Makoldi Sándor (1945-2017) festőművészként közeledett a néprajzhoz, melyben felismerte a magyarság ősi hagyatékát. A népművészet kifejezési formái izgatták magyar festőként, főiskolai tanárként, diplomás néprajzosként. Ugyanis a népművészet őrizte meg leginkább a nemzet karakterét, közösségi formáját (közérthetőségét), képírásba tömörített egyetemes mondanivalóját.
A mai Magyarországtól félig elcsatolt Gömör vármegyében találkozott az egyik legősibb bútordarabunk, az ácsolt ládák továbbélésével a XX. századig. A már elfeledett (padlásokra, kamrák mélyére száműzött) egykor itt, a Felvidéken a legdíszesebb kelengyés ládák jelei elkápráztatták. Mint kiderült, az országosan elterjedt bútordarabok legősibb, geometrikus (elvont) jeleinek értelmezésével eddig alig foglalkozott a szakma.
Mivel tudta alkotóként, hogy e jelek nem lehetnek csak üres díszek, meg akarta érteni, hogy miért kerültek főleg a kelengyés ládákra, amit az emberi élet csúcspontján, a házasságkötés ünnepén mutattak meg. A szakrális alkalom szülte fontos tartalmaikat analógiák segítségével fejtette fel, más ácsolt tárgyak (bútorok) hasonló jeleivel együtt a koporsók és bölcsők esetében is, az emberi élet nagy fordulópontjaihoz kötődően.
Az egyik legaljasabb és legnehezebben kivédhető csapda a Jobbik részére, amikor a fideszesekkel vonnak párhuzamot a jobbikosok kárára. Ez a kábítás nehezen kivédhető lesz a későbbiekben, ha a Jobbik nem vált élesen megkülönböztető viselkedést abban, amiben a Fidesszel kell együttműködni a magyarok érdekében, hangsúlyozottan másképpen kell élezni a két csapat más-más habitusát, más világban való gondolkodását, ha az szükséges. Az osszemosás csak a Jobbiknak veszélyes, Orbán Viktor szeret(ne) a radikálisokkal mutatkozni, látványosan és csakis látványban együttműködni. Senki nem tudja őket úgy támogatni és segíteni, mint a keményvonalas konzevatívok, akiknek nagyon kevés, ha szépen énekelnek nekik. Lásd, 25 év megátalkodott bűnözői, akik élnek és virulnak, és a többi, és a többi.
Az USA-val annyiban lehetséges a bizonyos párhuzamban gondolkodás, hogy ott is sokan tudják a nemzeti oldalakon, ab ovo, az utolsó utáni órákban vagyunk. Már csak egy dobása van a nemzeti oldalnak, hiszen a másik oldal mindig a nyomunkban van, bizonyos helyzetekben pedig egyenesen lépéselőnyben. Bár, az részükről is csak illúzió időnként.
Németország ott tart, ahová kitartóan terelgették már régóta.
A nyugdíjalap sokszorosan lerabolt, a nyugdíjasokkal együtt lenyúzott dolog. Ebben a nyugdíjazási dologban többet kell dolgozni, sokkal többet és nem páhuzamosan más témákkal együtt. Ez egy nagyon szemét helyzet, amiben most van a nyugdíjhelyzet, tisztességes, becsületes politikai melót kíván, és nem tesze-tosza, mocskos álintézkedéseket. Itt többet kell nyújtani annál,ahol most tartotok. Nem álmegoldásokat, és nem „mi lenne, ha” intézkedéseket. Sok kárhozott dolog történt az öregek (is) kárára, amit nem hinném, hogy részletezni kellene számotokra. Remélem legalábbis.