Böjte és a Becsületrend – avagy valóban olyan keresztény a magyar politikai elit, mint amilyennek hirdeti magát?
Elégedetten és büszkeséggel sétáltam végig Pesten és Budán, Szent István napján. Vénségemben fájós lábam alig bírta ezt az ünnepi túrát, hiszen hetven és nyolcvan között az ember már hamarabb elfárad, mint húsz évvel korábban, amikor utoljára jártam végig ugyanezen a napon az ünnepi forgatagot. Elégedetten szemléltem a magyar katonák eskütételét, a légi parádét, amelyről gyerekkorom emléke villant fel: apám nyakában ülve néztem az akkori légi parádét a Szent Anna templomtól, a mise után, s egy-egy nagyobb kép zajától ijedten kapaszkodtam apám hajába. Aztán hazamentünk és az ünnepi ebédet az asztali áldás után jókedvűen fogyasztottuk el, mert Szent István napját ünnepeltük – házon belül.
Felsétáltam a Várba is, igaz nehezen, meg-megállva, kissé lihegve a hosszú lépcsősoron. A Budavári Koronázó Nagyboldogasszony templom lelket üdítő csendjében kipihenve az út fáradalmait, körbesétáltam a vár bástyáin, majd visszamentem a szállodámba ebédelni és pihenni, hogy a délutáni szentmisén fitten vehessek részt. Itt büszkén és elégedetten üldögéltem, mert a magyar kereszténység védőbástyája, az ünnep valódi értelme és csúcspontja volt ez a szentmise. A tűzijátékot már a szállodai szobám ablakából néztem, s végül az egyik televíziós csatornán néztem meg az ünnepről szóló összefoglalót. Nem kellett volna. Az egész napi örömöt leforrázta egy hír: a számos botránnyal körülvett, de politikailag minden botrányából kimosott erdélyi celeb-szerzetes, Böjte páter, Novák Katalin elnök asszonytól megkapta a Magyar Becsületrendet –, az egyéb, korábbi, sok pénzt hozó kitüntetések mellé, amelyeket szintén az államtól kapott.
A tény megdöbbentő, és aláássa az elnöki méltóságot, az elnöki hitelességet, hiszen egy olyan alapítvány vezetője kapta a díjat, akinek a gyermekintézményeiben súlyos, vagy talán a legsúlyosabb, gyermekek ellen elkövetett bűncselekmények derültek ki, de a román ellenőrzések és egykori nevelők az ellátást is a hivatalos, törvényes elvárásokkal szemben súlyosan hiányosnak ítélték és néhány ház konyháját emiatt be is zárták. A Becsületrend átadását megelőző napokban jól előkészített – mint ennek utána is néztem –, egy jobboldalinak mondott médium nagy hanggal lehozta, hogy két cigány fiatal visszavonta a pedofil vádakat Böjtével szemben és bocsánatot kértek Csaba testvértől. Két, azaz kettő bántalmazott. Jó volna tudni, hogy milyen körülmények között vonták vissza vallomásaikat ezek a korábban bántalmazott nők. S miért nem vonta vissza a többi… de ez nem is lényeges ebben az ügyben.
Véleményem szerint Csaba testvér sokat tudhat. Ezért két opció van: vagy mindenki nagy megdöbbenésére őszintén elmondják, hogy hogyan működött, milyen pénzeket osztott vissza, mennyi támogatást kapott tarhakörútjain, és szépen bevonul rendje egyik erdélyi kolostorába, ahol mély és őszinte bűnbánatban éli hátralévő éveit. A másik opció, hogy tovább védi a magyar állam, és az érintett kedvezményezett politikusok. Ahogyan ezt most láttuk. Ugyanis: nem történt feljelentés a számos „aljas liberális vád” miatt, csak a Pesti Srácok szerecsenmosdatását olvashatta a közönség. Ez alapvetően kontraproduktív, de a PS-től ezt megszokhattuk, hiszen ők megrendelésre kormánypártiak és arról írnak, amire utasítást kapnak – a mai feltételezések szerint.
Ha itt áll a magyar becsület, és a Magyar Becsületrend, akkor szeretett hazámban óriási bajok vannak. Senki nem állítja, hogy Böjte szexuálisan bántalmazott volna egyetlen gyermeket is, ám, a gyermekbántalmazót védte körömszakadtáig, az élelmezési problémákról tudott, de nem tett semmit, amíg az utóbbi években, dollármilliókban mérhető a bevétele alapítványának saját bevallása szerint. Böjte tehát valakiknek dolgozik, visszaoszt, és ki tudja még milyen vonalon nyert komoly elismertséget, amelyet legjobb, ha titokban tart. Mindezzel szemben a gyermekekről, a gyermekek sorsáról senki nem ír, senkinek nem tiszte a vizsgálat.
Fájdalmas és boldog érzések kavarognak bennem, amikor visszautazom a szüleim által választott országomba, nemzetem országából. Fájdalom ez a becsületrend, amely tükre a mai erkölcsi állapotoknak, s boldog vagyok, hogy a bazilika előtt részese lehettem annak, ami még a Becsületrend ellenére is reményt ad. Öreg vagyok, nem jövök többé haza, otthonról. Azonban, szorítok az erdélyi gyermekeknek, hogy ez az egykor nagyszerű alapítvány végre méltó és rátermett vezetőt kaphasson, akinek nem a személye, hanem a végzett lelkiismeretes munkája lesz elismerendő egy erkölcsös és tisztességes országban. Mert ahol egy embert védenek a konkrét bizonyítékok ellenére ilyen vehemenciával a román és a magyar állami szervek, ott semmi sincs rendben. Arról nem is beszélek, hogy a politikai új kenyeret sem az szelte meg, aki erre érdemes volt, hanem egy másik celeb, aki nemrégen még a krisztusi parancsok nagy hírnöke volt, mára viszont a házasságtörés bűnét vette magára. Feltevődik bennem, a katolikus, jobboldali gondolkodású, magyar emberben a kérdés: Valóban olyan keresztény a magyar politikai elit, mint amilyennek hirdeti magát? etc.
Dr. Hahn László
Mementó 2006 emlékmű
Stoffán nagy keresztény buzgalmában éppen csak arról feledkezett meg, hogy erdőpéter eredeti neve: Grünwald. És pont.