A Peti-jelenség pozitív oldala – Köszönjük Peti!

Minden választás előtt jókat szórakozom. Talán, a korom miatt nem tudok azonosulni azzal a sok hülyeséggel és üres ígérettel, ami elhangzik egy-egy választási évben, a kampányban. Ilyenkor minden jelöltnek első a nép, a nemzet, a haza, vagy a másik oldalon az európaiság, a liberális „értékek”, a szabad abortusz, az LMBTQ és persze a lakosság érdekvédelme, a „megcsináljuk”, a „megbuktatjuk”, a „mi vagyunk a legjobbak”…

A templomokban megjelennek a jelöltek, köztük olyanok is, akik addig azt sem tudták, hol a plébánia vagy a református templom, sokan pedig, olyan látszatadományozásokat csinálnak egy-egy poszt érdekében, hogy attól valóban jókedvre derül az ember. Ilyen a világ…

És mit csinál a választó ezekben az időkben? Habzsolja ezeknek a körmönfont, hatalomra vágyó senkiknek az ígéreteit, jól összevész a rokonsággal és az ismerősökkel, de a közösségi oldalakon is „vérre megy” az egyet nem értés.

Idén azért kicsit más a helyzet. Igazi, egyedi szórakoztatóműsor tanúi vagyunk egy új politikai (hulló)csillag közszereplése nyomán. Hiszen, az országos politikában ilyen szánalmas kisember még aligha tűnt fel – és zuhant vissza az ismeretlenség homályába –, mint Peti. Mert Peti szereti a nagyközönséget elkápráztatni, és halálosan szereti önmagát. Petinek viszont, az a legfontosabb dolog nem megy, ami a nagypolitikában mindennapos: nem megy neki a tények, a valóság és az elképzelt világ összeegyeztetése. Ráadásul, arra sem emlékszik két közszereplés között, hogy előzőleg mit hazudott… nagypapáról, pártról, nemzeti elhivatottságról, őt hívó rádióstúdióról, családról, volt barátokról etc. Élete legfelemelőbb élménye talán, az április hatodikai tüntetés volt, amikor sok ember előtt oszthatta a semmit, és a köré csoportosult, hozzá hasonló niemandok koszorújában ünnepeltethette magát. Olyan volt ez a tüntetés, mint egy-egy Mikroszkóp Színpados Hofi előadás, amikor az emberek azt hallhatták, amit akartak, de senkinek nem jutott eszébe leváltani „Jani bácsit”. Hofi kulturáltabban tette a dolgát. Az ő előadásain ugyanis, nem ordítozott a közönség, hanem jókat nevetett. Épp úgy, ahogy gondolkodni tudó ember most is inkább kacag Peti politikai botorságain, és egy kicsit sajnálja is, mert ő és (le)szereplése ritka látványosság. Akárcsak a csillagászatban az évszázadokig nem látható, épp feltűnő üstökös. Az önmagát minden tekintetben lejárató, önmegsemmisítő, politikusnak mondott alak, ritka látvány.

Peti azonban tükröt is tartott a magyar társadalom elé, mert rengeteg polgár hagyta megát átverni, ha csak rövid időre is…

Peti tehát, nagy szolgálatot tett a magyar társadalomnak e választási évben: rádöbbentette a magyarokat arra, hogy mielőtt kimennek az utcára, jó elgondolkodni azon – annak, aki még ilyesmire képes –, hogy kinek és mit hisz el. Kinek a hazug ígéreteit habzsolja és kiért megy ölre úgy, hogy nincs köze sem az illetőhöz, sem az általa elmondottakhoz.

Peti, megjelenésével a választási kampányhoz adott hasznos tudnivalókat a magyar társadalomnak. Megmutatta, hogy az a színvonal, amelyet ő képvisel, melyik társadalmi (al)osztály sajátos színvonala. Mindazonáltal, Petire oda kell figyelni, mert Peti a megtestesítője a hazug, vádaskodó és teljesíthetetlen ígéretekkel ámító politikusnak, akit bármelyik településen, bármelyik jelöltben fel lehet ismerni.

Miheztartás végett tehát, minden jelöltet össze kell hasonlítani Petivel, be kell helyettesíteni Petibe. Amelyik hasonlatos vagy ugyanolyan, mint a Peti, arra nem szabad szavazni, tartozzék is akármelyik párthoz, szervezethez. Példa erre, ha valaki MSZP elnök volt és idén a Fidesz színeiben indul bárhol, bármilyen posztért, arra nem szabad szavazni! Mert aki elárulta a volt pártját, az bármikor elárulhatja az újat is!

Szóval, köszönjük Peti…

Stoffán György

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt képen: Magyar Péter üvölt