Stoffán György: Megáldhatók-e az azonos nemű párok? – a Magyar Katolikus Püspöki Kar bírálata

Nem kell ahhoz a bergoglionista szinodális egyház, hogy ma már mindenki és minden szinten beleszóljon, vagy megpróbáljon beleszólni a világméretű megosztottságtól szenvedő Katolikus Egyház ügyeibe. Természetes, hogy kell valamiféle kontroll, akár hitbéli, akár erkölcsi tekintetben, ám ez nem jelentheti, hogy bárki, a saját megrögzött tudatlanságában, vagy éppen „túltudományos” önbűvöletében ismét háborút indítson a Magyar Katolikus Püspöki Kar és Magyarország Prímása ellen, ha úgy érzi, hogy az ő igaza fontosabb és bölcsebb…

Ha felépül egy kápolna, akkor, az nem tetszik, mert a magán-kinyilatkoztatásban más méreteket adott meg a látnok nővér. Ha a MKPK iránymutatást ad ki egy elrugaszkodott bergoglionista döntéssel kapcsolatban, akkor pedig, az nem tetszik, mert a Püspöki Kar mellőzte a Bayer-féle „helyreigazító” stílust, azaz nem küldte el Bergogliot „az anyja keservébe”. Summa summarum: van egy elszánt kisebbség egyházunkban, amely a számos jó meglátása mellett olyan inkvizítori szellemiséget képvisel, amellyel nem megerősíti a hitet és az elkötelezettséget a Magyar Katolikus Egyház mellett, hanem lejáratja azt. Nem összetartó erő akar lenni, hanem akkor is bomlaszt, amikor védeni próbálja a katolicizmus vélt vagy valós bástyáit.

Az áldásokról szóló, és a krisztusi parancsokkal homlokegyenest ellenkező vatikáni káoszban tett rendet nyilatkozatával a Püspöki Kar, ám a mi „jámbor katholikus tudósaink” ismét nekirontottak mindennek, aminek neki lehet rontani e kérdést illetően.

Nem értem mit szeretnének a mi belső ellenzéknek is nevezhető botor és elvakult testvéreink? Milyen nyilatkozatot kellett volna megfogalmaznia püspökeinknek, hogy az tessék e mai „keresztes lovagoknak”? Ha a mai Magyar Katolikus Püspöki Kar és a Bíboros személye nem felel meg nekik, akkor milyen magyar egyházvezetést képzelnek el és hogyan, ki által felhatalmazva? Ha e bölcs nyilatkozatot elégtelennek tartják, miért nem tiltakoznak ők, mint privát társulat, testvéri közösség, s miért nem hagyják végre békén azokat, akik megelégednek azzal a tudással és bölcsességgel, amely már nem egyszer – és az elmúlt évszázadok alatt is sokszor – megvédte a magyar, Szent László-i katolicizmust a vatikáni keresztény-, és magyarellenességgel szemben? (Miért nem a nemzetünket az elcsatolt területeken megsemmisíteni akaró szentszéki külpolitikával fogalakozik e hős csapat, ha már oly nagy igénye van beleszólni bizonyos ügyekbe?)

Bergoglio és kongregációi nem örökérvényűek… múlandók! Kivárásos és kizárásos alapon, ezzel a hitetlen, jezsuita társulattal szemben mindenképpen Jézus Krisztusnak lesz igaza. Azonban, a magyar egyháznak ezt az átmeneti időt nem azzal kell töltenie, hogy nekirohan a római bronzkapunak, lehetőleg fejjel, amint ezt elvárják a bírálók.

Jó lenne tehát, ha ebben az átmeneti káoszban, amit Bergoglio püspök úr volt szíves okozni a keresztény világban, legalább a mi megmaradt keresztény magyarságunk igyekezne minden ellenségeskedés nélkül, összetartva megmaradni és nem utolsó sorban, hinni is egy kicsit abban, amiért egyesek oly elszántan harcolnak minden és mindenki ellen, aki nem hajlandó velük közösséget vállalva fejjel a falnak rohanni… de bízik a Szentlélek erejében. Nem kellene tehát, röpke egy hónap alatt, Isten nevében kétszer végigköpködnie e „modern keresztes lovagoknak” a magyar katolikusság vezetőit, akiknek a szellemi képességeit is kétségbe vonják, amikor azt gondolják róluk, nem látják, amit a „jámbor, de elszánt inkvizítoraink” látnak…

Csak jelezni szeretném a belső katolikus „igazkatolikusoknak”: A mai világban nem az ellenkezés, az elégedetlenkedés, a gyűlöletkelték, a zsidózás és egyéb kedveskedések ideje van, hanem a hit erősítésének, a bűnbánatnak, az egység megteremtésének az ideje – Krisztusban. Ha ezt nem sikerült megérteni, akkor hozzájárulnak e lázongó „élkatolikusok” a Magyar Katolikus Egyház és a magyar katolicizmus, a magyar kereszténység teljes megszűnéséhez (ami évszázados terv). És ez sokkal nagyobb bűn, mint a patikamérlegen megtervezett egyházi diplomácia!

Alább olvasható az ok, az éppen aktuális hőbörgésre:

 

Fiducia supplicans – Nyilatkozat az áldások lelkipásztori jelentéséről

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) közleménye az áldásokról

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt kép: Grzegorz Galazka/Archivio Grzegorz Galazka/Mondadori Portfolio via Getty Images