Hirdetés

Zetényi-Csukás Ferenc: Elképzelt mozim – Vajon lenne igény rá?

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

 

„Elég legyen a szilajságból, elég legyen a vitából!

Elég legyen, mikor töméntelen sebtől vérzik a hon!”

Az ország legnagyobb filmszínházában lekapcsolódnak a fények. Telt ház és csend van, még a közönség lélegzetét is alig hallani, ahogyan az 1045-ös évszám a vásznon megjelenik.

Kezdődik az előadás…

Két lovas üget katonái élén, a kamera egyenként közelít mindegyikük orcájára. Szép magyar arcok, szép magyar férfiak. Szemük izzó, elhatározásuk megingathatatlan.
Hívták őket, hát jöttek, hiszen a hazájuk az, ami bajban van! Levente és András Árpád-házi hercegek és háromezer főt számláló rusz seregük megérkezett.

Ahogyan a kamera kimerevíti a távoli képet, látni, ahogyan harci tüzek gyúlnak a pusztán, amerre mentek, így várta a Vazul-fiakat a puszta, így várta őket Vata vezér és rettenetes hada.

A Börzsöny mellett találkozott a felkelők serege és a hercegek. Az oroszok megrettenve tekintettek a félelmetes regimentre, az új szövetségesekre. A férfiak fejüket leborotválták, középen egyetlen varkocsot hagyva tértek vissza atyáik ősi hitéhez, de a magyarok is nagy csodálkozással voltak, mikor megpillantották a Vazul-fiakat. Mind a hármójuk bojár ruhában és kucsmában ülte meg a lovát, elhagyva a magyar szokásokat, elhagyva a honi ruhát. Vajon a szívük magyar e még? Vajon készek e halni a honért?

A feszültség szinte tapintható, a várakozás óriási, mikor Vata lépett előbb a hercegek elé és illendőn megszólította Leventét:
-Trónörökös, mindannyiunk ura! Seregem parancsodra vár, hogy visszaállítsuk az igazságot és elűzzük az idegen királyt!
Sokezer lázadó némult el egyszerre, hiszen mind ide gyűltek, kik még léteztek az országban, a mindent elnyomó Péter király igájában.
András herceg Leventére nézett, majd kéretlenül Vata felé fordult:
-Vezér! Mekkora a sereged, hogy ily éles nyelvvel bírsz?
Vata felvetette büszke, szép orcáját és az égre nézett:
-Hadak Ura, Öreg Isten húszezer kopját adott, hogy szúrjuk át vele a fellegeket és ellenségeink szívét. Jól tudom, hogy te herceg és Béla öcséd az új hitet gyakorlod, s a te istened egy-egy imáért mindent megbocsát! Ezt is bocsássa meg, ha meg tudta bocsátani a magyar és besenyő nép kivéreztetését!

Ahogyan kimondta a szavakat Vata, úgy Levente csendet intett, levette kucsmáját s megrázta kopasz fején hajának vastag varkocsát:

-Elég legyen a szilajságból, elég legyen a vitából! Elég legyen, mikor töméntelen sebtől vérzik a hon! Azért vagyok uratok, hogy egybefogjalak benneteket, nemhogy szétválasszalak! A népünket jöttünk szolgálni, nem a virtust, s nem a kevélykedést!
Gyönyörű barna lovát megtáncoltatva emelte magasba íját:

Huj! Huj! Huj!-üvöltötte az ősi harci kiáltását a régi magyaroknak, s azok a ruszokkal együtt visszakiáltották:
Huj! Huj! Huj!

Húszezer torok zengte az egységbe, a hadba hívó jelet:
Huj! Huj! Huj! Ellenre magyar, ölik népedet!
…valahogyan így indulna a film történetének szövése…
Egy magyar filmbemutatón.
Talán egyszer Magyarországon…

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt kép: Kurultáj

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás