Stoffán György: Apám 100. születésnapjára -1927. szeptember 16.
Ha élne, megcsókolnám a kezét, és megköszönném, hogy abban a szellemiségben nevelt, amit részben vagy egészen tovább adhattam a gyermekeimnek, környezetemnek, Olvasóimnak. Köszönöm, hogy keresztényként, magyarként és hajthatatlanul, olykor faltörő kosként élhetem az életemet. Köszönöm, hogy nem törekedtem soha elismerésre, hogy taníthatok… és örülök, amikor, cikkeim, előadásaim idézeteit hallom vissza tekintélyes helyekről… Igen, mindezt Apámtól kaptam és ezért hálás vagyok.
Ma száz esztendeje sírt fel a budai Szent János Kórházban egy kisgyermek, családjában a harmadik. Másnap Korének atya megkeresztelte a kórház kápolnájában, s néhány nap múlva hazavitték a Ganz utcai kis házba, ahol vak édesapja és két nagyobb testvére várta. 1927-et írtak…
Az elemit és a polgárit a Medve utcai iskolában végezte, majd a Ponty utcai közgazdaságiban tanult tovább, és mint okleveles közgazdász fejezte be tanulmányait, doktori címet szerezve. Nem sokat ért vele, mert a kommunizmus a kezdetektől igyekezett akadályokat gördíteni elé. Nem bocsájtották meg neki, hogy a Margit körúti ferenceseknél nevelkedett, hogy vitéz P. Szabó Szerén egyetemi lelkész titkára volt, hogy Mindszenty és Márton Áron levelezésének titkos kézbesítőjeként, vállalt szerepet a kommunistákkal szembeni egyházi ellenállásban.
Doktori címével a Csepel Vas- és Fémművekben fémcsiszolóként dolgozott. Később Zsille Zoltán, a régi barát elintézte, hogy dr. Stoffán György okleveles közgazdász, figuráns lehessen a Geofizikai Kutató Intézetben. Ennek köszönhetően kikerült a kommunista, ÁVH-s csürhe látóköréből, mert hol a Pilisben, hol Nagyatád környékén végeztek méréseket, ahol Apám a mérnöki munkát vette át, figuráns fizetés mellett. Szabadidejében a Szent Imre herceg (ma Villányi) úti ciszterek gregorián kórusában énekelt, amíg a plébános, a hűséges kommunista békepap plébános be nem tiltotta az énekkar működését. S mert a kádári ÁVH árgus szemekkel figyelte Apám minden lépését, sokszor egy órával a mise előtt lopóztunk fel a ciszterek kórusára, s a téli időben itt vacogtuk végig a misét, és gyermekként, két nagyobb testvéremmel, örömmel hallgattuk a gregorián dallamokat, amelyeket Fodor Laci bácsi, a karnagy úr tanított be a már a Városmajorban, évtizedek óta összeszokott énekkarnak.
Juhász Károly, a másik régi barát egy új munkahelyet ajánlott fel a számára, a Finommechanikai Vállaltnál. Munkaügyi előadó lett. S hiába kapacitálták a párttagságra, Apám nem lépett be közéjük. Így sem magasabb beosztást, sem fizetésemelést nem kaphatott. Ellenben, amikor négy gyermekére hivatkozva lakáskérelmet adott be, eljött hozzánk a Lövőház utcai kétszoba-konyhás lakásba az FMV párttitkára, családlátogatni. A falon lévő keresztet meglátva azt mondta Apánknak: ha leveszi Stoffán elvtárs azt onnan – mutatott a feszületre –, hamarosan kapnak lakást… Apám odahívott minket – kis gyermekeket –, és megkérdezte, hogy levegye-e a keresztet a falról? A válasz egyértelmű NEM volt. Így, maradtunk a vizes, WC és fürdőszoba nélküli Lövőház utcai lakásban, amely gyermekkorunk kis csodája volt, hiszen itt ismerhettük meg a csodás, angyal-hozta karácsonyok meghitt, szent hangulatát, ide járt látogatóba Gerritsen Vili bácsi, egykori térképésztiszt és cserkészvezető, innen sétálunk át az Auguszthoz egy-egy ötvenfilléres fagyira, s közel volt a Margit körúti ferences kolostor, ahol csodálatra méltó hősöket, tudósokat, zenészeket, történészeket ismerhettünk meg. Tamás G. Alajos, Halmay Paskál, Horváth Jusztusz, Majsai Mór… voltak a nagy tanítómesterek, és persze Borbély Achilles testvér, aki apánkat is tanította.
A Finommechanikában is nagyszerű nemzeti ellenállásban vett részt. Az éppen szabaduló vagy a papi tevékenységtől és tanítástól eltiltott papokat, tudósokat Juhász Károllyal felvették a titkos, szovjet katonai gyárba udvartakarítónak, segédmunkásnak, így ezek a kisemmizett, megkínzott emberek kenyérhez jutottak…
A kommunista üldöztetés nem maradt nyom nélkül. Apám sokszor volt beteg, de a Gondviselés soha nem hagyott minket magunkra. A legkilátástalanabb helyzetekben is jött a segítség. Hol Rosenberg bácsi, az Auschwitzot túlélt öreg zsidó, aki ruhákkal és édességgel kedveskedett Édesanyánknak, amikor Apánk a Széher úron vagy a Péterffyben volt gyógykezelésen. Hol a ferences gvárdián, Návay Kapisztrán ofm keresett föl minket nagyszatyor élelemmel, hol nagynéném jelent meg a Tárnokról hozott zöldséggel, konyhakész tyúkkal, gyümölccsel.
Végül elérkezett a nagy fordulat, és 1970. március 10-én Óbudára költöztünk. Szövetkezeti lakáshoz jutottak szüleim. Mi pedig lassan kirepültünk a nagybetűs életbe. Apánk nyugdíjba ment, s a nyugdíj után kapta élete első olyan állását, amely végzettségéhez, tudásához méltó volt. A Magyar Nemzeti Bank elnöki tanácsadója lett… Szapáry gróf volt a főnöke. Békés, boldog és viszonylag nyugalmas öregkorral áldotta meg Apámat az Isten, mintegy ajándékként az addig megélt üldöztetésekért, nehézségekért és állandó harcokért. Azokért a harcokért, amelyeket sokszor fogcsikorgatva, fájdalmak és kínok között, élt meg, harcolva a családjáért, a hitéért, az elveiért, s ezekért viselve a megaláztatást, a kisemmizettséget. Mindezt panaszkodás és csüggedés nélkül, hittel és elszántsággal.
Öreg és gyenge volt már, mozogni is alig tudott… de amikor papbarátomat megkértem, hogy menjen és áldoztassa meg Apámat a Kórház utcai lakásban, Apám még akkor is, kínlódva, de letérdelt az Oltáriszentség előtt, és úgy vette magához Krisztus testét. Pálos szerzetes barátom később ezt mondta: „Bár nekem is olyan hitem és ragaszkodásom lenne az Oltáriszentséghez, mint Édesapádnak volt!”
S talán ez a mondat foglalja össze Apám elmúlt száz esztendejének a történelmét… ez az örökségem Tőle, s ezt igyekeztem továbbadni a gyermekeknek… Száz év rövid története ez, amiért hálát adok Istennek. Mert az elmúlt száz évből 55 évig részesedhettem, annak minden tanulságával, nehézségével, hitével és örömével… Apám nagyszerű példamutatása által…
Deo gratias!
Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
#StoffánGyörgy #Édesapa #100Születésnap #Kommunizmus #EgyháziEllenállás #Mindszenty #MártonÁron #NIF
