Bank of America: készülünk az Egyesült Államok adósságtörlesztési csődjére

KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Tényleg zsarolják Bident, hogy harcoló csapatokat küldjön Ukrajnába?

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

A milliárdos „élcsapat” a sajtó, a politikus osztály és a közvélemény feletti hatalmát arra használja, hogy Joe Bident amerikai katonák Ukrajnába küldésére kényszerítse az orosz győzelem megakadályozására. A félnótás konzervatívok azt hiszik, hogy a sajtó most az egyszer tényleg a faladatát végzi, mikor pontosan beszámol Biden állítólagos félrelépéseiről. Azonban az igazság az, hogy a sajtó egyszerűen megmutatja, hogy bármikor kész oldalt váltani azért, hogy az „élcsapat” programját kövesse.

Senki se lepődjön meg amiatt, hogy a „minősített iratok” ügye pont akkor került elő, amikor Ukrajna kulcsfontosságú városát (Szoledart) az orosz katonák felszabadították. A frontvonalról érkező minden újabb jelentés arra utal, hogy az orosz hadsereg az ország keleti részében sorban foglalja el az újabb területeket miközben súlyos veszteségeket okoz a gyengébb ukrán erőknek. Röviden, az ukrán hadsereg csúnyán vesztésre áll, arra késztetve a háború amerikai tervezőit, hogy újragondolják a hozzáállásukat. Az USA-nak, ha felül akar maradni az oroszok elleni csatlósháborúban, olyan népek szövetségét kell besoroznia (USA, Lengyelország, Románia és az Egyesült Királyság), amelyek készek harcoló csapatokat küldeni a háborúba annak a hallgatólagos tudomásul vételével, hogy a NATO nem fog közvetlenül részt venni az Oroszország elleni harctéri háborúban. Biden már korábban visszautasította az ötletet, hogy katonákat küldjön Ukrajnába, belátva, hogy az a harmadik világháború megindítása volna. De mihelyt a „minősített iratok” botránya beindult, a gyenge kezű elnök valószínűleg beáll a sorba és mindent megtesz, amit a héja természetű külpolitikai szervezetek kívánnak tőle. Röviden, a színfalak mögötti hatalomüzérek az iratok miatti felhajtást arra használják, hogy a saját, szűk céljaik érdekében zsarolják az elnököt. Brandont kilátástalan helyzetben tartják.

A legtöbb olvasó emlékszik, hogy Hunter Biden számológépe rengeteg, a Biden család befolyással házaló műveleteinek a tömegét tartalmazza. A hivatalos tájékoztatásban mindezt szándékosan elhallgatták a célból, hogy a 2020-as elnökválasztáson simává tegyék az utat Biden győzelméhez. Az ember kíváncsi, hogy mi az oka, hogy az új botrány főcímekre került, miközben a laptop történetet teljesen eltemették? És a szenátus legharciasabb neokonjai, mint Lindsey Graham, miért akarnak egy „különleges tanácsot”, amikor semmit nem tettek, hogy a laptop piszkos részleteit fölfedjék? Egy részlet a Zero Hedge egyik cikkéből:

Lindsey Graham szenátor (R-S.C.). a Szenátus Igazságügyi Bizottságának tekintélyes tagja, szerdán felszólította Merrick Garland legfőbb ügyészt, hogy nevezzen ki egy különleges tanácsot, hogy vizsgálja ki az elnökhelyettesként szolgáló Joe Biden szabálytalan titkosított iratkezelési ügyét…

„Azt gondolom, ha ön úgy hiszi, hogy egy különleges tanács szükséges Donald Trump titkosított iratkezelési ügyében a közvélemény megnyugtatására, akkor egy különleges tanácsot kéne alkalmaznia Biden alelnök akkori szabálytalan titkosított iratkezelésével kapcsolatban is.” mondta Graham egy Fox News interjúban Martha MacCallumnak …

„Garland, ha figyel, ha úgy gondolta, hogy Trump elnök esetében szükség volt egy különleges tanács kinevezésére, akkor önnek pontosan ugyanezt kell tennie Biden elnök esetében is, amikor titkosított információkról van szó”, mondta Graham. (“Sen. Graham Demands Special Counsel Probe As Biden Breaks Silence Over Classified Docs”, Zero Hedge)

Lindsey Graham tehát az igazság és átláthatóság bajnoka?

Ne nevettessenek!

Biztosíthatom önöket, ha Biden bejelentené, hogy az USA holnap harcoló csapatokat küld Ukrajnába, Graham azonnal visszavonná a különleges tanácsra vonatkozó kérését. Ez Ukrajnáról szól, nem pedig titkosított iratokról, vagy esetleg törvénybe ütköző elnöki magatartásról. Emellett – bármit is gondolnak Biden-ról – ő nem akar az az elnök lenni, aki a Harmadik Világháborút elkezdi. Sajnos az „élcsapat”, amely kézben tartja a tömegtájékoztatást, a politikusokat és a nemzet vagyonának a többségét, eltökélte, hogy kiterjeszti a háborút, és ezért változott meg drámai módon a sajtóbeli beszédmód a múlt héten. Pillantsunk csak rá az utóbbi 11 hónapon keresztül mindmáig csak az „Ukrajna győz” szöveget szajkózó CNN egy cikkének erre a rövid, kiszakított részletére.

„A helyzet végzetes. Nehéz. Az utolsókig kitartunk,” mondta a hivatkozott katona.

A katona a 46. gyors mozgású légi brigád tagja, amely vezeti Ukrajna harcát Szoledar megtartásáért az orosz csapatok és a Wagner zsoldosok hatalmas támadásával szemben….A katona mondta, hogy azt hiszi, hogy Ukrajna katonai vezetői végül abba fogják hagyni a harcot Szoledarért és megkérdezte, hogy miért nem tették még meg.

„Mindenki tudja, hogy a várost el fogjuk hagyni. Ezt mindenki érti” mondta. Csak meg szeretném érteni, mi a célja (a háztól-házig harcnak). Minek meghalni, ha holnap vagy holnapután mindenképp elhagyjuk?” … „Senki sem mondja meg, hány a halott és a sebesült. Mert senki sem tudja biztosan. Egy ember sem.” – mondta. „Sem a főhadiszálláson. Sem sehol. Az állásokat állandóan elfoglaljuk és visszaveszik. Ami ma a mi házunk, holnap a Wagneré lesz.

„Szoledarban senki sem számolja a halottakat” – tette hozzá. „A helyzet végzetes. Nehéz. A végsőkig kitartunk” – mondta az említett katona.” (“Situation in eastern Ukrainian Town is Critical”, CNN)

Látják a különbséget a beszámolókban? Nincs szó a „szörnyű” orosz orkokat visszaverő „vakmerő” ukránokról. Nem. Helyette itt van a hideg, keserű igazság: Ukrajna veszít, és súlyosan veszít. De mivel tudjuk magyarázni a hirtelen „beszédmód” változást? És a Washington Post miért adott helyet a George Bush kormány két hithű háborús héjájának, hogy szenvedélyes hangon sürgős katonai segélyre terjesszenek elő egy javaslatot Oroszország téli támadásának az elhárítására. Itt van Condoleezza Rice korábbi külügyminiszternek és Robert Gates korábbi védelmi miniszternek a kétségbeesett kérése azonnali segélyért a donbaszi ukrán erők összeomlásának a megelőzésére:

„Ami az ukrajnai háborút illeti nagyjából az egyetlen dolog, ami most bizonyos, hogy a harc és pusztítás folytatódni fog … noha Ukrajna válasza a betörésre hősies volt, a hadserege ragyogóan szerepelt, az ország gazdasága szétzilálva, embermilliók menekültek el, a közművei romokban vannak és az ásványkincseinek, ipari létesítményeinek és jelentős mezőgazdasági területeinek nagy része orosz fennhatóság alatt van.

Ukrajna katonai képessége és gazdasága teljesen a nyugati, elsősorban amerikai mentőkötélen függ. … A jelen körülmények között bármilyen tárgyalásos tűzszünet az orosz erőket nagyon jó helyzetben hagyná, hogy bármikor folytathassák a hódításukat, ha kedvük tartja. Ez elfogadhatatlan.

Az Egyesült államok és a szövetségesei számára e forgatókönyv elkerülésének egyetlen módja, ha Ukrajna számára sürgősen gondoskodnak a katonai szállítások és képességek drámai megnöveléséről, ami elegendő az oroszok elrettentésére egy új támadástól és képessé teszi Ukrajnát, hogy keleten és délen visszavessék az orosz erőket…

A NATO tagországoknak is el kell látniuk az ukránokat nagyobb hatótávolságú rakétákkal, fejlettebb drónokkal, jelentős lőszerkészletekkel (beleértve a tüzérségi lövedékeket), felderítő és felügyelő eszközökkel és más berendezésekkel. Ezekre az eszközökre heteken és nem hónapokon belül van szükség…. Hogy a jövőben elkerüljük az oroszokkal a szembenállást, Ukrajnát kell segítenünk, hogy most verje vissza a megszállót.” (“Time Is Not On Ukraine’s Side”, Condoleezza Rice and Robert Gates, WVNews)

A politikai intézmények tekintélyesebb tagjai általában visszafogottabban nyilatkoznak, de itt nem. Ez tiszta, leplezetlen kétségbeesés. Rice és Gates félreérthetetlen szavakkal állítja, hogy Ukrajna rettenetes helyzetben van, gazdasága és közművei romokba, milliók elmenekültek az országból és az ország természeti kincseinek a java orosz kézben van. Ez szörnyű csapás és olyan csapás, amelyet Gates és Race úgy akar orvosolni, hogy még több fegyvert nyomnak a bukott államba, amelynek semmi kilátása nincs a háború megnyerésére. Van ennek értelme?

Miközben ezt írjuk, az ukrán arcvonalak úgy morzsolódnak szét, mint az az álomkép, hogy a háborúkat a hírgyártó szolgáltatások szakszerűsége határozza meg. Ami maradt, az a baljós kilátás, hogy az oroszok már a háború legvéresebb és legsúlyosabb következményekkel járó csatája megnyerésének a küszöbén állnak, Bahmutnál, a keleti szállítási csomópontnál, amely valószínűleg a teljes támadás fordulópontja lesz. Ha Bahmut elesik, az ukránok a harmadik és és negyedik védvonalukhoz kényszerülnek visszavonulni, egyre közelebb tolva a harcokat a Dnyeper, majd tovább Kijev felé. A kockás zászló (az autóversenyek végét jelző zászló – ford.) fokozatosan a láthatóvá válik. De ne vegyék készpénznek a szavaimat. Ez hiteles forrásból származik: Részlet Valerij Zaluzsnij tábornoknak, Ukrajna Fegyveres Erőinek a főparancsnokának egy interjújából:

„Az orosz mozgósítás működött” mondja Zaluzsnij tábornok…. „Az ellenséget nem szabad leértékelni. Nem gyenge … és nagy tartalékaik vannak emberanyagban.” … A mozgósítás lehetővé tette az oroszoknak, hogy gyakrabban cseréljék az arcvonalban az embereiket – mondja – lehetővé téve, hogy pihenjenek és összeszedjék magukat. „E tekintetben előnyben vannak.”

Ezért valóban minden az ellátás mennyiségétől függ és sok esetben ez dönti el a csaták sikerét. Zaluzsnij tábornok, aki egy új hadtestet állít fel, szétteker egy igényjegyzéket. „Tudom, hogy képes vagyok megverni az ellenséget” – mondja . De eszközökre van szükségem. 300 tankra, 600-700 IFV-re (gyalogsági harcjármű), 500 Howitzerre.” A többlet fegyvertár, amelyet kér, nagyobb, mint a legtöbb európai ország teljes fegyveres ereje….

Egymás között az ukrán és a nyugati tisztségviselők elismerik, hogy más kimenetel is lehet. „Sokkal több területet tudunk és kellene is elfoglalnunk” – állítja Zaluzsnij tábornok. De burkoltan elismeri, hogy az orosz előrenyomulás a vártnál erősebbnek bizonyulhat, vagy az ukrán gyengébbnek…

„Nekem úty tűnik, hogy a határon vagyunk” – figyelmeztet Zaluzsnij tábornok… „Nincs kételyem abban, hogy másodszor is nekimennek Kijevnek. Gyerekek kezdenek megfagyni” – mondja. „Micsoda helyzetben lesznek ott a harcosok? Víz, világítás és fűtés nélkül beszélhetünk a tartalékok harci felkészítéséről?” (“Volodymyr Zelensky and his generals explain why the war hangs in the balance”, The Economist)

Úgy hangzik-e ez, mint a siker kilátásában bízó tábornok szava, vagy egy katonai vezetőé, aki végzetesen belenyugodott a vereségbe?

Amit Zaluzsnij mond az, hogy neki teljesen új hadseregre van szüksége, hogy éppen csak versenyezzen az oroszokkal. („eszközökre van szükségem. 300 tankra, 600-700 IFV-re, 500 Howitzerre.”) És teljesítik a kérését, az ukrán nép ottmarad „fagyoskodva” a sötétben „víz, világítás ás fűtés nélkül”. Ez annak az oka, hogy – az UN menekültügyi főbiztosa szerint (UNHCR) – 8 millió ukrán már Európába menekült, míg hárommillió Oroszországba. (TASSZ)

Washington Oroszország elleni háborúja az országot élhetetlen romhalmazzá változtatta, amelyet teljes egészében külföldi adományok tartanak fönn a globalista ügy melletti határozott elkötelezettségért cserébe. Az „én Ukrajnával vagyok” jelszó azt jelenti, hogy segítem egy virágzó civilizáció teljes szétrombolását, hogy Washington elérhesse kártékony céljait. Ez az, amit ténylegesen jelent.

Erőművek lerombolása, áramszolgáltatás lakosságot is érintő tönkretétele nem háborús bűn, ha a rombolásnak katonai célja van, ha jelentősen csökkenti az ellenség képességét. Hogy háborút viseljen. Az erőművek állandó katonai célpontok legalább egy százada. „A villanyerőműveket az állam háborús távközlési, szállítási és ipari szükségleteit kielégítő képességük miatt általában katonai célpontnak tekintik a fegyveres összecsapásokban.” USA Védelmi Minisztérium, A Háborús Jog Kézikönyve 5.6.8.5 §

 

Nem Zaluzsnijt bíráljuk, aki csak a feladatát végzi. Az USA háborús héjáit és a neoconokat bíráljuk, akik kiprovokálták ezt a háborút, de sosem látják előre a szörnyűséget, amit teremtenek. Sosem számítottak arra, hogy eljön a nap, amikor Ukrajna legmagasabb rangú tisztje teljesen új hadsereget fog követelni, hogy megverje az oroszokat. Sosem számítottak arra, hogy a legátfogóbb gazdasági büntetések, amelyeket valaha is kivetettek egy országra, visszafelé fognak elsülni és csak a mi legszorosabb európai szövetségeseinknek fognak kárt okozni. Sosem gondoltak arra, hogy ugyanezek a szankciók Oroszország meggazdagodását fogják szolgálni és erősíteni fogják a kötelékeiket az USA hosszú távú versenytársait képező országokhoz. Sosem gondolták, hogy Kína és India szamárfület fognak mutatni az USA szankcióinak és az olcsó orosz olaj és gáz minden előnyét kihasználják a gazdaságuk növelésére, miközben Európát senyvedni hagyják abban az állandó válságban, melyet az USA-hoz való eszetlen kapaszkodásuk hozott rájuk. Semmit sem láttak előre ezekből a dolgokból, ami arra a következtetésre késztet bennünket, hogy az ukrajnai sakkhúzás valószínűleg minden idők legrosszabbul tervezett külpolitikai összeomlása, amely az amerikai történelem legnagyobb, messze ható szerencsétlenségéhez fog vezetni.

Azok számára, akik közelről figyelték az ukrajnai eseményeket, sok minden, amit mondok nyilvánvaló. Azokat, akik hitelt adnak a sajtó beszámolóinak, nos, azokat nagyon meg fogják lepni a bekövetkező események. Az összehangolt fegyvernemekkel vívott földi hadviselés kimenetelét nem a New York Times meseírói döntik el. Az ukrajnai háború az erősebb javára dől el. Ez biztos. Vessünk egy pillantást a háborús veterán amerikai Alex Vershinin alezredes rövid összefoglalójára, aki a NATO és az USA katonaságának elvi fejlesztésével és modellezésével foglalkozott:

A felélési hadműveleteket a saját forrásokkal való gondos gazdálkodással és az ellenség forrásainak a megsemmisítésével lehet megnyerni. Oroszország hatalmas anyagi fölénnyel és óriási ipari háttérrel lépett be a háborúba, hogy kitartson és pótolja a veszteségeit. Gondosan vigyáztak az erőforrásaikat és mindig visszavonultak, ha a harctéri viszonyok hátrányosnak bizonyultak. Ukrajna a háborút kisebb erőforrás tartalékkal kezdte és a nyugati szövetségre hagyatkozott, hogy fenntartsák a háborús erőfeszítéseit. Ez a függőség Ukrajnát egy sor rövid távon sikeres támadásra késztette, amelyek fölemésztették a hosszú távú forrásait és – szerintem – küszködni fog, hogy azokat egészében pótolja. A valódi kérdés nem az, hogy Ukrajna képes-e a területét egészében visszaszerezni, hanem, hogy elegendő veszteséget képes-e okozni a mozgósított orosz tartalékosoknak, hogy aláássa Oroszország otthoni egységét, hogy a tárgyalóasztalhoz tudja-e kényszeríteni az ukrán feltételek alapján, vagy az orosz felélési hadművelet működni fog Ukrajna egy még nagyobb részének a bekebelezésére.” (“What’s Ahead in the War in Ukraine”, Alex Vershini, Russia Matters)

Az a kérdés, hogy Oroszország vétett-e hibákat a katonai műveleteinek az elején, segít alakítani a megértésünket abban, hogy mi történik ma. Gondoljuk meg. Putyin szeptemberben behívott 300 000 tartalékost kiegészítésül. Ez annak a beismerése, hogy alábecsülte, hogy hány harcoló katonára van szüksége a feladat teljesítéséhez. Most azonban helyesbítette ezt a hibát. Mi másért hívna be 300 000 tartalékost és függesztené fel a háborút addig, amíg csatlakoznak az egységeikhez és készen lesznek a támadó műveletekre?

Amire rá akarunk mutatni nagyon egyszerű: Putyin mostanra összeszedte a hadsereget, hogy a háborút katonai erővel fejezze be. Egyszerű szavakkal: kész a lehengerlésre. Tény, hogy a hadserege keleten már jelentős előrenyomulást tett, ahol kedden felszabadítottak egy kulcsfontosságú várost. (Szoledar) Azt várjuk, hogy ezek a területi győzelmek a tél folyamán egészen tavaszig folytatódni fognak. Nem gondoljuk, hogy tankok, páncélozott járművek, javelinek, patriotok és egyéb fegyverrendszerek jelentős különbséget fognak okozni a háború kimenetelében. Washington számára a megalázó ukrajnai vereség elkerülésének egyetlen útja olyan országok szövetségének a vezetése, amelyek készek harcoló csapatokkal és légierővel küzdeni az orosz hadsereg ellen. Más szavakkal, gyorsan közeledünk az „igazság pillanatához”, amelyet sokan a kezdetektől előre láttak, az USA és Oroszország közvetlen összecsapásához.

Ez az a háború, amelyet a megszállott neokonok akarnak, ez az, aminek érdekében használják a „minősített iratokat”, hogy kikényszerítsék Biden támogatását. Ez zsarolás.

Írta: Mike Whitney

2023. január 12.

Eredeti cím: Is Biden Being Blackmailed to Send US Combat Troops to Ukraine?

Fordította: Dohán Mihály

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Várjuk véleményét itt!

%d bloggers like this: