KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Ukrajna: Lesújtóban a pöröly

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

„Van itt valami, amit meg kell érteniök. Nem kaptunk lehetőséget, hogy másképp cselekedjünk.”

Vlagyimir Putyin

A terv, hogy Oroszországot katonailag megtámadják annak a hallgatólagos elismerése, hogy az USA már nem tudja a világuralmát kizárólag gazdasági és politikai eszközökkel fenntartani. Kimerítő elemzés és vita után a nyugati elitek rátértek a világ háborúzó tömbökre osztásának az útjára a célból, hogy háborút indíthassanak Oroszország és Kína ellen.

A jelen politika végső, hosszú távú célja, hogy a nyugati elitek markát szorosabbra fogja a világhatalom fékjein és megakadályozza a „szabályokon alapuló nemzetközi rend” felbomlását. De 11 hónapos folytonos harc után az USA támogatta nyugati szövetség rosszabb állapotban találja magát, mint mikor kezdte. Eltekintve attól, hogy a gazdaági szankciók súlyosan érintették Washington legszorosabb európai szövetségeseit, a nyugat uralma Ukrajna felett a gazdaságot hosszú válságba sodorta, az ország legfontosabb közműveinek a nagy részét lerombolta és az ukrán hadsereg jelentős részét megsemmisítette. Még fontosabb, hogy az ukrán erők a csatatereken elviselhetetlen veszteségeket szenvednek, ami megalapozza az ország elkerülhetetlen szétesését. Bármi lesz is a háború kimenetele, egy biztos: Ukrajna soha többé nem lesz életképes, független, egybefüggő állam.

Biden: Támogatta az iraki háborút / Felfegyverezte az Isist Szíriában / Felfegyverezte az al-Kaidát Szíriában / Támogatta Líbia lerombolását / Felfegyverezte a neonácikat Ukrajnában / Támogatja az első atomcsapást
Putyin: Ellenezte az iraki háborút / Elpusztította az Isist Szíriában / Elpusztította az al-Kaidát Szíriában / Ellenezte Líbia lerombolását /
Pusztította a neonácikat Ukrajnában / Ellenzi az első atomcsapást

A jelen háborúnak az egyik legnagyobb meglepetése az USA felkészültségének a hiánya. Az ember feltételezné, hogyha a külpolitikai mandarinok úgy döntöttek, hogy „összeakasztják a szarvukat” a föld legnagyobb atom szuperhatalmával, biztosan elvégezték a szükséges tervezőmunkát és felkészülést a siker biztosítása érdekében. Világos, hogy ez nem történt meg. Az USA politikacsinálói meglepődtek amiatt, hogy a gazdasági szankciók visszafelé sültek el és a valóságban javították Oroszország gazdasági helyzetét. Azt sem látták előre, hogy az országok nagy többsége nem csak figyelmen kívül fogja hagyni a szankciókat, hanem előrelátóan fel fogják fedezni a lehetőségeket, hogy „megszabaduljanak a dollártól” az üzleti elszámolásaikban és a fontos alapanyagok kereskedelmében.

Ugyanezt a hozzá nem értést látjuk Ukrajnának a támadó fegyverekkel való ellátásában. Hogy lehet másképp magyarázni azt, hogy a NATO tagállamok kétségbeesve kaparásszák a hordó fenekét, hogy fegyvert találjanak Ukrajna számára? Úgy kezdték meg a vezetőink a háborút Oroszországgal, hogy nem tudták, van e elegendő fegyverkészletük és lövedékük ahhoz, hogy harcoljanak az ellenséggel? Úgy tűnik, ez a helyzet.

Annyira biztosak voltak a vezetőink abban, hogy az összeütközés egy kis, szórványos felkelés lesz, hogy egyáltalán nem gondoltak igazi, összetett fegyverzetű, szárazföldi háborúra? Megint csak ez tűnik igaznak.

Ezek nem mindennapi hibák. E háború tervezésében a hozzáértés hiánya olyan fokú, hogy túl van mindenen, amit eddig láttunk. Úgy látszik, hogy az előkészítés csak az orosz támadás kierőszakolására összpontosított, nem pedig azokra a fejleményekre, amelyek utána hamarosan bekövetkeztek. Tiszta dolog, hogy a Pentagon sosem „játszotta végig” magát a tényleges háborút, vagy az összecsapást, ahogy az jelenleg kibontakozik. Hogy lehetne másképp megmagyarázni azokat a szembeszökően hibás véleményeket:

Sosem gondolták, hogy a szankciók visszafelé sülhetnek el.

Sosem gondolták, elfogyhatnak a fegyverek és a lőszer.

Sosem gondolták, hogy Oroszország olajbevételei az egekbe szöknek.

Sosem gondolták, hogy az országok többsége meg fogja őrizni a rendes viszonyát Oroszországgal.

Sosem számítottak arra, hogy valójában következetes haditervre volna szükségük, hogy szárazföldi háborút vívjanak Kelet-Európában.

Van valami, amit jól végeztek?

Ahogy látjuk, nincs.

A szabály alapú rend egy képen (Ben Norton, Twitter)

Pillantsunk be ebbe a párbeszédbe Erich Vad volt dandártábornokkal, aki 2006-tól 2013-ig Angela Merkel politikai tanácsadójaként dolgozott:

Ez is érdekelheti:  Magyarország újraértékeli szerepét a NATO-ban - a Magyar Békekör reagálása Orbán Viktor miniszterelnök bejelentésére

Kérdés: Önt is megtámadták, mert tárgyalásokra szólított fel.

Erich Vad dandártábornok: Igen, ahogy Eberhard Zorn tábornokot is, a német fegyveres erők főfelügyelőjét is, aki hozzám hasonlóan óvott az ukránok területileg korlátozott nyári támadásának a túlértékelésétől. A katonai szakértőket – akik tudják, hogy mi folyik a titkosszolgálatok között, hogy mi a helyzet a terepen és hogy valóban mit jelent a háború – kizárják a közbeszédből. Ők nem illenek össze a média vélemény formálásával. A média olyan, nagybani összehangolását tapasztaljuk, amilyet sosem tapasztaltam a Szövetségi Köztársaságban…

A katonai műveleteknek mindig kapcsolódniuk kell politikai megoldásokra vezető erőfeszítésekkel. A jelenlegi külpolitika egysíkúságát nehéz elviselni. Minden erővel a fegyverekre összpontosít. A külpolitika fő feladata mindig a diplomácia, az érdekek egyeztetése a megértés és az ellentétek kezelése. Ezt hiányolom most. Örülök, hogy végre van Németországban egy külügyminiszterünk, de nem elég a háborús szóhasználat és sisakban és vattakabátban körbejárni Kijevet vagy Donbasszt. Ez túl kevés.…

Erich Vad dandártábornok: Megint felmerül a kérdés, hogy mi történjék egyáltalán a tank szállításokkal. Hódítsuk meg Krimet, vagy Donbasszt? Krim és Donbassz elfoglalására a leopárdok és a martensek nem elegendőek. Kelet-Ukrajnában, Bahmut körzetében az oroszok egyértelműen előre nyomulnak. Nemsokára valószínűleg elfoglalják az egész Donbasszt. Az embernek elég figyelembe vennie az oroszok számbeli fölényét Ukrajnával szemben. Oroszország akár két millió tartalékost is tud mozgósítani. A Nyugat képes 100 martenst és 100 leopárdot odaküldeni, ami semmit sem változtat az általános katonai helyzeten. A legfontosabb kérdés pedig az, hogy miképp lehet egy ilyen összecsapást egy harcra kész atomhatalommal – gondoljuk meg, világ legnagyobb atomhatalmával – befejezni, amely élni akar anélkül, hogy belépne a harmadik világháborúba….

Lehet folytatni az oroszok kifárasztását, ami halottak százezreit jelenti, és mindkét oldalon. És Ukrajna további pusztítását is jelenti. Mi maradt ebből az országból? Porig lesz rombolva. Végső soron ez már nem választás Ukrajna számára sem. Az összeütközés megoldása nem Kijevben van, sem Berlinben, hanem Moszkvában és Washingtonban…. Egy szélesebb békefrontot kell építeni Washingtonban…. Ha nem, akkor egy reggel arra ébredünk, hogy a Harmadik Világháború közepén vagyunk.”

(“Erich Vad: “What are the War Aims”, Emma)

Összegezzük:

1. A média „túlértékeli az ukrának területileg korlátozott támadásának (a hatását)”. Röviden: az ukránok elveszítik a háborút.

2. Az oroszok megnyerik a háborút. („Az oroszok egyértelműen előre nyomulnak. Nemsokára valószínűleg teljesen elfoglalják a Donbasszt.”)

3. Csupán a fegyverek nem fogják megváltoztatni a háború kimenetelét. („a martensek és a leopárdok nem elegendők”)

4. Nincs tanújele, hogy a nyugatnak világosan körvonalazott hadicéljai vannak. („A tankok szállításával akarnak tárgyalási hajlandóságot elérni? Vissza akarják foglalni Donbasszt vagy Krimet? Vagy teljesen le akarják verni Oroszországot? Nem határoztak meg valószerű a végállapotot. Teljes politikai és hadműveleti elképzelések nélkül a fegyverszállítás csak üres hadászat…A hadműveleteknek mindig együtt kell járni a politikai megoldások megvalósítására való törekvéssel.”)

Ez nem csupán a háború vezetésének a módjával, hanem a stratégiai célokkal szembeni vád is, amelyek homályosak és szegényesen megfogalmazottak. Washington a NATO-t az orránál fogva vezeti körbe, de Washingtonnak fogalma sincs arról, hogy mit akar elérni. „Oroszország gyengítése” nem következetes katonai célkitűzés. Ez tulajdonképpen nagyratörő képzelődés, amelyet karszéktábornokokat játszó harcias neokonok táplálnak. De emiatt vagyunk abban a veszélyes helyzetben, amelyben vagyunk, mert a politika félresiklott képzelődők kezében van. Van valaki, aki komolyan hiszi, hogy az ukrán hadsereg vissza fogja szerezni a területeket, amelyeket Oroszország elcsatolt?

Ez is érdekelheti:  Mit tudhatott Magyar Péter politikai szövetségese a milliárdokat eltüntető bűnszervezet sötét ügyleteiről?

Nem, komoly ember nem hiszi ezt. És mégis, az önáltatás, hogy „a bátor ukránok győznek” folyik, noha a halálesetek nőnek, a vérontás fokozódik és ukránok milliói menekülnek az országból.

Elképesztő!

Arra kell gyanakodnunk, hogy egynéhány országnak, amely a szabály alapú nemzetközi renddel házal, a valódi célja, hogy a nemzetközi jog mai rendszere helyett egy másikat hozzanak létre, hogy a saját szabályaikat és akaratukat róják másokra azáltal, hogy a saját szűken vett érdekeiket helyezik a világmindenség közepébe és hogy ajtót nyissanak a kettős mérce és a kiváltságos kezelés számára. Az USA képviselőjének ma, ezt megelőzően tett kijelentése még jobban meggyőz minket arról, hogy a gyanúnk teljesen igazolt. Ha hagyjuk, hogy ez a veszélyes irány ellenőrizetlenül folytatódjék, akkor a világunk visszahanyatlik abba a korba, amikor a dzsungel törvénye és az erőpolitika uralta a mindennapokat. A világ békeszerető embereinek nem szabad ebben megbízni. Reméljük, hogy ez a találkozó sarkalatos alkalmat kínál minden országnak, hogy egyhangúan megerősítse, hogy csak egyetlen rendszer van a világon, ez pedig a nemzetközi rendszer az ENSZ-szel a középpontjában, vagyis a nemzetközi jogon alapuló nemzetközi rendszer; a szabályoknak pedig csak egyetlen gyűjteménye van, azok a nemzetközi kapcsolatokat kormányzó alapvető szabályok, amelyek az ENSZ Alapokmány céljaiban és elveiben gyökereznek.

Fent: Kína bírálata Washington „szabály-alapú nemzetközi rendjéről”, amit a nemzetközi jog erőszakos egyoldalúsággal való megkerülésére dolgoztak ki.

Emlékszünk a „Powell Doktrínára”?

„A Powell Doktrína” leszögezi, hogy egy sor kérdésre igenlő választ kell adni, mielőtt az Egyesült Államok katonai lépéseket tesz:

1. Van-e fenyegetés életfontosságú biztonsági érdekkel szemben?

2. A kockázatokat és költségeket teljesen és őszintén elemezték-e?

3. Teljesen kimerítettek-e minden egyéb erőszakmentes politikai eszközt?

4. Van-e kézenfekvő visszavonulási terv a végtelen belegabalyodás elkerülésére.

5. A saját lépéseink következményeit teljesen számba vették-e?

6. Az amerikai nép támogatja-e az intézkedést?

7. Van-e valódi, nemzetközi támogatásunk?

Colin Powell, a hajdani védelmi miniszter azért állította össze a Doktrínáját, hogy elkerüljünk minden jövőbeli Vietnámot. Ugyan a Biden kormány még nem rendelt harcoló amerikai alakulatokat Ukrajnába, mi azt gondoljuk, hogy ez csak idő kérdése. Végül is a média már veri a harci dobokat, miközben feketére fest mindent, ami orosz. Hagyományosan így készítik fel a közvéleményt a háborúra. („Oroszgyűlölet … minden arról szól, hogy az ellenfelünket embertelennek mutassuk, hogy a gyilkolását elfogadhatóbbá tegyük, hogy leromboljunk minden szellemi visszafogottságot, amely távol tartja az embert a barbárságtól.” Gilbert Doctorow)

Időközben az USA folytatja Ukrajna teletömését fegyverekkel, a Pentegon pedig elkezdte az ukrán katonák kiképzését Németországban és Oklahomában. Úgy látszik, meghozták már a határozatot, hogy az USA-t belesodorják a következő háborúba, amelyhez nem fűződik semmilyen létfontosságú, nemzeti, biztonsági érdek és nincs belátható út a győzelemre. Más szavakkal, a Powell Doktrínát félrevetették és egy őrült, neokon tervvel helyettesítették, amelynek célja, hogy Oroszországot egy Afganisztánhoz hasonló véres ingoványba csalják, ami fölemészti az erejét és megakadályozza, hogy útját állja az USA Közép-Ázsiai terjeszkedésének.

És hogy vált be eddig a neokon terv?

Íme, ezt mondta Douglas MacGregor ezredes egy párbeszédben a közelmúltban:

Ez is érdekelheti:  Putyin próbára teszi a Nyugatot tűzszüneti javaslatával

„540 000 orosz katona állomásozik Ukrajna körül arra készülve, hogy egy nagy támadásba kezdjenek, amely – úgy gondolom – véget fog vetni az ukrajnai háborúnak. 540 000 orosz katona, 1 000 tüzérségi rakétavető rendszer, 5 000 páncélozott harci jármű, köztük legalább 1 500 harckocsi, 100 meg 100 rakétavető rendszer és rövid távú ballisztikus rakéta. Ukrajna most olyan méretű háború megtapasztalása előtt áll, amilyet 1945 óta nem láttunk.”

Ha ez nem volt elég baljós, több is van Alexander Mercouris és Alex Christoforou legutóbbi videójában:

Alex Christoforou: „Általános ijedelem szorongatja az ukrán hadsereget, a NATO-t és a nyugatot.… Az oroszok mesterien elrejtették a harcoló erőiket … ott van egy 500 000-es katonaság (harci egységek) a szárnyakon várakozva, az ukránok meg törik a fejüket, hogy „Mit is tegyünk? Lekötnek bennünket ezen a Bahmut-szoledari területen, de ez az 500 000 orosz katona bármely irányból tervezheti a lecsapást ránk és sejtelmünk sincs arról, hogy merről várható a támadás.”

Alexander Mercouris: „Tökéletesen igaza van. Az oroszok teljesen átvették a stratégiai kezdeményezést. Mindenkit csak találgatni hagynak és hogy a félelem érzését még fokozzák, egy orosz tábornok, Szulukov, most látogatta meg az állandóan növekvő méretű orosz csoportosulást Fehéroroszországban…. Azt jelentené ez, hogy az oroszok dél felé vonulnak Fehéroroszországból? Igazából nem tudjuk…. Hatalmas felvonulás folyik minden arcvonalon, amelynek a nagyságrendje mindennél nagyobb, amit eddig láttunk. Nem csak a felvonuló katonák százezrei, de harckocsik százai … gyalogsági harcjárművek, lőszer, tüzérségi eszközök … és mindez a fölvonulás hatalmas méretekben történik … emellett az utóbbi hetek harci cselekményeit a Donbasszban két csoport hajtotta végre, amelyek nem tartoznak a tényleges orosz hadsereghez (a Wagner Csoport és a Donbassz Fegyveres Alakulat). Az orosz hadsereg főereje, amely rendkívüli méretekben épült fel, még nem kapcsolódott jelentős mértékben a harcokba. Ezért mindenki azt várja, hogy valami nagy csapás következik. Senki sem tudja biztosan, hogy hol következik be. Én sem tudom (mert) az oroszok megint mindent rendkívül titokban tartanak. … Senki sem tudja, mit fognak csinálni, amit látunk, ez a hatalmas létszámú erő összegyűlve Ukrajna körül, ahol nyilvánvalóan nagy az ijedelem az ukránok között (mert úgy látszik,) valami nagy arányú lecsapás van készülőben (de) én nem tudom, merről fog jönni.”

(“Russia’s next move, keeps collective west guessing”, Alex Christoforou and Alexander Mercouris, You Tube, 15:25 minute)

Végszó: Miközben Washingtonnak és NATO szövetségeseinek nincs kidolgozott haditerve az ukrajnai háború megnyerésére, az oroszoknak van. A négy hónap alatt, mióta Putyin elrendelte a részleges mozgósítást, 300 000 többlet tartalékos csatlakozott a csatatéren, vagy Ukrajna északi peremén lévő egységeikhez. A színpadot felállították egy olyan, hagyományos szárazföldi háborúhoz, amelyhez hasonlót senki sem látott előre Washingtonban. Reméljük, hogy ennek a háborúnak a kimenetele átalakítja Európa idejétmúlt biztonsági építményét és kikényszeríti az átszervezést, amely az egypólusú korszak végét fogja jelenteni.

Írta: Mike Whitney, 2023. január 17.
Fordította: Dohán Mihály
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük