KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Stoffán György: Gondolatok a kórházi ágyon…

Sok esetben jó, ha az embernek van ideje és kedve is gondolkodni ezekben a hazugságokkal és háborúval terhes időkben. Igaz, nem mindegy, hogy hol és milyen körülmények között. A magam esetében nem a legrózsásabban alakultak ezek a körülmények, hiszen egy infarktus és egy Covidtól kapott tüdőembólia késztet és kényszerít a csendes, megfontolt gondolkodásra.

E két, nem sok jóval bíztató betegségem alatt először azon kezdtem el gondolkodni, hogy mennyire ostoba az emberiség. Velem együtt. Hiszen a nyugodt, kiegyensúlyozott élet helyett – igaz, a politika aljas hazudozásának tudhatóan –, beszáll az ember a teljesen fölösleges vitákba, amelynek voltaképpen egy nagy és régen megfogalmazott és évszázadok óta lassú kivitelezésnek örvendő forgatókönyv átvert alanyai vagyunk civilként, újságíróként, íróként, magyarként és keresztényként egyaránt. Ezt a forgatókönyvet ma már nem egyes államok vezetői leosztott parancsokkal teljesítik be, hanem a világkormánynak esküt tett hazudozó politikusok viszik nemzeteiket a vágóhídra egy őrült ideológia mezsgyéjén. Úgy alakítják társadalmak lelkiállapotát, hogy azok majd maguk követelik a rendcsinálást, amit meg is kapnak, csak nem akképpen, ahogyan azt elképzelik.

Jobb-, és baloldali pártok hitegetik a népeket sajátjuknak vallott, de jó pénzért hirdetett, idegen érdekeket támogatva. Ki-ki, nemzeti színekben, mások az Unió lassan vörösre váltó csillagos zászlaja alatt, megint mások egyenesen az USA lobogóját lengetve. S teszik ezt a társadalmak megtévesztésével, nemzetközi jogokra, európai „értékekre” vagy vallási előírásokra hivatkozva, de egyféle parancsot teljesítve. Így vész el a társadalom erkölcsi ítélőképessége is… Lassan lopakodik be Magyarországra is minden, ami a Nyugatot egy bűzölgő trágyadombbá alakította, ám, politikai nehézségek ide vagy oda, egyetlen szót sem hallunk arról, hogy ebből a bűnös, erkölcstelen és embertelenül aljas konglomerátumból kilépnénk. Bizonyára megvannak a bilincseink, de rettenetes látni és hallani azt a két ló egy fenék alapon működő politikai manőverezést, aminek – mint tudjuk –, a magyar politikai életben évszázadok óta szörnyű, a nemzetre vonatkozóan végzetes következményei voltak. Mert a magyar politika is kénytelen – különösen 1920. június 4-es óta – a világkormány követeléseit végrehajtani. Kicsi ország lettünk a maihoz hasonló politikai melléfogások, a politikusok kapzsisága, megvásárolhatósága és a nyereségvágy okán. Persze, mindezt rá lehet fogni az ország érdekeinek szolgálatára, a „mi lesz ha, ellenkezünk” fenyegetésekre, közben pedig, a nyakunkra tekert kötél előre látható szorításából nem kitörni akartunk. Ehelyett beléptünk ebbe a magyarság számára is végzetes európai bűnszervezetbe, ahol immár papokat ölnek, vernek agyon. Ahol a készpénzt és a magántulajdont Sztálinnál mesteribb és erőszakosabb, de kegyesebbnek tűnő módon kívánják megszüntetni, és még azt is aláírtuk, hogy a ránk eresztett tömeggyilkos járványok esetén a WHO dönti el, hogy a világban, köztük Magyarországon is, kik haljanak meg, mitől és hányan…

Ez is érdekelheti:  Marad a harmadfokú hőségriasztás, kegyetlen forróság jön

Közben a keresztény Európa felszámolása is folyik egy világvallás kialakításával, a krisztusi törvények és tanítások lassú és következetes felszámolása mellett. Mi, itthon tűrjük a hazaáruló ellenzék minden ostoba és nemzetellenes megmozdulását, a pénzmosásaikat, és azt, hogy immár – szégyenszemre – a kormány által is támogatott nagyobb beruházásokon dolgozókat sem fizetik ki sem az al-, sem a fővállalkozók, mert felvéve a milliárdos támogatásokat, egyik cégből a másikba átsíbolják a pénzt, s a dolgozóknak azt mondják, hogy csőd van… és ezeket a dolgozókat senki nem kártalanítja. Az élet minden területén káosz és anarchia van kibontakozóban – Magyarországon is.

Bizony sokan élünk (még) ebben az országban, akiknek egy életre elég volt, hogy magyarok és keresztények, de ennek a vékonyka társadalmi rétegnek nincs, vagy csak nagyon halk hangja van. Mert ma mindenki pártokban, ellenzékben és kormánypártban gondolkodik, nincs, aki képviselje a Mozartot, Händelt, Goethet, Schillert vagy a Botticellit szerető, művelt és kultúrára éhes, pártnélküli embereket. Hiszen az egyik oldal, habzó szájjal orbánozik, gyűlölve mindent, ami magyar. A másik oldal pedig, kereszténynek hirdetve magát pénzzel, ilyen-olyan, vissza-visszacsepegtethető horribilis támogatással bizonygatja igazát és azt, hogy bizony mi védjük a keresztény értékeket. Igaz, azt senki nem veszi észre, hogy ezek a keresztény értékek, amelyekről szó van, olyanok, mint a lemerült, töltő nélküli legmodernebb mobiltelefonok. Jól mutatnak, de használhatatlanok.

Miért? Mert már az egyházi iskolákban is eluralkodott a „központi liberalizmus”, a történelemtanítás néhol egyenlő a nullával, és ha egy-egy elszánt ifjú latinul akar tanulni, kiderül, hogy maga a frissen diplomázott tanár sem volna képes beszélgetni a kultúra „holtnak” titulált csodálatos nyelvén.

Azt azonban tudjuk, mikor van egy-egy celeb születésnapja, mert a Miniszterelnök úr felköszöntötte, s „nagyszerű fotók” is készülnek az új magyar „kultúra” képviselőivel, kormányunk kedvenceivel. Azt is láthatjuk a közösségi oldalakon, hogy melyik politikus mit ebédelt, hogy egyes, másvallású magas rangú vezetők miként édelegnek a katolikus közösségekben, szavazatokat gyűjtve, hol „fest”-eznek és éppen milyen autóba ülnek, amit a magyar emberek befizetett adójából volt szerencséjük megvásárolni. Vagy tényleg ilyenek lettünk, vagy az olykor trágár és esztelen, logika és hatásvizsgálat nélkül tobzódó fizetett médiánk csapnivaló… Ám, hogy baj van, az bizonyos.

Ez is érdekelheti:  Kennedy unokája is reagált a Donald Trump elleni merényletre

Hasznos dolog tehát, a kórházi ágyon elgondolkodni a jelen Magyarországán, ám, felsejlik Mercutio igazsága: „Átok mindkét családra! Ők tettek engem férgek ételévé…” Igaz, egyelőre csak az élet és a halál mezsgyéjén egyensúlyozom, de a negyven év nemzeti-keresztény újságírás bizonyára nem kedvezett ennek a mai állapotomnak.

Mindössze annyit köszönhetek – magamnak –, mint amennyit mestereim és barátaim dr. Tallós Emil, Kipke Tamás vagy Szentmihályi Szabó Péter köszönhettek szintén csak önmaguknak: A nemzetemmel és a hitemmel összefüggésben a lelkiismeretem tiszta maradt… Magyar és keresztény tudtam és akartam maradni minden körülmények között, mégha ez sokszor keserédes szerelem volt is.

És ha a Fennvaló úgy dönt, hogy van még dolgom idelenn, az is maradok! Pártokon és eszméken, kívül és felett… a Bibilia és a Szózat útmutatása szerint.

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt képen: Stoffán György a kórházi ágyon ( a szerző saját felvétele)

Kapcsolódó cikkek

Mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

One thought on “Stoffán György: Gondolatok a kórházi ágyon…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük