KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Kérjük, támogassa a magyarok emberi jogaiért küzdő Nemzeti Jogvédő Szolgálatot (njsz.hu) a személyi jövedelemadója 1%-ával!

Adószám: 19334684-1-05

Támadó-e Oroszország? – avagy, mit kellett volna tennie Putyinnak 2014-ben?

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

2014-ben mit kellett volna Putyinnak lépnie?…másképpen? Akkor nevezzünk meg konkréten valakit: Victoria Nuland!

Nulandék szervezték az államcsínyt, amibe 5 milliárdot öltek bele. Putyinékat átverték Minszkben, és 8 év alatt felfegyverezték ezeket a banditákat. A Majdan után egy hónapra le kellett volna kapcsolnia Kijevet. Megtehette volna. Máskülönben beismerte,hogy hamarabb kellett volna lépni. Eső után köpönyeg. A Nyugat többfrontos háborúba fogja belesodorni, mert kell az orosz föld és ami alatta van. Kína sunyi. Orbán is ugyanúgy gyűlöli az oroszt, akárcsak a patkány Nyugat. Én így látom, és jól látom …

Putyin elmagyarázta, hogy miért nem lépett 2014-ben (ezzel engem alapvetően meggyőzött ):

Dolgoztak azokon az új fegyverfajtákon, amelyekkel mára fölénybe kerültek. EZEK 2014-BEN MÉG NEM VOLTAK KÉSZEN.

PUTYINNAK IDŐT KELLETT NYERNIE, EZÉRT KERÜLTE AZ ÖSSZEÜTKÖZÉSEKET. Igyekezett elkerülni, hogy IDŐ ELŐTT BERÁNTSÁK A KONFLIKTUSBA.

(Ellenfelei ezzel tisztában voltak, ezért is provokálták állandóan. 2022 februárjában ez sikerült is nekik: OLYAN HELYZETET TEREMTETTEK, HOGY MUSZÁJ VOLT BEAVATKOZNIA – noha Putyin azt nem akarta: MÉG NEM VOLT TELJESEN KÉSZ.)

Amit viszont kezdettől fogva hiányoltam – és azt valóban megtehette volna 2014-ben: GAZDASÁGI ESZKÖZÖKKEL FOJTOGATNI – MEGFOJTANI – A KIJEVI REZSIMET.

2014. március 18-án, a Kreml György termében ünnepélyesen aláírták azt a szerződést, aminek értelmében a Krím, illetve a különleges státuszú Szevasztopol visszatért Oroszországba. Ebből az alkalomból Putyin óriási – egyórás – beszédet mondott. Ebben leszedte a keresztvizet Amerikáról, amely folyvást átverte Oroszországot, a nemzetközi jogot (és jogrendet) pedig fölváltotta a vadnyugati kocsmák ököljogával.

MOSTANTÓL MI IS AZ AMERIKAIAK SZABÁLYAI SZERINT JÁTSZUNK MAJD – ígérte akkor az orosz elnök. (Végre már felébredtek az oroszok! – gondoltam én akkor. És mindvégig azt vártam: mikor kezdenek már végre tényleg a jenkik játékszabályai szerint játszani.)

Aztán semmi. Putyin Harkovban megfúrta az elszakadási népszavazást (aminek következtében az ottani népmozgalom hanyatlásnak indult.)

Nem engedte, hogy a Donbasszban 2014. május 11-én megtartott népszavazás – akárcsak a Krímben – az Oroszországhoz való visszatérésről szóljon. (A választók így – éppen olyan elsöprő többséggel, mint a Krímben – a szuverenitásukat 2014. április 6-án kikiáltó Donyecki, illetve Luganszki Népköztársaság ÖNÁLLÓ ÁLLAMISÁGÁT szavazták meg.)

Nekem, mint közép-európainak, mint magyarnak – megvallom – nem igazán tetszenek az olyan szólamok, mint hogy “az ukránok éppen olyan oroszok, mint mi”. A portugálok nem spanyolok – noha ez az arab hódítás előtt még egy egységes nép volt. Az osztrákok nem németek – noha németül beszélnek. A moldávok nem románok – noha nyelvük gyökerei közösek. Az átlag moldovai a háta közepére nem kívánja a Romániával való újraegyesülést: túlságosan gyötrelmes emlékei vannak az 1918 és 1940 közötti román uralomról. Még akkor sem, ha Amerikából importált, magát románnak, és nem moldávnak tartó elnök asszonyuk, Maia Sandu ezt – a Nyugat teljes támogatásával erőteljesen szorgalmazza.

Ez is érdekelheti:  Egy billió nem a határ - Ukrajna adóssága tovább nő

(Hát hogyne szorgalmazná! Ha ugyanis a NATO-tag Románia – ismét, és ezúttal végleg – annektálja Moldovát, akkor oda is lehet majd NATO/amerikai támaszpontokat telepíteni, közelebb az orosz határokhoz. Erről szól az ottani sz@rkavarás )

Batu kán csapásai alatt a Kijevi Rusz széthullott. Bő egy évszázadra rá Kijevet meghódították a litvánok, akik hamarosan egyesültek a lengyelekkel. A XIII. században beszélt orosz nyelvet erős lengyel hatások érték. A LENGYEL URALOM ALÁ KERÜLT TERÜLETEK ELVESZTETTÉK KAPCSOLATAIKAT A TÖBBI, OROSZOK LAKTA TERÜLETTEL. Egy új nyelv, EGY ÚJ NÉP KEZDETT KIALAKULNI. Egy közös maradt: az ortodox (pravoszláv) vallás – amit a katolikus lengyelek elnyomtak. A lengyel uralom ellen lázadtak föl Bogdan Hmelnyickij kozákjai 1648-ban, hogy aztán hat évvel később az orosz cár hűségére esküdjenek föl: inkább választva a pravoszláv orosz cár, mintsem a katolikus lengyelek uralmát.

(Nem voltak ezzel egyedül. A későbbi szovjetköztársaságok közül, a XVIII. században, a kazahok húzódtak orosz fennhatóság alá a Kína nyugati részén élő dzsungárok vad, kegyetlen támadásai elől.)

Meggyőződésem: egy nacionalizmus ellen nem lehet egy másik nacionalizmussal küzdeni. A pánszláv, nagyorosz propaganda visszaüt: Oroszország ellenségei ezt ki is használják. Mondhatják: Oroszország Ukrajna, az ukránok meghódítására, beolvasztására tör (bár azt azért Nyugaton is egyesek elismerik: ez a háború Ukrajna NATO-tagságáról szól.)

Az a felfogás, hogy “az ukránok ugyanolyan oroszok, mint mi” óhatatlanul ütközött azzal a törekvéssel, hogy Oroszország szomszédságában egy náciktól mentes, semleges (régi kifejezéssel: EL NEM KÖTELEZETT), normális, Oroszország iránt lojális Ukrajna jöjjön létre. Sajnálva “az ugyanolyan oroszokat, mint mi”, nem igazán lehetett olyan büntető intézkedéseket hozni, amelyek pedig célszerűek lettek volna – éppen a katonai lépések elkerülése érdekében -, illetve amikre Ukrajna bőven rászolgált. Gondolok itt elsősorban a gazdasági büntető intézkedésekre. Hasonló helyzetben ezt Amerika azonnal bevezette volna. (Ha már az orosz államfő megígérte: mostantól majd az amerikaiak játékszabályai szerint játszanak.) Ok is lett volna pedig rá: a Donbasszal szemben bevezetett teljes ukrán gazdasági blokád, illetve annak orosz megtorlása.

Ez is érdekelheti:  Kiszélesítették a frontvonalat az oroszok, a legádázabb harcok Északkelet-Ukrajnában dúlnak

2014 nyárutóján Ukrajna azzal büntette a Krím lakosságát, hogy lezárta a félsziget vízszükségletének 85 százalékát biztosító, a Dnyeper vizét oda szállító Észak-Krími Főcsatornát. Többen akkor azt javasolták, hogy válaszul tereljék el az orosz területen eredő Dnyeper vizét – mindaddig, amíg Kijev meg nem szünteti a vízblokádot. Az orosz vezetés azonban ezt nem támogatta.  (Annak ellenére sem, hogy Oroszország hiába kérte, évről évre, hogy az ENSZ Közgyűlés tűzze napirendre a vízblokád kérdését. A testület, ehelyett, mindannyiszor a félszigeten élő krími tatárok jogainak állítólagos megsértéseivel foglalkozott.)

Több szempontból is tartózkodott az orosz államfő az Ukrajnával szembeni drasztikus lépésektől. És nemcsak azért, mert az ukránokat ugyanolyan oroszoknak tartja, mint az anyaországi oroszokat. Amiért is, persze, nem akarja bántani őket. Nem akarja elidegeníteni őket. Nem akarja, hogy – miként a második világháború után Galíciában – hosszas partizán/banda háborút kelljen vívni Ukrajnában, az oroszokkal szemben ellenséges lakossággal.

Putyin még a látszatát is igyekszik kerülni annak, hogy területszerző, hódító háborút vív Ukrajnában. Azzal együtt, hogy azt évekkel ezelőtt világossá tette: ki lehet lépni az orosz érdekszférából. DE AKKOR MINDENKI SZOLGÁLTASSA VISSZA MINDAZON OROSZ TERÜLETEKET, AMELYEKET a szovjet korszakban OROSZORSZÁGTÓL (általában ajándékba) KAPOTT. (Mert, mint arról már szó volt: Ukrajna (az egykori Kis-Oroszország) területe a háromszorosára nőtt a szovjet időszakban.)

Ha már egyszer Ukrajna megtagadta a szovjet/kommunista örökséget… Úgy illik, hogy akkor mondjon le az 1922 után megkapott, egykori Novorosszijáról (Harkov, a Donbassz, Herszon, Nyikolajev – és, persze, Ogyessza, a kozmopolita város, amiben semmi ukrán nincs). Mondjon le az 1954-ben – a vonatkozó szovjet törvények megsértésével, a helyi, nagyrészt orosz lakosság megkérdezése nélkül – ajándékba kapott Krímről. Mondjon le az olyan ősi orosz városokról, mint Csernyigov. És hát Kijev, “az orosz városok anyja”, melynek utcáin ma sem igen hallani ukrán szót. Mondjon le, persze, az 1939-ben ölébe hullott Galíciáról, az 1946-ban – a többségi ruszin lakosság akarata ellenére – Ukrajnához csatolt Kárpátaljáról (Podkarpatszka RUSZ). Ellentétben azzal az ukrán legendával, miszerint ők ásták volna ki a Fekete-tengert, a ma “Ukrajna” néven ismert államalakulatnak 1922 előtt soha nem volt tengerpartja. (Amire ma is leginkább a NATO-nak van szüksége, Oroszország ellen, “NATO-tengerként”.

Ez is érdekelheti:  Ukránok robbantották fel az Északi Áramlat gázvezetéket a CIA instrukciója alapján

Miközben tehát azok, akik karmesterei a “védjük meg Ukrajna területi integritását” c. kantáta világméretű előadásának, VALÓJÁBAN UKRAJNA SZÉTCINCÁLÁSÁN – függetlenségének megszüntetésén – DOLGOZNAK. Ahogy Moldova esetében annak román, úgy Ukrajna esetében, adott esetben, annak lengyel annektálását, lengyel uralom alá vonását támogatják. Mivel akkor, azokon az ukrán területeken – közelebb az orosz határokhoz – létesülhetnének NATO támaszpontok.

Kárpátalja visszatérését Magyarországhoz Brüsszelben AZÉRT NEM TÁMOGATNÁK, mert tudják: hazánk hiába a NATO tagja, a dolgok mostani állása szerint NEM SZÁMÍTHATNAK OROSZORSZÁG ELLENI TÁMASZPONT ENGEDÉLYEZÉSÉRE – SEM ITT, AZ ANYAORSZÁGBAN, SEM KÁRPÁTALJÁN. Ahhoz előbb Orbánt el kell(ene) távolítani.

Ebből következően: Brüsszel, a NATO semmilyen fegyveres magyar beavatkozást Kárpátalján NEM TŰRNE EL. Még akkor sem, ha az ottani magyarok ellen irtóhadjárat kezdődne. Sőt! Az kapóra jönne egy Orbán helyzetét megingató belpolitikai válság kirobbantásához.

Putyin tehát nem csupán azokat szánta, akik “ugyanolyan oroszok, mint mi”. Tisztában volt azzal, hogy ha Ukrajna szétesik, akkor az USA / akkor a NATO megkaparinthatja ilyen-olyan darabjait. És akkor azokon a darabokon létesít (Oroszországot életveszélyesen fenyegető) támaszpontokat. A közkeletű vélekedéssel szemben Putyin tehát mindent megtett azért, hogy Ukrajnát egyben tartsa. Nála többet senki sem tett ezért. Súlyos döntéseket, keserves kompromisszumokat vállalva ennek érdekében. Vállalva azt is, hogy az Ukrajnából menekülni akaró Donbasszt Ukrajnában visszatartsa – mint annak különleges státuszú régióját.

EZT CÉLOZTÁK A MINSZKI MEGÁLLAPODÁSOK, amelyek, ha megvalósulnak, akkor:

1. Ukrajna területi integritása nem sérül.

2. NINCS A KELET-UKRAJNAI KONFLIKTUS, NINCS A MOSTANI HÁBORÚ.

3. A Donbassz orosz népe nagyobb autonómiához jut – UKRAJNÁN BELÜL – mint amit Magyarország élvezett a kiegyezés után, a Monarchiában.

4. A KÜLÖNLEGES STÁTUSZÚ DONBASSZ MEGVÉTÓZHATTA VOLNA UKRAJNA CSATLAKOZÁSÁT A NATO-HOZ.

Agresszor-e hát Putyin, Oroszország ilyen törekvésekkel? Ki itt a támadó, az agresszor?

 

Írta: Levédia krónikása

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt képen: Vlagyimir Putyin a Kreml-ben

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük