Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Bizonyos politikai helyzetekben az emberek kivetkőznek józanságukból, ha ugyan volt nekik ilyenjük. Korábban Bán Teodóra tagadta meg a művészetet, most a tornászok szakavatott testülete hozott hasonló döntést. Igaz, a Szigeten, a színpadon koncert közben lehetett nyilvánosan Orbán-képet tépni, a Nemzeti Színházban a magyarokat gyalázni, sporteseményen ukrán zászlót lengetni… azonban nem lehet Lisztet játszani, ha már másutt is eljátszotta az orosz művésznő, s a belorusz tornászok sem vehetnek részt a játékokon, mert hát azok akik. Mintha csak Hitler idejében élnénk, ahol kirakatokat törtek be, festhettek gyalázkodó feliratokat, embereket verhettek az utcán, csak mert zsidó volt az illető. Ma is ez történik, csak mert orosz vagy fehérorosz valaki.

Döbbenetes, hogy a magyar politika is hangsúlyt fektet az unióhoz tartozás fontosságára, s a Sándor-palota mai lakója nem győzi hangoztatni, hogy mi kiállunk Ukrajna mellett, amely ország egyik nagykövete azt fejtegette, hogy ma azért kell sok oroszt megölni, hogy a gyermekeiknek ne kelljen… Elfelejtettük a nyolc éves tömeggyilkosságot, amelyet az ukránok cselekedtek oroszok ellen, és amely kirobbantotta a háborút. E súlyos és embertelen demencia következtében agresszornak kiáltjuk ki Oroszországot, s azzal büntetjük, hogy Európát megsemmisítjük.

És itt van elegem az egészből! Miért köteles a magyar politika ebben részt venni? Miért alázzuk porig magunkat egy olyan „új világ” megteremtésének folyamatában való részvétellel, amely a magyar nemzetet is elsodorja, megsemmisíti éveken belül? Miért nevezzük magunkat keresztény államnak, a keresztény értékek védelmezőjének, amikor egy sátáni konglomerátum részese vagyunk?

Tudom, hogy a politika egy méregkeverő boszorkánykonyha, de van más út is a magyarság számára. Nem lehet egy fenékkel két lovat megülni! Jó volna végre emlékezni Teleki Pálra is, aki azt mondta: A „kompromisszum a legrosszabb megoldás!” A magyarság minden történelmi időben a kompromisszumok miatt lett vesztes, de ez egy olyan világ, amelyben a kompromisszum végzetes lesz, végzetes lehet! Nekünk járó pénzekért kuncsorgunk az Unió sátánista vezetőinél, miközben itthon nem tudunk, vagy nem merünk rendet teremteni, és az igazsággal szembeni információk is mételyezik a társadalmat. Belső árulások sokaságát látjuk, és a nemzeti elkötelezettség is egyre ellaposodik mert a zsebekben turkáló Uniós parancsok az egyéni érdekek védelmére kényszerítik a kényelemhez és bőséghez szokott társadalmat. Nemzeti nevelésünk is csak vánszorog, mert nincs pénzt a határon túli iskolai kirándulásokra és olyan iskolák működését is engedi a magyar hatóság, amely iskolák tananyaga beszélő viszonyban sincs a nemzeti elkötelezettséggel, a magyarságtudattal.

Rossz irányba indultunk a háború megítélését illetően, és rossz irányban haladunk, miközben azt hisszük, hogy minden remekül megy, mindenben mi, magyarok lehetünk, vagyunk elsők. Pedig, csak a pénzünk után futva, lassan feladunk mindent, amit elértünk tizenkét év küzdelmes munkájával, erő befektetésével, kitartásával. És nem is tehetünk mást, hiszen nyakunkon a „szabadon választott” NATO hadsereg… Magyarország ma ott tart, mint 1938-ban. Egyetlen különbséggel: akkor még volt nemzettudat, hazafias nevelés, cserkészet, XII. Piusz pápa, Zadravecz István… és sorolhatnám. Ma minden efféle nemzeti kötelezettségnek, adottságnak szűkében vagyunk.

Bár vigasztaló, hogy a magyar emberben, a társadalomban, a gyermekekben kialakulóban van egyfajta jóra való hajlam. Nemrégiben egy első osztályos kisgyermek azzal ment haza az iskolából, hogy meg akar keresztelkedni. A szülők, mivel nem hívő emberek döbbenten álltak a kérés előtt, s igyekeztek kideríteni, mi vezethette a gyermeket erre a döntésre. Kiderült, hogy senki és semmi… magától jutott erre az elhatározásra. Azóta a szülőkkel jár templomba az apróság. A másik eset: Egy barátom költözködött, s mivel baráti segítségként egy hasonló idős ember költöztette, nem tudtak megbirkózni egy hatalmas szekrénnyel, amit a harmadik emeletre kellett volna felvinni. A közeli kocsma teraszán ült két markos fiatalember, akiket megkért a barátom, hogy segítsenek. A két srác felvitte a szekrényt, s beállította a helyére. A fiúkat, a munka végeztével megkérdezte a barátom, mivel tartozik a segítségért, mire a fiatalok válasza az volt, hogy semmivel. Ha lesz rá módjuk, ugyanígy segítsenek másoknak…

A társadalomban nem csak a sátáni erők működnek, hanem az isteni szeretet és az emberiesség is. Minden jó éledezik, ami a politikából hiányzik.

A magyar nemzet nem jobb-, és baloldalból áll, hanem népből, társadalomból, hitből, igazságérzetből, békeszeretetből és magyarságtudatból. Aki ezek ellen érvel, tesz vagy harcol, az elárulja a nemzetet. Legyen akár művészeti-, vagy sportvezető. Mert sem a tornász, sem a zenész nem tehet arról, hogy – mint parancsra lett szövetségeseink –, sátánisták és idióták vezetik ma a világot!

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Facebook hozzászólások

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Like this:

Like Loading...
%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás