kétséget békés akarata iránt. A putyini politika sikere esetén új tartalommal telítődne a „Si vis pacem, para bellum”, hiszen bebizonyosodna, hogy a fegyverek nem csak arra jók, hogy egyesek békében élhessenek, mások kárára, hanem arra is, hogy kikényszerítsék az egyetemes békét is.
Alaszkában erre ugyan még aligha számíthatunk, de arra módot nyújt, hogy elinduljanak felé, és arra összpontosítsanak, ami közös, ne pedig arra, ami elválaszt.
Simó Endre, a Magyar Békekör elnöke
Kiemelt képen: Donald Trump amerikai elnök sajtótájékoztatót tart a Fehér Házban 2025. augusztus 11-én